Reggeli Hirlap, 1934. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

* 2 keretén belül még senki sem akadt, aki a ma már világszerte megbélyegzett igazságtalanságok reparálása ellen keresne érveket .Engem magamat bizonyára nem lehet elfogultsággal vádolni a magyar kormány javára, hiszen mint a magyar szabadelvű párt vezére, 13 év óta folytatok ellenzéki politikát a liberális és demokratikus intézmények tökéletesítéséért. Ennek ellenére politikai küzdelmeink folyamán elveim sohasem vakítottak el annyira, hogy ne lássam a liberális és demokratikus intézmények tökéletesítését Magyarországon megnehezítő akadályokat éppen ma, amikor ezekre az intézményekre több külföldi országban súlyos csapásokat mértek. Egy erkölcsi, mint fogalmi szempontból lehetetlenség demokráciát követelni az állam polgárai számára és ugyanakkor megtagadni az állampolgárok összessége, a nemzet számára a demokrácia és szabadság elemi jogait. Rassay Károly a magyar országgyűlés nemzeti szabadelvű pártjának vezére. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Rejtélyes aktalopás a debreceni ügyészségen Debrecen, január 2. A debreceni vizsgálóbíróság, illetőleg ügyészség irattárából december 29-én rejtélyesen eltűnt egy 9 kilogrammmos adatömeg, amely a hamis vád bűntette miatt 3 évre elítélt Bagdi Antal hölgyfodrász ügyére vonatkozott. Bagdi bűnügyének tárgyalásán annak idején olyan adatok merültek fel, amelyek miatt ellene hamis tamizálni való rábírás és négy tanú ellen hamis vád bűntette miatt megindult az eljárás. A rendőrségnek az a gyanúja, hogy az iratokat a Bagdi Antal köré csoportosult nagyszabású bűnszövetkezet lopatta el. Bagdi a fogházban bevallotta, hogy az egyik ügyészségi dijnoknak ezer pengőt ígért az iratok eltüntetéséért. Ezt az ügyészségi tisztviselőt az ügyészség őrizetbe vette. a kemencében egy koldus Szombathely, január 2. Tóth Lajos 65 éves szombathelyi koldus ittas állapotban befeküdt a Szombathely határában levő téglagyár egyik kemencéjébe és ott akarta tölteni az éjszakát. Akemence azonban még olyan meleg volt, hogy a koldus összeégett. -» ♦ Feldúlták a kiskundorozsmai templomot Szolnok, január 2. A kiskundorozsmai templomba állkulccsal behatoltak sa toronyba vezető lépcsőházon keresztül a templom karzatára, majd onnan valószínűleg kötél segítségével a szószékre és a templom hajójába ereszkedtek le. A tettesek itt fefeszítették a szentségtartó szekrényajtaját, a szekrényből mindent kiraktak, az ostyákat szétdobálták és részben elvitték, a felfeszített perselyek tartalmát szétszórták és ugyancsak szétdobálták az orgonán tartott kottákat is. Általában nagy rendetlenséget csináltak és azon az útón, amelyen jöttek, eltávoztak. Jelek szerint hosszú műve a garázdálkodás. REGGELI HÍRLAP Nyolc betörés szerepel eddig az öttagú betörőbanda borslistáján Miskolc, január 2. Szilveszter napján, mint megírtuk, a rendőrség elfogta az avasi pincebetörőket. Egy újabb betörés alapján a gyanú a Danyivölgybe vezetett, ahol az 545. számú barlangban öt részeg férfit találtak. Ezeket csak hosszú és izgalmas dulakodás után sikerült megbilincselni. A barlangban különböző lopásból származó holmikat találtak. A rendőrségen kiderült, hogy az elfogott suhancok Horváth József asztalossegéd Danyi-völgy 545., Kovács Pál napszámos Belsőavias Teleki-sor 132., Pap Géza napszámos Muskás-oldal 19., Taingreber János lakásnélküli napszámos és Herczei József kőművessegéd Danyi-völgy 545. szám alatti lakos. A nyomozás eddigi során kiderült, hogy a banda tagjai Görömbölyön feltörték Boros János pincéjét, azután pedig Schwartz Péter miskolci fakereskedő irodáját, majd ezt követőleg kifosztották Spitzer Péter üzletét a Mindszent-utcában Németh Sándor baromfiketrecét lopták meg, azután Demeter János, Delvai János és Czakó Gábor avasi pincéjét törték fel. Kiderült még az is, hogy Horváth Szombathelyen is betöréseket követett el. A rendőrségen folytatják a