Mohács és Vidéke, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
2 oldal. 1904. januárius 3. Mohács és Vidéke életének ege. Rút irigység, gyűlölet, féktelen pártszenvedély, visszavonás, szeretetlenség és gazdagság utáni vágy — szolgálni a Mammonnak — ez vezérli ma az embereket... Akiket a szerencse karjaira emelt, önhitten lenézik küzdő embertársaikat és vajmi kevés kebelben született meg a felebaráti szeretet. Egy hazának fiai készek egymást gyűlölni a legszentebb dolgokért, torzsalkodnak önző érdekekért. Pedig ma már a szellem fegyverével harcolunk s a szellemi harcosok a fölvilágosodottság, műveltség és igaz hazafiság, honszerelem, felebaráti szeretet magvait hintegetik, a kikelt zsenge növényeket ápolják, erősítik. Anyagi érdekekkel nem törődve küzdenek a magyar nép jólétéért. Ennek a nemes ügynek a diadaláért küzd lapunk is. Adja Isten, hogy küzdelmeit, fáradalmait siker koronázza, vége gyógyulásához, haladásához. Talán éppen ez az esztendő hozza meg a haladás biztosítását, a biztosítást a politikai munka további zavarása ellen. Talán a szabadelvűség, kivált ha politikai képviselői elszántságot és egyetértést tartanak fönn, amelyet oly sokáig nélkülöztek — Magyarország javára győzelmesebben fog működni, mint valaha és mind mélyebb gyökereket ver az egész nép szívében. Lehet, hogy most, amint a lefolyt év januárius 1-jétől fogva kellemetlen csalódásokba hajítottak bennünket, most a békés meglepetések sora előtt áll az ország. — Elveszett esztendő. A csütörtöki Szilveszter éjjel Magyarországra és népére nézve egy elveszett esztendő jutott befejezéshez, melynek hatásait a nemzet fejlődésére csak hosszú idő alatt lehet pótolni. Midőn az 1902. esztendő Szilveszter éjjelén a monarkia két államának kormányai közt sok fáradság és viszontagság után kész lett a kiegyezés, Magyarország megkönnyebbülten lélegzett föl s azt hitte, hogy immár legyőzheti az oly sokáig érzett gazdasági depressziót, de minden várakozásnak az ellentéte teljesedett: ahelyett, hogy jobbra fordult volna a dolgok sora, rosszabbra fordult; ahelyett, hogy a munkában való öröm érvényesülhetett volna, a népet szinte kényszerítették a semmittevésre, kényszerítette oly testület, melynek tulajdonképpen a hivatása, hogy a nép érdekeit képviselje és nemzet fejlődését vezesse és előmozditsa. Miután az obstrukció már az 1902. év őszutáján bejelentette magát, 1903. márciustól kezdve ismét 1 itött , parlamentben és még masincs vége. Oly kormányt, mely duzzadni látszott a szilárdságon , oly jó kormányt, folynék Magyarország oly sokat könzo., loupuri. au»»!* Koimarryna urveTPTrc Strírr jiun't*...* V tekintélyt kigunyolták és aláásták, a parlament házszabályaival szinte labdáztak, a törvényeket el■ némi tolták, a legőrületesebb várakozások és aggoalmak uralkodtak a közvéleményen. Mind sötétebb tett, mind feketébb éjszaka borult az ország fölé és kedvezett a politikai kisértetek elvetemedett örelmeinek, melyeket fényes nappal mindenki érdem szerint méltatott. Végre egy nemeslelkű királyi szó n legyen világosság !