Mohács, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1904 január 3. megszerezni soha nem tudna. A külföld mintájára kell nekünk is berendezkedünk s amíg a reklám és újsághirdetés át nem megy kereskedőink, iparosaink és a közönség vérébe, addig nem lehet szó nálunk európai színvonalon álló fizleti forgalomról. Nagyon téved a közönség, ha azt hiszi, hogy a lapok hirdetési rovata érdektelen, töltelék olvasmány, amelyre nincs szükség, mert ismereteinket nem gyarapítja. Ez ismét az az avult felfogás, mely más téren is útját állja nemzeti haladásunknak. Értsük meg már végre, hogy a hirdetési rovat legérdekesebb, legtanulságosabb és legpraktikusabb rovatok egyike, mert abból alkotunk magunknak fogalmat a kereskedelmi és ipari élet produkciójáról, e rovatban nyerünk tiszta képet arról, hogyan állunk üzletileg és anyagilag. Nem csak annak van szüksége a hirdetési rovat tanulmányozására, aki tanulni, látókörét szélesíteni akarja. Olyan ez a rovat, mint a tőzsdei árfolyam, tiszta képet alkotunk belőle az anyagiakról, amelyek iránt érdeklődünk, sok érdekeset és újat olvashatunk itt, melyet máshol nem találunk. A hazai lapok hirdetéseinek nagy része sok külföldi cégre hívja föl a figyelmet. Ez azt bizonyítja, hogy a külföldi cégek alaposan kiaknázzák sok magyar cégnek azt a maradi felfogását, hogy kevesebb hirdetéssel is célt érnek. Külföldi agilis cégek így tesznek szert olyan nagy magyar vevőközönségre, amilyen kevés belföldi cégnek van, s természetes, hogy ez nagy ártalmára van hazai iparunknak és kereskedelmünknek. S amíg nem fog diadalmaskodni az az amerikai elv, hogy minél több reklámot csinálni annyit jelent, mint minél jobban boldogulni, addig a külföldi verseny mindig a nyakunkon lesz. Elsősorban tehát reklámozni, hirdetni s megannyi halvány árnyék suhantak el az ablak előtt s a hús szellő, mely rajta beáradt, szép ismeretlenem barna fürteivel játszadozott. Nem is akartam zavarni s a kupé túlsó sarkába húzódtam. Onnan gyönyörködtem a szép leányban. Arcának körvonalai lassanként elmosódtak a félhomályban. Hirtelen úgy tűnt fel előttem, mintha az a csudás kék szempár ragyogna felém a sötétből, az ajkak is megnyiltak s a hófehér fogsor szinte világított. Az a szép fej pedig mikéntha hivogatóan bólintott volna felém. A vér fejembe szökött, éreztem, hogy sohá nem tudnék ellentállni a csábításnak. A vonat zakatolása is elkábított. Azt hittem hallucinálok. De nem, tisztán láttam a csillogó, csalogató bólintgatását. Tehát csakugyan ébren volt s hívott. De miért is volna lehetetlen. Nem vagyok valami szörnyeteg s abban a forró levegőben a nő vére is lázasabban lüktet. A józanság elhagyott s egy pillanattal később ott térdeltem a lány előtt. Megöleltem s csókot nyomtam ajkaira, aztán iszonyodva, hörgő kiáltással ugrottam föl . . . Feller arca szinte eltorzult a fájdalmas visszaemlékezéstől, mikor halkan befejezte: — Az az ajk jéghideg volt, azok a kék szemek üveges merevséggel bámultak itm. Halottat csókoltam meg. Egy pillanatig hallgatott, aztán szomorúan tette hozzá : — Látjátok fiuk, azóta folyton kisértenek azok a holt vonások, azóta nem tudok nőre szerelemmel tekinteni, olvasni kell. Másodsorban pedig — és ez igen fontos — megfelelő időben, helyen és formában kell a reklámot csinálni. El van ismerve, ki van próbálva, hogy a reklám legcélravezetőbb módja az újsághirdetés, azért is, mert aránylag olcsó, azért is, mert a közönség minden rétegének néhány óra alatt a kezéhez kerül annyiszor, ahányszor akarjuk. A hirdetés formája olyan legyen, hogy az nyomban feltűnjék az olvasónak. Eldugott, monoton hirdetés nem ér sokat. Feltűnő helyen, eredeti tetszős formában jelentessük meg hirdetéseinket s emellett gondoskodjunk arról, hogy ez a forma időközben változzék. A közönséget vonza az újdonság s egy gyakran formáját és szövegét változó hirdetést minden változás esetén elolvas. A szöveg pedig rövid, velős és értelmes legyen, kevés szóvirág a szövegben, semmi ízetlenség, mert ez a hirdetés komolyságának rovására menne. A hirdetést szép, világos és hatásos rajzokkal, képekkel diszíteni, szintén okos dolog. Angliában és Amerikában illusztrált hirdetésekért óriási áldozatokat hoznak. S fődolog, hogy amit hirdetünk, az igaz legyen. A vevőnek, aki az újság révén megy az üzletbe vagy műhelybe, csalódnia nem szabad, mert különben soha többé nem látjuk viszont. A hazug hirdetés tehát célszerűtlen inkorrektség, mely a legjobb esetben rövid és látszólagos sikert mutat, de végeredményében