Szabad Magyarország, 1945. július-december (2. évfolyam, 145-294. szám)
1945-07-01 / 145. szám
Miskolc, 1948 Julius l, vissarusp SZABAD MAGYARORSZAGi A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT ÉSZAKMAGYARORSZAGI KERÜLETÉNEK NAPILAPJA Vil@nc@c8 a reakciósokért Írta: FAZEKAS GYÖRGY A kilenced, amelytől a címben szűltünk,jelen esetben nem ezt a vudáns adózást jelenti, amellyel a jobbágynak kellett szolgálnia a sok egyéb hányad mellett urának, amiért Magyarországon. A jelen vilenced egyáltalában nem anyagi, szolgáltatás, a lélek adózása ez. könyörgés és fohász, amely két miskolci templomból száll az egek felé kilenc napon keresztül két reaktíor pap érdekében. I. A papokért megtartott kilenced az első pillanatban mindenki előtt úgy tűnhetik fel, mint az egyház és az egyházi férfiak belső ügye, amelyhez senkinek semmi köze samelytől 14 minden illetéktelen világi személynek távol kell tartania magát. Ha azonban mégis közelebbről vesszük szemügyre a dolgot, két olyan monentum tűnik elő, amely kiragadja ■... az ahitatos cs. c-britmyusz egy-, usz belső ügyei közül és közérdekié teszi, olyanná, amellyel igenis foglalkoznunk kell. A két pap ugyanis... akikért a kilencnapos könyörgést tartják a két miskolci templomban, nem más. Mint Henkey-Hőnig Károly és Pénteli Imre, akik ellen az elmúlt napokban indított eljárást fasiszta propaganda miatt a rendőrség politikai osztálya, s akik ma mindketten rendőrségi őrizet alatt várják, hogy sorsuk felett az illetékes igazságügyi hatóságok döntsenek. A másik érdekes része az ügynek, hogy e könyörgő imádságok a tanulóifjúság részvételével folynak le. Kern kényszerítette ugyan senki az ifjakat hogy résztvegyenek a kilencedeken, de nyomatékosan felkérnek mindenkit, hogy imádkozzék a ,,jó hittanár tisztelendő urak” érdekében. A „jó hittanar" uraik” sorsán úgy gondolom, vajmi keveset fog változtatni a nyilvános templomi könyörgés, azt. nyomozás, bizonyítékok e-i paragrafusok igazságos és megfontolt alkalmazása fogja eldönteni. De elgondolkoztató jelenség hogy egyesek most az éjieket próbálják meg belevonni olyan dolgokba, amelyek nagyon is földiek és amelyek, mondjuk csak ki nyíltan — a magyar nép ellen elkövetett, súlyos bűncselekmények. A rendőrség által nyilvánosságra hozott nyomozati iratok szerint mindkét, tisztelendő úr nyílt és leplezetlen fasiszta propagandát folytatott. Iratokat osztogattak a diákok között, amelyekben nemcsak felekezeti és faji gyűlöletre, nemcsak a szabadság eszméje ellen uszítottak, de nyílt agitációt is fejtelek ki Hitler és a fasizmus véres őrjöngése mellett is és azt a harcot, amelyet a fasizmus már az egész világon visszavonhatatlanul elvesz ' 'tett, megpróbálták itt, a miskolci gyepükön, a Zlit,a niár álarca alatt a tapasztalatlan diákifjúság félrevezetésével és uszításával folytatni. Amikor az ifjúság a maga demokratikus szervezeteiben követelte a fasizmus és a reakció maradványai ellen a kíméletlen harcok Hepkey-Itrénig Károlyt tisztelendő órai evevyma, , meghallgatási parancsoló tekintélye mögül a illet és a megbocsájtás szirénhangjait fuvoláztal feléjük, hogy ennek leple alatt lehetőleg még ugyanezen a napon ,,szen beszédek’’ és ,,hittani előadások” ostyájában megpróbálja beadni diákjainak a fasizmus gyilkos mérgét. — Szeressük egymást és bocsássunk meg — mondotta a tisz élendő úr a Demokratikus Ifjúsági Szövetségben — és az ajtón kívül már mneg is kezdte ,,hitbu-ga'.mi” munkásságát, amellyel a legféktelenebb gyűlölet hangján izgatott, lazított és fenekedett a demokrácia erői, a jog- hívei, az emberiesség szószólói ellen és fejtette ki propagandáját a fasizmus és a rekció már nem is nagyon megbúvó maradványainak érdekében. Péczeli Imre tisztelendő úr „vallásos iratokat’’ osztogatott, vesszőparipája a kommunizmus volt és a szociáldemokrácia, amelyet „akommunizmus szálláscsinálójának” nevezett. Ezek ellen hadakozott, ezekre kiáltott, kígyót-békát, ezek ellen hirdetett „keresztesháború” és ezek közeli bukását jósolgatta diákjainak. Hogy egyhangú ne legyen, közben egy kis felekezet elleni