“-ot kiáltott, végre egy elszánt férfiú állt az államügyek élére, hogy rendet vigyen a ,, káosz “-ba. És talán mégsem teljesen elveszett esztendő ez a haldokló év. Terméketlen ugyan minden gazdasági és kulturális eredményben, de talán annál termékenyebb politikai megismerésekben. Talán éppen most fogja belátni a nemzet, mire van szük A Margittaszigeti Amentesitő és Belvízlecsapoló Társulat az 1903. év végén. Abból az alkalomból, hogy az e hó 8-ára egybehívott társulati közgyűlés nyilatkozni lesz hivatva abban a kérdésben, váljon a miniszteri biztosi intézménynek meghosszabbítását kivánja-e, helyénvalónak tartjuk, hogy a társulat ügyeinek állását nagy vonásokban ismertessük. Amikor a jelenlegi miniszteri biztos 1902. év januárius havárigji a társulat vezetését átvette, a szabványszerű méretekre már ki voltak építve a társulat védgátjainak, sirma-bezdáni, mohácsi, dunaszekcsői, báthmonostori szakaszai, az erősaljai zárógát és a szerence szakasznak a báthmonostori töltés végétől a báttai révig terjedő része; ellenben még kiépítésre várt a szeremlei töltésszakasznak a báttai révtől Bajáig vonuló részei a belvízrendezés; elintézésre voltak még előkészítendők az ártérfejlesztési munkálatok ellen beadott felszólamlási ügyek és a kisajátítási ügyek, megindítandó volt az eljárás azon hozzájárulási összegek megállapítása kérdésében, amelyekre a társulat a Ferenc-csatorna részvénytársaságtól a dautova-bezdáni vármegyei védgátérdekeltektől és Bácsbodrogh vármegyétől a vizj. törvény 110. §-a értelmében igényel és rendezésre vártak a mohácsi és dunaszekcsői védgáthoz igénybe vett területek kisajátítási ügyei. A társulat pénzügyi helyzete, és az egyes érdekeltségek vagyoni állása, valamint a föntartási megterhelés immár az egyensúly állapota felé közeledik Bár ennek az egyensúlynak az elérése céljából a szeremlei és tithmonostori érdekeltségekre 1903. ('vj.ten igazgató' é.. föntartási költségjárulékként V- holdani 2 K..00 f volt, kivetendő, míg a többi érdekeltségre csal 1 — 1 korona kivetés vált szükségessé; már az 1004. évre az 1903. év végével mutatkozó pénztári maradványok ügye- . lembe vételével az egyes érdekeltségekre katr. holdanként alig 40—70 fillérnyi kivetés vált szükségessé, sőt a sirina-bezdáni érdekeltségre az eszközölt megtakarítások folytán költségjárulékot egyáltalán nem kell kivetni. A takarékosságnak szigorú szem előtt tartásával — ha a társulti munkálatok teljesen befejezve lesznek s az eszközölt beruházások után újabb adóvisszatérítés lesz utalványozva — az évi kivetés amellett, hogy a társulati szervezet által az ártéri birtok nagyobb védelemben részesül és hogy a birtokokat a belvízlevezetés folytán jobban használhatják — még tovább is apasztható és mindenesetre oly csekély lesz, hogy azt a birtokos alig fogja érezni. A társulatnak egyik legfontosabb kérdése, hogy a műszakilag fejlesztendő ártér jogérvényesen megállapítva legyen. Minthogy a miniszteri biztos a műszaki ártérfejlesztés ellen beadott panaszok sikeres elintézését a most lefolyt s az ezt megelőző évben kieszközölte: a társulat ártere ma 55378 kát. hold 1459-ösben jogérvényesen meg van állapitva. A kisajátítás ügye a következőképpen áll: A sirina-bezdáni védgáthoz a bellyei főhercegi uradalom kártalanítás nélkül engedte át tulajdonjogának fenntartása mellett a szükséges területeket, minélfogva itt a kisajátításra szükség nem volt. A mohácsi és dunaszekcsői védgátakhoz a szükséges területek már megszereztettek, a kisajátítási árak (csekély számú dunaszekcsői részlet kivételével) megállapíttattak, a megállapított összegek a jelentkezőknek kifizettettek, azokat az összegeket pedig, amelyeket a jogosultak a társulat pénztáránál föl nem vettek, a társulati jogtanácsos a törvény értelmében bírói letétbe helyezt úgy, hogy most már a megállapított ,i és a dunaszekcsői kisajátítási ksii la'..