kudarchoz vezet. Az olvasó közönség szenteljen több figyelmet a hirdetéseknek, higgyen azok igaz voltában. Vegye fontolóra azt, hogy az a kereskedő, aki pénzt áldoz arra, hogy áraira felhívja a közönség figyelmét, arra számít, hogy ez a kiadás fokozott mértékben fog neki megtérülni s ezt csak úgy érheti el, ha a közönség nem csalódik s meggyőződik arról, hogy a hirdetés igaz. Már most is van számos nagy magyar cégünk, elismert szolidságúak, nagy forgalmúak, melyek tisztára a reklámozásnak, hirdetésnek köszönhetik nagyságukat. S ha majd eljutunk odáig, hogy nálunk minden újságolvasó a hirdetések iránt érdeklődni fog s minden kereskedő és iparos az észszerű reklámot el nem kerülhető szükségnek fogja tartani, éppen úgy, mint a külföldön, akkor hatványozott mértékben fog megszaporodni a nagy s nagyobb magyar cégek száma és sokkal jobban fognak boldogulni a kisebbek is. Van más módja is a reklámcsinálásnak. Például a plakát, melynek készítése már művészetté fejlődött. Plakát, ha szép, nagy és feltűnő, igen sikeres módja a reklámnak, csak az a baja, hogy igen drága, s egyoldalú, mert a közönség egy - kettőre megszokja. Az új plakát pedig megint sok pénzbe kerül. Sokszor tanácsos a körlevélreklámozás is, de mindezeknél sokkal olcsóbb s a mi viszonyainkhoz inkább illik az újsághirdetés. Nagyon téved a hirdető, aki azt hiszi, hogy hirdetéseinek leközlésére csak fővárosi lapok alkalmasak. Éppen ilyen alkalmasak a vidéki lapok is, melyeket egyes vidékeken a városokban minden ember fokozott érdeklődéssel olvas már lokálpatriotizmusból is s a hozzá közelebb álló újság hirdetésében több bizalma van, mintha azt idegen lapból olvasná, aztán ott jobban fel is tűnik, mint a sokoldalú nagy lapokban. Aki a nép alsó rétegeire akar hatni, az ne mulassza el a naptárakban való hirdetést, mert a naptár a legtöbb szegény embernek esztendőre való olvasmányát képezi s ezért sokszor fordul meg a kezében. S minél többször látunk egy hirdetést, természetszerűleg annál inkább megragadja figyelmünket.Heti, szépirodalmi és szaklapok szintén igen alkalmasak a hirdetésre, mert azok egy egész héten át aktuálisak és előfizetőik a közönség más rétegeiből kerülnek ki. Végső eredményében tehát az élelmes kereskedőnek kell legjobban tudnia, hogy hol, mikor és hogyan hirdessen. Téli szükségleti cikket nyáron hirdetni — kidobott pénz, éppen úgy, mint nyárit télen. Úri cikkeket néplapokban nem hirdetünk stb. stb. Aki alkalmas időben és alkalmas helyen érdekes, bizalmat keltő és ötletes formában hirdet, az már fél sikert ért el. Szemesnek áll a világ, vaknak csak alamizsna. A mai kereskedőnek és iparosnak ez legyen a jelszava! L. Gy. Halász Zsigmond, Mohács Hírek. Olvasóinknak, munkatársainknak s lapunk minden barátjának boldog uj esztendőt kívánunk s megköszönve a múltban tapasztalt támogatásukat, kérjük, hogy azt ez uj évben se vonják meg tőlünk. A vármegye közgyűlése. Baranyavármegye törvényhatósága ez évi első évnegyedes rendes közgyűlését f. hó 11-én tartja. Gyógyszertár átvétel. Ifj. Schmidt Károly okleveles gyógyszerész megvévén Osvaldt Kálmánnak a Király-utcában levő »Szent- Háromsághoz” címzett gyógyszertárát, azt f. hó 1-én, uj év napján átvette s e naptól kezdve már az uj tulajdonos vezeti a gyógyszertárt. Az első fecske. Ne mosolyogjanak kedves olvasóink, hogy a hópelyhek szálldogálása közben is fecskéről beszélünk, de igazunk van. Még csak néhány rövid nap és f. hó 9-én este a mohácsi kereskedő ifjak táncvigalma képében tényleg nálunk is bevonul az első fecske Carneval herceg verőfényes birodalmába. Akik ez estélytől sokat várnak, nem is fognak csalódni mert az előjelekből ítélve az nagyon sikerültnek ígérkezik. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy derék kereskedő ifjaink, kik egész éven át a legnagyobb előzékenységgel fáradnak a közönség kiszolgálásában, most sem riadtak vissza semmi nehézségtől és fáradságtól, hogy rendes hivatásukon kívül a közönségnek egy szép estéllyel kedveskedjenek. Éppen ezért hisszük, hogy a közönség a táncestélyen való tömeges megjelenésével fogja kereskedő ifjaink buzgóságát megjutalmazni. 3 Előfizetési felhívás! Január hó 1-én új előfizetést nyitottunk a „MOHÁCS”-ra. Ezen alkalommal arra kérjük. előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítását mielőbb eszközölni, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. A „MOHÁCS“ előfizetési ára: Egész évre ... 8 korona Fél évre .... 4 „ Negyed évre . . . „ A „MOHÁCS“ szerkesztősége és kiadóhivatala.