nyomozást, mert valószínűnek tartják, hogy még más bűnösei okmányok is terhelik a betörők lelkiismeretét. Húsz gyermeket ruházott fel karácsonykor Vitéz Borbély-Maczky Emil főispán és felesége Botáréi jelentik, hogy karácsony estéjén a római katolikus iskolában családias ünnepélyt rendeztek. A falu apraja-magasja összegyűlt az iskolateremben, hol megjelent vitéz Borbély-Maczky Emil főispán is feleségével. Az egybegyült lakosság nagy lelkesedéssel fogadta a falu jótevőjét, aki végignézte a Saáry Mihály igazgató által rendezett karácsonyi sztrndelőadást, melyen színrekerült Csite Károly: Árvák betlehemi útja és Pap Irén: A gyermek szállást keres című színművek. A nagysikerű előadás után a Saáry Mihály igazgató-tanító által kiválasztott húsz szegény- sorsú gyermeket vitéz Borbély- Maczky Emil főispán és felesége felruházta, harminc gyermeknek arácsonyi ajándékot adott, a többi növendékeknekpedig cukrot osztott fel. A karácsonyi ajándék kiosztása után Kriston Alsó József-poszt. tanuló hálás szavakkal adott hálájának kifejezést, majd a főispán intézett beszédet a szülőkhöz, amelyben arra intette a faun népét, hogy a karácsonyi szent békét őrizze meg szívében mindenkor, mert a nemzet csak nay áldhatja meg helyét, ha belső béke uralkodik és minden fia szereti egymást. Egy szikszói kereskedősegéd Szombaton délután egy fiatalember jelent meg a szerkesztőségben. Bicegve lépett be az ajtón. Az első szempillantásunk homlokára esett, melyet kék véraláfutások tarkitoltak. A keze fején a bőr több együtt el volt színesedve és messziről elárulta, az ütés nyomait. — Weisz lázár vagyok, mutatkozott be az ismeretlen, Szikszói kereskedősegéd, — tette hozzá. Azért jöttem, hogy elmondjamazokat a szörnyűségeket, amelyeket ártatlanul végig-,szenvedtem a cseh börtönben. Mielőtt miérg hozzákezdett volna elbeszéléséhez, megmutatta sebeit, amelyek úgyszólván az egész testét elborították. Gumibot, szíj, kard lap szántott végig a szerencsétlen fiatalember testén. Sebeit, a cseh rentfőrspiclik kardja,gumibotja vágta rajta, az ungvári börtönben. Weisz Lázár márrégebben kiment megszállott területre, ahol mint egy kassai cég ügynöke próbált kenyeret keresni. Karácsony előtt való napon, elkerült Ungvárira és dolga végeztével nyugodtan biliárdozott a Bercsényi-kávéházban, amikorkét cseh detektív lépett hozzá. — Csakhogy itt vagy, régen keretűnk jómadár! Ezzel a nem éppen bizalmakkeltő bevezetéssel közöltettőie, hogy letartóztatják. — Én, aki soha semmiféle bűncselekményt nem követtem el, nem, vesztettem el nyugodtságomat, mondja Weisz Lázár és ellenállás nélkül követtem őket a rendőrségre. Itt azután anélkül, hogy bármit is kérdeztek volna tőlem, félholtra vertek és rongyos csavargók és züllött emberek közé dobtak. Két napon keresztülcsiaik vizet adtak. — Harmadnap elővezettek és megkezdték a kihallgatásaimat. Ez a kihallgatás megint csak abból állott, hogy jól elvertek. Alig bírtam visszavánszorogni a fogdába. Végre negyednapra megtudtam, hogykiemekedésssel gyanúsítanak.. Azon faggattak, hogy milyen utasítást adott, nekem a határon egy magyar rendőrkapitány. Természetesen tagadtam, hiszen semmiféle utasítást nem kaptam. Tagadásomazonban mit sem ért. Addig vertek, amíg ájultan estem össze. A zárkámban tértem magamhoz. — Ötödnapra, amikor előállítottak káhallgatásra, már mint tolvajt fogtak vallatóra. Természetesen lopást sem ismertem be, és a felhallgatás vége megint az lett, hogy félholtra vertek. Hétnapos szenvedés után közölték velem, hogy kiutasítanak az országból. Még arra sem kaptam engedélyt, hogy Kassán levő ruháimat összeszedjem. Áttették a határon. Arról hallani sem akartak, hogy a ruhámat utánam küldjék. Weisz Lázár arról Ibesizsélt még, hogy nemcsak őt fogták le karácsonykor Ungváron az ott időző magyarok közül hanem másokat is brutális kegyetlenséggel a cseh rendőrspiclik, akik különösen azóta, amióta a revíziós mozgalom erősödik, minden malom