Reggeli Hirlap, 1928. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
Szerda, 1928 február 1 Miskolc, XXVII. évi 26. Ára 16 fillér EGGELI Hírlap szerkesitőség: Miskolc, Városhástér 16 Telefonszámok: 498. és 616. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatal Miskolc, Hunyadl-aki S Telefonszámok: 899. éllel NI« 1300 lilék Kora gyerekkorunktól járjuk a Bükkot, mint amatőr turisták és a szomszédunkban levő belgy-rengeteget, amelynek titkosaiban annak idején Jókai Mór tudott elrejtőzni, még ma sem ismerjiik. Pedig itt van fccerünk ügyében és ennek a gyönyörű hegységnek egyes szerencsés pontjait valósággal felderítő expedícióik fedezik fel mostanában, hogy rápazarolják a kormány kegyeit, hogy felhívják rá ennek a csonka országnak üdülésre és pihenésre vágyó közönségét. Sőt mi több, nagyszabású reklámszervezettel az előkelő külföldet is ide akarják csábítan De ha a Bükk rengetegjébe betéved egy naiv és tájékozatlan vándor, aki sem térképet, sem kompaszt nőit visz magával, nagyon sok olyan meglepő felfedezésre bukkan, amely után jogosan felvetődhetik benne a kérdés és kételkedés, hogy vájjon nem tévedt-e el a rengetegben és valami ismeretlen erő nem röpítette-e váljon el hétmérfföldes csizmáival távoli, ázsiai vad steppekre, a kulturált országból kietlen, reménytelen primitiv ország lakói közé. — Semmi más nem kell hozzá, csak az, hogy Lillafüredről körülbelül két és fél órát gyalogoljon egy tervbe nem vett irányban és betoppanjon Ujhutára. Mit láthat a vándor Ujhután? Egy sereg nyomorúságos emberpéldányt, koravén asszonyokat, embereket, akik korba állattaik a község egyetlen hazján ahol naponta két-háromszáz MW piszkos vizet mér ki a községi jegyző hatósági asszisztencia mellett a közfogyasztás céljaira. *— Akinek nem jut elegendő viz, az komasági vagy atyafisági alapon koldulja végig a falvat egy kis kölcsönvizért. Megtudhatja továbbá, hogy a községnek 1300 lakosa van elzárva a víztől éppen úgy, mint minden kultúrától, amelynek igazolására elegendő az a tételt hogy a lakosság keresetének ötven százalékát fordítja alkoholra. Megtudhatja azt is hogy ebben a községben, amely éppen a vízhiány következtében a legnagyobb mértékben van kitéve a járványos betegségek minden borzalmas pusztításának, tavaly 43 ember halt meg. Talán ennél még borzasztóbb az, hogy a nyomor, a legprimitívebb életszükségletek fedezni nem tudása között éppen ez a szerencsétlen nép sokkal jobban szaporodik, mint az ország bármely más életerős, egészséges községének lakossága. Az elmúlt esztendőben Tijhután 120 gyermek született. Minden harmadik nap születik egy gyermek Ujhután. Micsoda generáció növekedik itt ebben az istentől elhagyatott községben, amely egy körorvosi körzet egyik részét képezi, ahová a körorvos, igaz, hogy pontosan és kötelességtudóan, de nem többször, mint ahogy a lehetőségek engedik, juthat csak el. Micsoda generáció nőhet fel ebben a szerencsétlen községben, ahol az apa és az anya valósággal bele van hajszolva az alkoholizmusba. A legközelebbi községbe másfél út"" nehéz, úgyszólván járatlan út vezet. Hivatalos okiratokért Újhuta lakosságának Hámorba kell menni. Dolgozni pedig az egész község lakossága Diósgyőrbe jár. A község mellett jobbra és balra vidám üdülőtelepek pompás villái épülnek egyremásra és a kormány jóvoltából nagyszerű autóutak épülnek az ősi Bükk vad regényes halmai között. Ez az egy község itt áll a Bükk közepén, nem is nagyon messze Lillafüredtől. Itt áll és arra van ítélve, hogy lassan, de biztosan elpusztuljon. Hacsak fel nem fedezik végre ezt a községet is és azt a szükségszerűséget, hogy fontosabb megmenteni 1300 lelket a jövendő Magyarországnak, mint az, hogy kivételes és meg nem érdemelt kegyekkel támogassanak esetleg önállóságra képtelen érdekeltségeket, mint amire már ezerszer volt példa Közzétették a Vatikán és a cseh kormány között létrejött megegyezés szövegét A püspökök a jövőben hírségi fogadalmat tesznek, kinevezésük előtt a Vatikán megkérdezi a kormányt és az egyházmegyék határainak meg kell egyezniök a politikai határokkal Budapest, január 31. A Reggeli Hírlap