izgatása is kevert előadásaiba. És most kilenc napon keresztül két miskolci templomban csendül száz diák ajkán azért, hogy e „két jó tisztelendő úr” részesüljön a legmagasabb égi s — természetesen — földi kegyelemben és minél hamarabb megszabadulva mai kellemetlen helyzetéből, tovább is folytathassa „áldásdús” tevékenységét az ifjú lelkek kiművelése körül. Ha nem tényekkel állnánk szemben, ha nem a tanuk egész sora igazolná mindezt, kételkednünk kellene a tényállás valódiságában. — Vagy legalábbis meg kellene néznünk a naptárt, vájjon nem tévedtünk-e? Valóban 1915. júniusában történik-e mindez, a fasizmus teljes megsemmisítése után két hónappal,, a demokratikus Magyarországon. Lehetségesre az, hogy akadnak ma olyanok, álljanak bár akármilyen magas polcon is, akik ilyen kihívást illertek a szemébe vágni amagyar f i'-o'oki-tba.t -t•.z V-jigu r r..\t gondol.i .-e egyesek, hogy a harangok zúgása, zsolozsmák hangja és tömjén illata, el tudják leplezni a valóságot? De ha vannak ilyenek, úgy azok tévednek. Nagyon és végzetesen! A magyar demokrácia ezen a vonalon sem fog felülni a hazug frázisoknak. Nem fogják megengedni, hogy bíncselekményeket, amelyek nagyon is a földi bírák— sőt a népbíráik — elé tartoznak,az égi igazságszolgáltatás elé próbálják átsibolni. S azt sem fogják tűrni, hogy bűnösök mellett, az ellenük szóló terüllelő bizonyítékok egész garmadájával szemben zsolozsmákkal próbáljanak hangulatot teremteni. Mi a vallást mindenki legszentebb magánügyének tartjuk, amelybe beleszólni, amelyet korlátozni senkinek nincs joga. De akkor, amikor éppen az egyház és a hivatott egyházvezetők felfogásával szemben akik teljes szívvel és lélekkel állottak ki a demokrácia igaz ügyéért — egyesek a templomot és a hitet próbálják belevinni politikába, hogy ott, az védőpajzsul és artyául szolgáljon nem is a reakciónak, de egyenesen a fasiszta agitációnak, a legéleseben kell felemelnünk tiltakozó szavunk. Szálasiért és élharcost árudért — lévén azok már elismert elsőosztályú háborús és népellenes bűnösök — sem földi, sem égi fegyvereket, nem lehet ma nyíltan harcba vetni. De, ha valaki azt hiszi, hogy a zöldinges betyárok reverendával aakart, szószólóit a vallás palástjával el lehet leplezni az igazságszolgáltatás elől, úgy az rá fog jönni, hogy a demokratikus Magyarország - terme sem végtelen. Az egyházak hivatatott ésméltó képviselői az emberiesség, a jog és a szeretet harcosai voltak. Azok, akik e harcosok soraiba háborús uszítókat, embertelenségre, izgatékat, alszeretet, jog és kultúra sárbataposására agitálókat akarnak becsempészni és felelőtlen hecc-káplánokat mártírokká akarnak avatni, legalább olyan rossz szolgálatot tesznek magának az egyháznak, • mint a demokrácia ügyének. kíb- rendib«-.aidént lejárt a könyörgéseken résztvevő diákifjúság, amelyet imádkoztatyik, a „jó hitt tanár urakért”, minden bizonynyal nagy szemeket fog mereszteni akkor, amikor a nyomozás lezárása után a bűnügyi hatóságok a maguk , teljében fogják, a nyilvánosság elé vinni a két pap teljes bűnlajstromát. És mit fognak akkor csinálni azok az urak, akik ma megpróbálták mellettük csatasorba állítani az imák régióját és a hit fegyvereit? Vájjon akkor is fognak próbálkozni a további mentéssel® Hiérni akarjuk azonban, hogy az egyház hivatott vezetői elejét veszik ennek s az egyesek egyéni akciójával szemben kezükbe fogják ragadni a korbácsot, s a fasizmusnak ezeket a magyar fiatalsággal lelkiismeretlenül sáfárkodó kufárjait ki fogják verni a templomokból, amelyeket a vallás gyakorlására, nem pedig politikai tüntetésekre emeltek. Látni szeretnénk, hogy éppen az egyházak vezetői állnak ki amellett, hogy ugyanakkor, amikor a félrevezetett kisemberek, a nyilas közlegények sorra veszik el méltó büntetésüket és vezekelnek galádságaik miatt, azok, akik vezették őket, azok, akik reverendában is a véres téboly útmutatói voltak, nemhogy büntetlenséget élvezzenek, sőt bűnük súlyához méltó szesüljenek fél nap-nap után az ima száz és IV. SZIC? Visiingpi szám, 8 oldal, ára Nagymiskolc területén 2 penge, vidék©1é2sége .