megkeresik a maguk egykét ártatlan magyarját, hogy azokon töltsék ki a bosszújukat. idegdrámája a cseh börtönben Félinkra verték és kitoloncolták a megszállott termetről 1934. A ' A legjobb vászonárut a legolcsóbban BLOCH ÁRMIN cégnél Széchenyi ucca 43 sz. (az udvarban) Raktárra érkeztek selyem, kávés és ajour damaszt garnitúrák Néhány szó arról, hogyan „népszerűsítik“ hivatüzetet? Miskolc, január 2. A Reggeli Hírlap karácsonyi számában ismertette Miskolc város idegenforgalmi hivatalának működését és az annak segítségével elért eredményeket. A hivatal beszámoló jelentése indokoltan hangsúlyozza, hogy működése főleg Tapolca-fürdő forgalmának növelésére irányult, de emellett Lillafüred érdekében is megfelelő propagandát fejtett ki, már amennyire azt a körülmények lehetővé tették. Az eredmény mindenesetre még lényegesen több lett volna, ha mindenféle akadályok nélkül, melyekkel a hivatalos és nem hivatalos idegenforgalomnak meg kell küzdenie. Különösen Lillafüreddel kapcsolatban van sok olyan körülmény, melyek talán semmiresem alkalmasak, de arra igen, hogy elriasszák az odatörekvőket. Éppen a Reggeli Hírlap f. hó .28.-1. csütörtöki számában tették szóvá a sísporttal kapcsolatos erdőhivatali intézkedéseket, melyek minden igaz ok és szükség nélkül megakadályozzák, hogy ezt a sportágat kedvelő közönség Lillafüredet kultiválhassa. Ahogyan mindenütt másutt a világon csak azon törik a fejüket az illetékesek, hogy a divattá lett sportból miként tudnak minél több forgalomra és haszonra, szert tenni és ennek érdekében új, meg új ötleteket termelnek, tőkebefektetéseket kockáztatnak, esetenként jelentős anyagi áldozatokat is hoznak, éppen úgy nálunk nem sajnálják a költséget, a fáradságot, de a kitalálást sem, hogy hogyan lehet a közönséget erről a kedvtelésről leszoktatni. Ezen panaszcikk nagyon erős visszhangot keltett mindenfelől és ezekben a sorokban is panaszt kívánok tenni, követelve az erélyes, gyors ellenintézkedést. Az egyik panasz az, hogy a délelőtti kisvasútnál sem vasárnap, sem hétfőn az állomásokon nem voltak szánkók. Ennek folytán sokan eljutni sem tudtak a sísáncokig. Másik panaszban azt rekriminálom, hogy a szokottnál is fukarabb menetrend szerint már délután 5 órakor jött visszafelé a Szinvavölgyi, úgy, hogy a délután nagyobb része a kirándulók számára elveszett. Többen élesen kifogásolják, hogy a Palota-szálloda, táncdélutánja azután kezdődött, mikor már az aznapi utolsó vonat is elfütyült Miskolc felé. Ennek következtében az 5 órai tea vendégei nem térhettek vissza a városba vonattal. Egy budapesti 170 tagú társaság kedvezményes jegyet kért csoportutazásuk számára az erdőigazgatóságtól, mely az ilyen kedvezményt megszokta adni. Most azonban a kérelmét elutasította, indokolás nélkül. A turista társaság egyébként belenyugodott a kincstári intézkedésbe, de mellőzte a Szinvavölgyi igénybevételét és helyette bérelt autóbuszokkal tette meg az utat oda és vissza, mégpedig olcsóbb tarifával, mint a kért kedvezményes díjtétel lett volna. Egyelőre csak ezeket kötöttem csokorba és mint nem éppen takaros bokrétát, átnyújtjuk az illetékeseknek, hogy tegyék megfontolás tárgyává, közérdek-e a Lillafürednek és környékének minél nagyobb látogatottsága? Ha igen, célszerű-e gondoskodni a közönségnek minél kifo©ástalamabb kiszolgálásáról? Ha azonban a közpénzek millióit csak azért építették Lillafüredbe, mert a sok fölösleget nem volt már hova tenni, akkor is muszáj-e csökönyösen ragaszkodni ahoz, hogy a befektetés deficitjét vas következetességgel igyekezzenek minél nagyobbra dagasztani? Vagy talán mégis a fiskus szempontjából is kevésbé kárhoztatandó lenne úgy intézkedni, hogy Lillafüred az ország és a külföld számára nem panaszokat és sérelmeket, hanem kellemes szórakozást, szép és jó időtöltést nyújthasson. Ezt a kívánságot talán nem lehet túlzottan szerénytelennek minősíteni. — Tisztelettel: egy lillafüredi sportkedvelő kiránduló.