annak idején részletesen megemlékezett arról a modus vivendiről, amelyet a római Szentszék és a csehszlovák kormány delegátusai mintegy két hónappal ezelőtt Rómában parafáltak. Annak idején a Reggeli Hírlap közléseit, erőteljesen cáfolták külföldi helyen, most azonban, hogy a csehszlovák kormány nyilvánosságra hozta a modus vivendi szövegét, megállapítható, hogy a Reggeli Hírlap információi teljes egészében megfeleltek a valóságnak. Megállapítható, hogy a modus vivendi pontjai rendkívül sérelmesekMagyarországra nézve. Prágai jelentés szerint Benes külügyminiszter a csehszlovák kor-mány nevében Monsignore Ritter nuncius útján jegyzéket küldött a Vatikánhoz, a Szentszék, valamint a csehszlovák kormány között fennálló egyházpolitikai kérdések rendezésére vonatkozólag. Az 1927. decemberében létrejött modus vivendi, amelyet a csehszlovák kormány január 20-án szankcionált, a következőket tartalmazza: 1. A csehszlovák köztársaság egyik részét sem rendeli alá olyan ordináriusnak (megyéspüspöknek), akinek a székhelye a csehszlovák állam határain kívül van. A Szentszék és a csehszlovák kormány között megegyezés fog létrejönni az egyházmegyék határaira és beosztására nézve. Ebből a célból két egymástól független bizottságot alakít: 2. a csehszlovák köztársaság területén meglévő ingó és ingatlan egyházi javak kényszerigazgatása a fent emlitett bizottság létrejöttéig átmenetinek tekintendő s a birtok az illető területen kormányzó püspöknek elnöklete alatt álló bizottság fogja igazgatni, 3. azon rendi, szerzetesi kongregációkat, amelyek székháza Csehszlovákiában van, nem fogják külföldi kongregáció elöljáróinak alárendelni. 4. érsekek, megyéspüspökök, cum jure successionis, coadjutorok és tábori ordináriusok kinevezése előtt a jelöltek neveit közli a Szentszék a csík kormánnyal annak a megállapítása végett, hogy a kormánynak a jelölt ellen politikai természetű kifogásai nincsenek-e. A modus vivendi közelebbről is körülírja a politikai természetű kifogásokat, 5. az előbb említett egyházi méltóságok a Szentszék által történt kinevezés után, de hivatalbalépésük előtt hűségi fogadalmat tesznek a cseh kormánynak, 6. a cseh kormány gondoskodni fog arról, hogy a jövőben hozandó és az egyházat érintő törvények a modus vivendihez alkalmazkodjanak. AKTUÁLIS KÉRDÉSEK A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ELŐTT Az eddigi optánsperben a magyar kormány nem enged álláspontjából Rendkívül lassan haladnak előre a magyar-jugoszláv tárgyalások Budapest, január 31. A képviselőház külügyi bizottsága kedden tartotta meg rendes havi gyűlését, azon megállapodás értelmében, amely szerint a külügyminiszter a bizottságot minden hónapban tájékoztatni fogja az aktuális külpolitikai kérdéseikről. Amint a Reggeli Hírlap keddi szakmában megírta, hite járt annak, hogy a bizottság keddii ülésén szóvá fogják tenni Nagy Emil és Bethlen István gróf miniszterelnök között felmerült incidens kulisszatitkait is. Erre azonban határozottabb formáiban nem került a sor, csupán Walkó Lajos külügyminiszter tért ki az incidensre és egy néhány szóval megemlékezett arról, hogy Nagy Emil legutóbbi szereplése kétségtelenül sokat ártott a magyar ügynek, amennyiben Csáky Imre gróf szereplését helytelen megvilágításba helyezte, amit ellenségeink igyeekeznek kihasználni. Joga van-e a népszövetségnek a közbelépésre ? Az ülés lefolyásáról egyébként a következőket sikerült a Reggeli Hírlap budapesti munkatársának megtudni. Az ülésen, amelyen Pekár Gyula elnökölt, elsőinek Gratz Gusztáv szólalt fel és az aktuális külpolitikai kérdéseikkel foglalkozva elsősorban az erdélyi magyar birtokperek kérdésében helyeselte, az egyezkedési tárgyalások gondolatát. A magyar kormány ezt a nobilis lépését igen sokan fogják Magyarország javára írni az európai közvéleményben.