-nitási összegek.A. d kivannak fizetve - re,*g biri’i .. .'.ve és igy e tekintetben a nem terheli s ha az érdek' . . ■.: 11. ■ lanitasi összegeket eddig *g nem kapták, az annak tulajdonítható, 1 \ i hitvangi vég/c-eknek egyénenkénti kézbe m . .a ütközik, már pedig a végzénekm . jogerőre , a kir. adó- mint letéri hivatal nem fizethet. A szerenyei védvonal még nem lévén teljesen kiépítve, az ehhez igénybe vett területek kártalanítása és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyétől igénybe veendő törvényhatósági ut átengedése iránt az egyezségi tárgyalások már folyamatban vannak s legközelebb hihetőleg be is fejeztetnek. A vízjogi törvény 110. §-a értelmében a Margittaszigeti Ármentesitő és Belvizlecsapoló Társulat követelheti, hogy a Ferenc-csatorna részvénytársaság, Dautova, Szántóvá, Beregh, Kossuth és Bezdán községbeli régi vármegyei töltésérdekeltség és Bácsbodrogh vármegye a társulat költségeinek viseléséhez bizonyos összeggel hozzájáruljanak. A társulat műszaki közegei által elkészített és összeállított tervek és adatok alapján Baranyavármegye közigazgatási bizottsága 1903. évi szeptember hó 29., 30. és október hó 1-ső napján az érdekelteket már a helyszínen meghallgatta és így a legközelebbi időben várható ebben a kérdésben az elsőfokú hatóság döntése. A társulat által megvalósítandó legsürgősebb feladat még a háttal révtől Bajáig terjedő szerelmevédtörésnek kiépítése, mert mindaddig, míg az kiépítve nincs, a társaiótere nincs teljesen biztosítva. A kiépítés eddig nem történhetett meg két okról. Az egyik ok az, hogy a szenemlei kisbirtokosok azt kívánták, hogy ne a régi vonal, hanem a Pandúr-sziget bevonásával egy új vonal építtessék ki; a másik ok az, hogy az építési költségek katr. holdanként 53 koronányi, tehát sokkal nagyobb terhet róttak volna a szeremlei régi érdekeltségre, mint amennyit a többi érdekeltségi csoportok birtokosai az ujabbi építési költségekre fordítottak. Szükségessé vált tehát előbb a vonal irányának megállapítása és a teherviselésnél mutatkozó nagy aránytalanságnak lehető kiegyenlítése. A pandurszigeti vonal alapos tanulmányozása után azonban a földmivelésügyi miniszter e vonalat mint meg nem felelőt elejtette és a szeremlei töltésnek a régi vonalon való kiépítését — mégis azzal a részben való változtatással — rendelte el, hogy Szeremle község beltelkeinél a védvonal 65 ház mentése érdekében a Sugovicza partjára helyezvolna egyébiránt jeles cikke alá igazi nevét! No ugye Bandi pajtás? — A megszólított félrehajitotta cigarettája maradványát s közömbös nyugodt hangon válaszolt: — Ismerem azt a cikket én is. Az álnév használatát, mint szokásban gyökerező jogot, teljesen helyén valónak találom, magát a dolgozatot azonban irodalmi szempontból óriási hülyeségnek tartom. Erre a legkevésbé hízelgő s ugyancsak kíméletlen kijelentésre a másik kettő csodálkozó indignációval nézett egymásra. Föltűnő hang volt ez Végh Bandinál, kinek a részéről inkább megszokták, hogy véleményeltérések esetén a békéltető szerepét vigye. Dénes kételkedett abban, vájjon jól hallott-e, vagy legalább is a hangot tartotta Végh mókázó kedvéhez szerencsétlenül választottnak. — Hogyan, mit mondasz, Bandi? Ugyanazon nyugodt hangon válaszolt Végh, arcvonásainak komolysága kizárt minden tréfálkozó szándékot. — Helyeslem az álnév használatát, csak