Mohács és Vidéke, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
földmivelésügyi miaki elég szerem sitién kötelességtudásával ezt a nagyribilliót előidézni. Legboldogabb emellett az, aki minden baj oka: a tanonc, aki gazdája háta mögött — jót nevet a markába. Ezeket az állapotokat ismerem én tarthatatlanoknak. Ezeken kell segíteni, mégpedig úgy, hogy az iparosok a rég megérdemelt bizalommal fordulnak az iparostanonciskolai tanítókhoz, minden az iskolát illető ügyes bajos dolgaikban, s biztosak lehetnek arról, hogy mindenkor a legnagyobb előzékenységgel fognak találkozni. Tanoncaik ellenőrzési könyvecskéjét követeljék be minden előadás után tanoncaiktól, vizsgálják meg, hogy tanoncaik tényleg részt vettek-e az előadáson, kérdezzék ki előhaladásuk felől, adjanak nekik vagy egy órányi időt tanulmányaik elvégzésére, szóval érdeklődjenek tanoncaik szellemi fejlődése iránt is, s akkor amellett hogy nemes kötelességet teljesítenek, minden félreértés már eleve ki lesz zárva. Őszintén és tárgyilagosan óhajtottam iparosainkhoz szólni avégből, hogy a létező bajokat tisztázzuk s azokon segítsünk, hogy a kölcsönös bizalmat egymás iránt felkeltsük. Szándékom ez volt s remélem nem fog félreértésre alkalmat adni, hanem inkább a kölcsönös egyetértés és bizalom felé vezetni. Az iparostanonciskola jövője érdekében ezt melegen óhajtanám. Földváry Nándor, hogy a kisajátítási jogot a niszter adja meg. 40. §. Az uj mezei közös dülő-utak kihasitásánál vagy a létezőknek szélesbitésénél vagy áthelyezésénél felmerült kártalanítási kérdésekben határozni, az 1881: XLI. t.-c. a kártalanításra nézve megállapított eljárás megfelelő alkalmazásával, a birtokbiróság illetékes, 41. §. Miden községben meghatározandók azok az utak (marhacsapások), amelyeken szarvasmarhák, lovak, juhok, sertések stb. szabadon hajthatók. (A min. rendelet kötelezi az elöljáróságokat, hogy évenkint a legelőre való kihajtás előtt és a 23-ik §-ban előírt összeírás alkalmával a marhahajtó utakat, csapásokat szabatosan megállapítsák, s erről az állattulajdonosokat és az állatörzéssel megbízottakat, valamint a mezőőröket kellően értesítsék.) 42. §. A birtokos engedélye nélkül vett mezei-, szekér- vagy gyalogutak tilalmát, az illető birtokos kérelmére az elsőfokú hatóság a község területén és a szomszédos községekben kihirdettetni tartozik. VI. Fejezet: A faiskolákról és fásításokról. 43. §. A községek kötelesek, a határ kiterjedéséhez és a befásítandó utak és területekhez mért, de legalább egy negyed kataszteri hold nagyságú, kellően berendezett faiskolát fentartani. A mely községben faiskola még nem volna, köteles a község a faiskolát a jelen törvény életbeléptetése után egy év alatt, alkalmas helyen kijelölni és annak a szükséges kellékekkel leendő ellátása iránt intézkedni. Mennyiben menthetők fel egyes községek a faiskola területének kijelölése és a faiskola berendezése alól, vagy mely esetekben szövetkezhet több szomszédos község, egy faiskola létesítésére és fentartására, azt a törvény határozza meg. 44. §. A községi faiskola létesítéséről és kezeléséről, valamint az utakra és közhelyekre kiültetett fák gondozásáról, a községi elüljáróság intézkedik. A faiskola kezelésével, ha arra külön szakértő közeg nem alkalmaztatik, méltányos díjazás mellett, a néptanító bízható meg. Ahol több néptanító van, az bízandó meg, kit a községi képviselőtestület választ. 