— Foglalkozik ezután a szentgotthárdi üggyel, amelyben a magyar vasutak tisztviselői teljesen szabályszerintem jártak el. Maga az incidens jelentéktelen, azonban a cseh és a kisántáni sajtó meglehetősem kihasználja az alkalmat arra, hogy hajszát indítson Magyarország ellen. Ami a kisántánt tervezett jegyzékét illeti, a népszövetséghez vitatható, hogy a trianoni békeszerződés jogot ad-e az invesztigációs eljárás rendszeresítésére, mert az invesztigációs eljárás teljesen ellentétben áll a népszövetség alapelveivel, hiszen ez az eljárás az államokat kétféle kategóriába osztja, ellenőrző és ellenőrzöttek, holott a népszövetségnek csak teljesen egyenjogű tagjai lehetnek. Ez a népszövetségi statútum alapelve. Kifogásolja, hogy a népszövetség azon ülésén, amelyen az inveszitigáció kérdését el fogják dönteni, nincs képviselete annak az országnak, amelyről szó van. Ellenben helyet kapnak azok az államok a tanácsiban, amelyek a panaszt az invesztigációs eljárás megindítására megteszik. Negyevn helyesen a magyar kormány képviselője már annak idején bejelentette ezt a sérelmet. A kisánfánt államainak a tervezett lépése és ellenük irányuló hajszája kétségtelenül akadálya a megértés teljes kifejlődésének. Rámutat végül arra, hogy milyen aránytalanság mutatkozik a fegyverkezés terén. Románia nem is válaszol Eziutánl Gömbös Gyula foglalkozott a szentgotthárdi incidens ügyével és meg nem értést lát Magyarország ügyei iránti Ausztriánál és Németországnál is. Magyarország külpolitikai helyzetével foglalkozva sürgeti, hogy át kell vennünk azt a szerepet a Balkán felé, amelyet a háború előtt Bécs tartott a kezében. Lukács Görgy az erdélyi birtokperekkel kapcsolatiban kiemeli Apponyi Albert gróf érdemeit. Rámutatott arra, hogy ebben a kérdésben a magyar külügyminisztérium már két fehér könyvet bocsátott ki, amelyek a megfelelő okmányok közlése mellett alaposan megvilágítják a helyzetet. Helyesli, hogy a román kormánynak javaslatot, tettünk, a békés megegyezésre, sajnálattal állapítja meg azonban, hogy a román kormány eddig arra nem is adott választ. Peidl Gyula konkrét esetből arra kéri a bizottság elnökét, hogy amennyiben hivatalos jelentést adnak ki az ülésekről, szószerinti közöljék a felszólalók beszédeit minden félreértés kikerülése céljaiból. Pekár Gyula elnök kijelenti, hogy e tekintetben készséggel áll a bizottság tagjainak rendelkezésére. A külügyminiszter válasza Ezután Walkó Lajos külügyminiszter válaszol részletesen a felszólalásokra, érintve a Nagy Eroit- féle incidenst, megemlékezve arról, hogy Csáky Imre gróf szereplése már teljesen tisztázva áll a magyar kormány előtt. Ha valamit kifogáljolni lehet e szereplésben, az csak az, hogy eljárása ürügyet szolgáltatott arra, hogy a népszövetség előadói javaslatát ellenjegyezte, de nem azt jelentette ez, mintha megegyezés jött volna létre a bizottságban, amelyről egyébként nem is volt szó. Ezután elmondta a külügyminiszter, hogy a magyar kormány az optánsperben a múlt év november 15-én írásbeli ajánlatot tett a román kormánynak jogi elveinek teljes fentartása mellett és megkísérelte a megegyezési tárgyalásokat. Haez nem sikerül, akkor mind a két fél eredeti állásponta melletti folytatják tovább a vitát. A népszövetség ülése március 5-én lesz és addig tiszta helyzetet kellene teremteni. A román kormány azonban eddig még nem válaszolt, aminek természetes következménye az, hogy a magyar kormány jogi álláspontját nem adja fel. A s-zentlgottihárdi fegyverszállítás ügyében különböző oldalról vannak olyan hírek, hogy a kollektív lépés megtörtént a kisántant részéről, azonban hivatalos helyről erre vonatkozólag még nincs semmi konkrét hír. Ha azonban a népszövetség tanácsánál felmerülne az invesztigáció kérdése, a magyar kormány megteszi a megfelelő lépéseket a magyar érdekek védelmére. Foglalkozik ezután a külügyminszter a kisántanthoz való viszonyunkkal és sajnálattal állapítja meg, hogy az erdélyi diákzavargások nem azt biztosítják, hogy a magyar kisebbségek megfelelő védelemben részesülnének Erdélyben. Jugoszláviával négy hónap óta folytatunk tárgyalásokat, ezek azonban rendkívül lassan haladnak előre. Végül Apponyi Albert gróf tette meg megjegyzéseit és a szentgotthárdi incidenssel kapcsolatban rámutat ara, hogy a szomszédok felháborodása rosszhiszemű, mely hiszen állig fel varrnak fegyverkezve, míg mi teljesen le vagyunk fegyverkezve. Az optánsperben vigyáz-