Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
V. évfolyam. 37. szám. Mohács, 1886. szeptember 12-én. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. Társa da I n 1 i he ti lap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők • német-utca 82/ .Kéziratok vissza nem küldetnek. /74 Kiadó hivatal : Hová a lapmegrendelések és hirdetések küldendők: Blandl János könyvnyomdájában. Előfizetés: Kgész évre,4, félévre 2, negyedévre 1 fit Egyes szám 10 kr. I Egyes példányok Hlandl János könyvnyomdájában kaphatók. Hirdetések ára : Egy 3 hasábos pet.it. sor egyszeri megjelenéséért 10 kr., háromszori 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij külön 30 kr. A nyittér egy petit sora 10 kr. A magánlegeltetés. Városunk képviselőtestületének legutóbbi közgyűlésében szenvedélyes és elkeseredett vita folyt a magánlegeltetés tárgyában; különösen hevesen kifakadtak a földdel bíró városatyák. És mi teljesen indokoltnak tartjuk a nagymérvű elkeseredést földbirtokos polgártársaink részéről, mert eltekintve attól, hogy a tulajdonjog szempontjából már önmagában véve jogsérelmet képez azon tény, hogy valaki másnak a földön legeltet, véghetetlenül sok és nagy a kár, melyet a magánlegeltető juhászok és sertéspásztorok nyájaik és csordáikkal vetéseinkben okoznak, kik nemcsak vétkes hanyagságból, hanem igen sok esetben szándékosan bocsátják barmaikat a vetésekre, melyek aztán sok gazdának majdnem egész évi termését kipusztítják. sértjük a heves kifakadásokat, ha meggondoljuk, hogy míg egyéb vagyonúnkat többé-kevésbé megvédhetjük a tolvajok ellen, vagy ha valamit el is loptak tőlünk, legott segítségünkre siet az állam, hogy ellopott holminkat visszakerítse és a tolvajt megbüntesse, addig távolról sincsen kilátás arra, hogy a mezőn vétkes hanyagságból vagy szándékosan okozott káraink megtéríttessenek és még kevésbé arra, hogy ezen kártevő gazemberek — kik még a tolvajoknál is roszabbak — valaha megfenyíttessenek. Hallottuk ugyan többször hangoztatni, hogy van mezei rendőri törvényünk, vannak csőszeink, tessék ezeknek a kártevőket megfogni s ellenük a törvényt alkalmazni. Ez elméletben nagyon szép dolog, de nem kell feledni, hogy a mi határunk oly nagy, hogy ha azt a légiót képező magánlegeltetők ellen kellőleg megvédeni akarnék, légió csőszt kellene tartanunk s azokat akként fizetnünk, hogy függetlenül megélhetvén, ne kelljen rászorulniok a kártevők által netán nyújtani szándékolt ajándékokra ; már pedig ez akkora pénzbeli áldozatot igényel, mely a mostani mostoha gabonaár-viszonyokkal szemben és a földbirtokra nehezedő egyéb súlyos terhek mellett nincsen arányban a földbirtok jövedelmezőségével. Radikális módon kell tehát a kártétel lehetőségét megakadályozni — éspedig a magánlegeltetés megszüntetése vagy korlátozása — arányosítása -i által. Ne mondja senki, hogy a legeltetési jog a közös legelőn és ugaron oly régi, hogy annak megszüntetése nem méltányos, de az állattenyésztés szempontjából nem is célszerű. Mert a magánlegeltetés abban az időben vette kezdetét, midőn a volt jobbágyok még nem birtak magántulajdonnal, de a legeltetési jogot a földesurakkal közösen élvezvén, az akkor uralkodó gazdasági rendszer folytán bővelkedő közlegelőkön és ugarföldeken szabadon legeltethettek tetszés szerinti számban barmokat. De az urbériség megszűntével teljesen megváltoztak a viszonyok. A volt jobbágy korlátlan tulajdonosa lett földjének; a közlegelők egyénenként felosztatták. &■' a mezei gazdaságnak újabb időben mindinkább belterjesebb és mesterségesebb alakulása folytán az ugarföldek évről évre keresbednek s igy a mint egyrészről a korlátlan tulajdon eszméjének szempontjából jogtalan, úgy másrészről a közlegelők egyénenkénti felosztása és a mezei gazdasági viszonyok újabb alakulása folytán az állattenyésztés szempontjából is célszerűtlen a más földjén való magánlegeltetés. E szempontokból kiidulva járásunkban már több község megkísértette a magánlegeltetés megszüntetését és korlátozását azáltal, hogy erre nézve szabályrendeletet alkotván, azt egyszerűen betiltották. De a belügyminisztérium az ily szabályrendeleteket mindannyiszor megsemmisítette, oly indokolással, hogy csak a legeltetés korlátozása , illetve arányosításáról lehetvén szó, az ez iránti kérdések elbírálása a bíróságok hatáskörébe tartozik. Megkezdte tehát néhány község az arányosítási