45. §. A faiskola kezelője köteles, a községi tanköteles gyermekeket, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által, a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg kiadandó utasítás és tanterv szerint, a fatenyésztésben gyakorlatilag oktatni. 46. §. A törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg, hogy a vidéken legjobban díszló fa és gyümölcsfajokból a községi faiskolában melyek tenyésztessenek, és hogy mindenütt, hol a szederfa-tenyésztésre (Morus alba) úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyok alkalmasak, selyemtenyésztés űzetik, vagy meghonosítása remélhető, a selyemtenyésztés érdekében a szederfa (Morus alba) tenyésztésre különös gond fordíttassék. Hol a kosárfonás mint házi ipar meghonosítható, a kosárfonó vessző tenyésztésére is gond fordítandó. 47. §. A faiskolákból nyert csemeték elsősorban a 13. és 14. §-okban körülírt területek befásítására, a futóhomok megkötésére, továbbá a meredekebb partok, szakadások biztosítására és megvédésére — azután pedig a közutak, utcák, terek és növények termelésére alkalmatlan más területek, valamint a község tulajdonát képező legelők befásítására szolgálnak. A község által nem igényelt csemetéket az elüljáróság, a községi lakosoknak mérsékelt áron eladhatja, éspedig elsősorban azoknak, kik a csemetéket a 13. és 14. §-okban körülírt területek, a birtokuk mellett elhaladó utak mellékének vagy befásítandó futóhomok és más növények termelésére alkalmatlan területeik, továbbá meredekebb partok és szakadások beültetésére használják. Ezen igények kielégítése után a felesleges csemeték szabadon áruba bocsáthatók. A csemeték eladásából befolyó összeg csak a faiskola céljaira fordítható. 48. § Ha valamely községben a faiskolának kijelölt terület a 43 szakaszban megállapított határidő alatt megfelelően be nem rendeztetik, a faiskola a hibás községi elüljáróság költségére a hatóság által rendeztetik be, illetőleg hozatik rendbe. 49. §. Az 1890. évi I-s. t.-c. 134. § a, mely szerint a fák az utárok külső szélétől számítva félméter s egymástól legalább tizenöt méter távolságra ültetendők akként, hogy egyik fa ne a másik oldalon lévő fával, hanem a fák közötti tér közepével legyen átellenben, hatályon kivül helyeztetik. Mely utak minő határidők alatt fásittassanak be, továbbá, hogy a fák bizonyos utaknál az úttestre vagy azon kívül és egymástól minő távolságra ültettessenek, s milyen fanemek ültetendők az összes utakra, tehát az államutakra nézve is, a törvényhatóságok határozzák meg. (Folytatás következik.) Ír A községi közigazgatás reformja. A közvélemény régóta óhajtotta megismerni azokat az elveket, melyek a községi közigazgatás reformjáról készült törvényjavaslatban kifejezésre jutnak. De úgy látszik, szigorú zár alatt tartották a javaslatot, mert tartalmáról alig-alig szó Törvény a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről. V. Fejezet, 36. §. A mezei közös dülőutaknak rendeltetése az, hogy más utak hiányában, egy község határában, az egyes birtokokhoz hozzá lehessen jutni. Amennyiben az 1890: I. törvénycikk 1. §-ában felsorolt utak ezen igényt nem elégítik ki, a tagosítás alkalmával kell ilyen utak kihasitásáról gondoskodni. Hol a tagosítás már megtörtént , a mezei dűlőutak nem akként lettek kijelölve, hogy birtokához mindenki hozzá juthasson, a még hiányzó útvonalakat a község az érdekelt tulajdonosok kérelmére létesíteni tartozik. 