ostobák akadhatnak fönn rajta, a cikk pedig hülyeség. — De Bandi! — Indulatosan ugrik föl a kettő. — Ismétlem, ostobák vagytok cikketekkel együtt! — Végh Bandi kíméletlen kijelentései Túráit is kihozták a jámbor indulatból. — Ejnye kérlek, talán megválogatnád a titulusokat, mikor nem a magad véleményéről van szó ! — Nincs mit szépítenem a dolgon — jegyzi meg hideg flegmával Végh s újra cigarettára gyújt. ------------------- v..... . — No, úgy látom, nem a legjobb véleménynyel vagyunk egymás felől. Az inzultusokért különben más alkalomnál fogunk elszámolni egymással. — Rendelkezésre állok! Túrái s Both eltávoztak. A vitának tehát váratlan vége lett. Sem Túrái, sem Both föl nem érhették ésszel, mi az ördög bújhatott Végh Bandiba, hogy egyszerre olyan kötekedő kedve támadt. Szinte kirítt a sértő szándék hangjának kiszámított hidegségéből. No de mindegy, oda az atyafiság, a vége párbaj, mégpedig nem is közönséges, hanem kettős. Másnap megtörtént a kihívás minden formaság betartásával. Alig távoztak a Túrás segédei, a Both Déneséi tisztelegtek Végh Bandinál, ki a legcsekélyebb izgatottság nélkül, udvariasan végzett velük s még abban az órában elsietett a Fehér Elefántba, hogy egy partnerének revanzsot adjon a sakktáblán. A segédek ezúttal mind elméleti párbajhősök voltak s igy vége-hossza nem volt a töméntelen tárgyalásnak. Mindenkinek ezer és ezer tapasztalata van, egy-egy eleven párbaj-kódex mindegyik. Elsőnek Tolvai megy pisztoly elé. Háromszori golyóváltás tíz lépés távolság három lépés avánsz. Ha Végh sértetlen marad, Both nyomban utána kardpárbajt viv vele, bandázs, karkötő nélkül, harcképtelenségig. A feltételek tehát szigorúak. * * * , „ „ A kitűzött időt jó negyedórával megelőzőleg jelentek meg a felek a Vadászberekben. A kora reggeli napsugár július dacára elég enyhén tűzött a tisztásra. Túrás és Both látszólag nyugodtan beszélgettek közömbös dolgokról, Végh fiatal szilfa kérgébe egy háromszöget faragott. A pontos időt egy-két perccel megelőzőleg állottak föl a felek- Túrás ellenfelének engedte át az elsőséget, de az, mint bár kihívott, de sértő fél nem élt vele. Egyik lövés sem talált, a harmadik golyó járt csak kissé közel Végh füléhez. Végh célzott, de nem ellenfelére, hanem a szilfára, háromszögbe. Minden golyó egy-egy szögletbe fúródott. Ezzel szabályzerűen elintéződött az első párbaj, Végh Túráihoz lépett. — Peti komám, múltkori megjegyzéseimet sértő szándékkal tettem s csak ez a szándék oka, hogy igazságtalan voltam. Biztosítalak, hogy minden tekintetben nagyrabecsültek. Magyarázatnak elég különös volt, de szent lett a béke. Hátra volt azonban a második tour. A békéltetési kísérletek itt is eredménytelenek maradtak, ami a dolgok jelen állásában Végh nyilatkozata után legalább is különös volt. Még inkább annak találták, mikor az első összecsapásnál kitűnt, hogy kitűnő céllövő létére a kardot meglehetősen ügyetlenül kezeli. Tovább nem is jutottak, mert Végh bal karján öt centiméter hosszú, elég mély vágással harcképtelenné lett. Mindazonáltal nem volt veszélyes, nagyobb vérveszteséget sem okozott, arra, azonban elég volt, hogy néhány napig szobafogságra kényszerítette a viselőjét. A megbékült triumvirátus naponta együtt mókázta el a betegszoba unalmát. Az összeszólalkozást Végh nem érintette, vendégei pedig tapintatosságból hallgattak róla, teljesen elintézettnek azonban csak a morál szempontjából tekintették az