pert, de a bíróságok ismét azt jelentették ki, hogy e kérdésben a közigazgatási hatóságok illetékesek, ámbár a mi nézetünk szerint az 1836. XII. t. - 13. §-a s az ebből levonható analógia alapján a legeltetési jog arányosítása a bíróságokhoz tartozik. Miután azonban az előadottak szerint a magánlegeltetés elkerülhetlenül szükségessé vált megszüntetése vagy korlátozása tekintetében sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságoknál ez idő szerint orvoslás nem található, okvetlenül szükségesnek találjuk oly mozgalom megindítását, mely — miután a magánlegeltetés szülte bajok országosak — erre nézve törvény alkotását célozza. És miután tudomásunk szerint a közgazdasági minisztérium egy új mezei rendőri törvény alkotását tervezi s e tekintetben minden községi elöljárósághoz annak idején kérdőpontok is intéztettek, célszerűnek tartjuk, hogy minden törvényhatóság, esetleg azegyes községek feliratilag kérjék a nevezett minisztériumot, hogy az alkotandó új mezei rendőri törvénybe a magánlegeltetést megtiltó vagy korlátozó, esetleg a legeltetést általában szabályozó intézkedéseket vegyen fel s e törvény mielőbbi meghozatala és életbeléptetése iránt intézkedjék. Addig is azonban nem marad más hátra, mint a határ kellő őrzése iránt — habár áldozattal is, azon jó reményben, hogy ez csak ideiglenes — a szükséges intézkedéseket megtenni. JÁHOR: A szerelem himnusza. Egy a nevünk, egy vér foly ereinkben. Együtt játszottunk már mint kis gyermekek , Nekem is kedves, áldott, drága minden, Mi boldog emlék, szentelt föld neked. Hol könnyű szívvel daloltál, örültél, Ott jártam én is gond nélkül, vígan, S a temetőben, hol zokogva ültél, Anyád sirkalmán, kisírtam magam. Oh szép frigy ez, mely lelkünk összefűzte ! Úgy kezdődött, mint a nagy folyamok: A kicsi forrás a magas fenyüsbe’ Szirtből fakadva cseppekbe ragyog, Elrejti útját mély erdők homálya, A völgy felé fris lejtéssel csörög, S mikor kiér a fönséges lapályra, Hatalmas hullámokban hömpölyög. Az ősi házban titkon, észrevétlen, Virág-nyitáskor kezdődött regénk ; Rokoni csókban, gyermek ölelésben Áradt az első érzelem belénk: Félénk barátság szűz ábrándja volt az, Merengő, néma, boldog áhitat; Te nem vágyódtál rá, hogy átkarolhass, S én nem kívántam féivé ajkadat. Csak álmodoztunk együtt, összebújva, Agyunkat nem püzsölte szenvedély. Szép és szelíd vlt lelkünk üdve, búja. Mint a világos, loldas nyári éj. Alig sejtettük, hgy szeretsz s szeretlek, S talán nem is volt még az szerelem, Csak ködkép tkre méla képzeletnek, Múltat s jövőt nem ismerő jelen. Egy-egy vági percnyi fölángolása, Egy ellesett okintet, egy sóhaj, — Ez volt szenneink első támadása, Mint esemena az első zsenge gally. Valami monhatatlan előérzet, Valami veretes odaadás, Mint midő tavaszszal a természet Hűbáját kit láthatlan varázs. Sötét, szid, sorsingató viharban Tudtuk rg legelőször, hogy mi az, Mi méz ganánt gyűlt a szivünkbe halkan, S kitör tykunkon, mint közös panasz. Az ég, s árvám, elborult feletted, S élő idők közt árva lettem én; De me az Isten egymásnak teremtett, Egygy forrt lelkünk a bánat tüzén. És jöik a nagy megpróbáltatások . Időnlszeretkezésre nem maradt, Csakirni volt okunk, a rózsa álmot, Minedveré egy átkos pillanat. Magyar gazdák jégbiztositási szövetkezete. Azon sok teher mellett, melyek a gazdaközönségre nehezednek, a vetéseknek jégkár elleni Csalódás megtört, csábított kisértes, Mindenki vádolt, bántott, elhagyott ; De új erőnk lett mindig az az érzés, Hogy az enyém vagy s a tied vagyok ! S nem csüggedünk el, meg nem tántorodtunk, Szerelmünk győzött sorson és időn! Kéjből, reményből nem lehet kifogynunk, Szivünk gazdag lesz tűrve, szenvedőn; Hitünkből: meg nem ingat soha semmi, Üldözhet átok, gond és gyötrelem . Édes szeretni és szeretve lenni S csak egy boldogság van: a szerelem! Rudnyánszky Gyula. A báró. — Kisvárosi arckép. — Rajta, kezdem, mert mindennek kezdeményezése nálunk egyedül az ő elvitázhatlan és kizárólagos joga. Minthogy pedig egy törvényhozásnak iránycélja a kezdeményezés, ezen tulajdonánál fogva is már méltó tagja volna valamely törvényhozásnak, ha ugyan volna olyan törvényhozó testület, mely a mulatságok jogkörét szabályozná. S minthogy az iniciatíva a minisztériumnak terhes kötelessége, ő terjedelmessége ezen kezdeményezési tehetségénél fogva nagyon szépen elfoglalhatná a piros bársonyszéket.