37. §. A mezei közös dűlőutak létesítésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartására a községi elöljáróság ügyel fel. A létesítés és jókarbantartás költségeihez, más megállapodás hiányában mindazok kötelesek haszonaránylag hozzájárulni, akiknek érdekében az itt létesíttetett vagy fentartatik .A községi elüljáróság köteles a tavaszi hóolvadás és minden nagyobb esőzés után a mezei utak állapotát a mezőőri személyzet által vagy más alkalmas módon megvizsgáltatni, s a szükséges javításokra az érdekelteket kötelezni.)—Ha a községi elüljáróság a hozzájárulási arányra nézve, egyezséget létre nem hozhatna, (a min. rendel. szerint egy év alatt) a hozzájárulási arány felett a hatóság határoz. (A községi elöljáróság köteles ellenőrizni azt, hogy a mezei közös dűlőutak és ezeken a hidak az egyezség, illetve a határozat értelmében jó karban tartassanak Ha az érdekeltség az utakat vagy hidakat elhanyagolná és az utak évszakonkinti rendes gondozását elmulasztaná, a községi elöljáróság köteles az érdekelteket utasítani, hogy a szükséges munkálatokat 8 nap alatt foganatosítsák. Ha az érdekeltek kötelezettségüket a kitűzött határidőben nem teljesítenék, az elöljáróság a szükséges munkálatokat a következő 8 nap alatt az érdekeltek költségére végrehajtatni tartozik. Azt, hogy a közös mezei dűlőutak jó karban vannak-e vagy sem, s hogy az érdekeltség által foganatosított munkák megfelelnek-e a karbantartás követelményeinek vagy sem, a községi elüljáróság bírálja és állapítja meg. A községi elüljáróság ezen bírálata illetve eljárása ellen, a mezei út állapotával meg nem elégedő fél a főszolgabíróhoz emelhet panaszt.) 38. §: A posta a mezei közös dűlőutakon is bármikor szakítható a nélkül, hogy ezért az állam az előállítás vagy jókarban tartás költségeihez hozzájárulni tartoznék. Azok mentén az 1888: XXXI. t.-c. által tárgyalt közhasználatú berendezések vezetékeinek támszerkezetei is felállíthatók. 39. §. A község által közérdekből létesítendő uj mezei közös dülőutak céljaira vagy a létezők kiszélesítésére szükséges területek, ha az érdekelt tulajdonosokkal megegyezés nem jön létre, kisajátítás útján vehetők igénybe. A kisajátítási eljárásra, az 1881: XLI. t.-c.ntézkedései azon módosítással alkalmazandók. (Folytatás.) A mezei közös dillő utakról várgott ki valami a közönség közé. Most, hogy Hieronymi belügyminiszter megválik a belügyi tárcától s így alig van reménye, hogy javaslata, mely az ő „posthumus“gyermeke, a törvényhozás elé kerül, könyvárusi utón bocsátotta a közvélemény ítélőszéke elé. Reánk a közzétett javaslat azt a benyomást teszi, hogy az nem egy teljesen befejezett munka, hanem csak egy előadói tervezet. A tervezet komoly, átfontolt kezdeményezés ezen a téren s a most érvényes községi törvénynyel szemben tisztázottabb állást foglal el, sőt egy bizonyos tekintetben még azt a delikát kérdést is meg meri érinteni, amelyet a belügyminisztérium joggyakorlata eddig állandóan perhorreszkált, amikor t. i. a községi képviselőtestület hatáskörébe rendeli „a községi lakosokat közösen érdeklő gazdasági és közművelődési ügyekben való határozatot.“ — A legnevezetesebb megkülönböztetés a nagy és kis községek között van. A nagyközségek a javaslat szerint mezővárosok, amelyek magukban képeznek közigazgatási kört, a kis községek falvak. Mindkettőnek élén állana a polgármester, akit mezővárosokban választanának, a kis községekben kineveznének. Ez a javaslat egyébként nem tervezi felesleges módon megszorítani az autonómia kereteit. Városunk irányadó körei azonban e javaslat következtében egy csalódással gazdagabbak. Irányadó egyéneink ugyanis dacára annak, hogy Mohács rendezett tanácsú várossá való alakulásának kérdése már megérett, az ez iránt való mozgalom megindítását akkorra halasztották, mikor a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat megjelenik, abban a hiedelemben lévén, hogy az új törvényjavaslat pl. a 10000-nél több lakossal bíró helyekre nézve külön intézkedéseket fog tartalmazni. Hieronymi javaslata, mely a rendezett tanácsú városokra éppen nem terjed ki, igazolja, hogy e várakozás időfecsérlés volt.. Itt tehát az ideje, hogy Mohácsnak rendezett tanácsú várossá való alakulása iránt a mozgalmat mielőbb megkezdjük. Különfélék. — Birói kinevezések A király Porgea Miksa drt, a pécsi kir. ítélőtábla tanácsjegyző albiráját a pécsi kir. törvényszékhez bíróvá s Zánkay Aladár drt, a pécsi kir. ítélőtábla tanácsjegyző albiráját a pécsi kir. járásbírósághoz járásbiróvá nevezte ki. — Uj pénzügyigazgató helyettes. Az ungvári pénzügyigazgatóvá kinevezett Vadász Béla volt pécsi pénzügyigazgató helyettes helyébe Ternovszky Alajos alsókubini pénzügyigazgató helyettes helyeztetett át. — Eljegyzés: Klie Lajos szegzárdi kir. járásbíróság, albiró, özv. Klie Jánosné szül. Amberger Mária mohácsi lakos fia, hétfőn eljegyezte Módly Flóra kisasszonyt, Módly László, Tolnavármegye főpénztárnoka s neje szül. meszlényi Simon Flóra leányát Szegszárdon. — Vármegyei közgyűlés. Baranyavármegye törvényhatósága e hó 14 én délelőtt 10 órakor Pécsett évnegyedes rendes közgyűlést tart. A tárgysorozat nevezetesebb pontjai ezek: Az alispán évnegyedes jelentése. A belügyminiszter * rendelete a személyszaporitások tárgyában.ZAíl vármegyei pénzeknek 1895. évben való elhelyesítésére pénzintézet kijelölése (névszerinti szavazás). Az alispánnak a siklós-trinitási, illetve vókányi útvonalra vonatkozó jelentése. Néhai Sey Lajos gyermekeinek atyjok után halálozási negyed adományozása iránti kérvénye. Materényi János mint ki. Sey László és Pongrác gyámja által ezek néhai édesanyja nyugdíj - illetményének, vagy ugyanezen árvák kegydijának megállapítása iránt benyújtott kérvénye. A járási mezőgazdasági bizottságok szabályrendelete. Maiss községnek jegyzői lak építése tárgyában hozott határozata. Mohács nagyközségnek 30.000 fit. kölcsön felvétele iránti határozata. Mohács nagyközségnek ingatlan vétele iránt hozott határozata (két kisdedóvodai telek). Mohács nagyközség 1893. évi számvevőileg átvizsgált konverzionális kölcsön számadása. Az 1895. év első felében alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs megállapítása. Sopron vármegye megkereső levele a debreceni eset alkalmából Ő Felsége iránti hüségérzetének kifejezése tárgyában. Szabolcsvármegye megkereső levele az országos magyar kölcsönös biztositó szövetkezet támogatása iránt, stb. — Esküdtválasztás Mohácson, f1. hó 3-án délelőtt 10 órakor töltötték be választás útján a Mohácson üresedésben volt két községi esküdti állást. A választást megelőzőleg a képviselőtestület tartott Trixler Károly főszolgabíró elnöklete alatt a kijelölés céljából közgyűlést. A kijelölés titkos szavazással történt. Kijelölték a Il ik kerületbe Tubics Antalt, Martines Ivót és Lukácsevics Jánost (Ivanácz András 3 szavazatot kapott), a Vl-ik kerületbe Szabó Andrást, Csicseri Szabó Jánost és Dózsa Sándort. A főszolgabíró a kijelölés eredményét a választóközönség előtt kihirdetvén, ez felkiáltással Tubics Antalt és Dózsa Sándort választotta meg esküdtekké, kik az esküt le is tették. — Megjegyezzük, hogy az egyik jelölt, Szabó András, a