Mohácsi Hirlap, 1941 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-05 / 1. szám
Tek Városi Szakkönyvtár Mohács, 1941. január 5. Vasárnap. MOHÁCSI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetési ára: Negyedévre 1 pengő 60 fillér Száma s SS fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz. 67. XL évfolyam 1. szám. i győz? halljuk oly sokszor társaságban, a vendéglői és kávéházi diplomaták és stratégák körében. Ki győz? A német megújhodás, az olasz élniakarás, vagy az angol birodalom világuralmi gondolata, amely eddig a fél világot tartotta birtokában. Szinte élveznénk a csapongó fantáziákat, ha közben nem jutna eszünkbe, hogy ugyanakkor, amikor mi a fehér asztalnál hadseregeket indítunk útra és egymásnak eresztjük őket gondolatban, a valóságban emberek százezreinek életéről van szó, akiknek mindegyikét édes•yntrin n rr Alpi»*« a f* e\ »-*-» r\ Jt* *■' iLt ViVU« vvV lvíni M halálra szülte. Milyen könnyű harcról, csatákról beszélni egy pohár bor, zamatos feketekávé mellett, a meleg kályha mellett. Ki gondol akkor arra, hogy csikorgó fagyban, dermesztő hidegben mennek ezek a katonák úttalan hómezőkön, vizen, jégen keresztül és a pokol minden ördöge leselkedik rájuk, halálos ölelésre kitárt karokkal ? Ki győz? Ebben a háborúban, amint a Szentatya mondotta a szeretetnek, a bizalomnak kell győzni, amelynek bömbölő ágyuk torkából kirohanó halálözönben kell — úgy látszik — megszületnie, hogy elhozza az ezen alapuló új és tartósabb békét! A világháború nem hozta meg a békét, mert a békeszerződések diktálóit nem hatotta át a szeretet és a bizalom. A gyűlölet ült a szívekben és az esztelen düh diktálta a feltételeket. A gonoszságból, a gyűlöletből nem származhat új világ, abból nem szülhet más csak rossz. Nem akarjuk a háborút, de hangoztatjuk, hogy ez a háború addig nem fejeződhet be, amíg mindazok, akik okozói voltak, akiknek hibájából indult el ez a borzat- s más öldöklés, a szívükben meg nem változnak és át nem hatja őket az új és olyan béke akarása, amely minden embernek megengedi az emberi életet és az emberibb életkörülményeket a réginél. A szegénység harca ez a gazdagság ellen s nem a szegénységnek, az elszegényedésnek, a nyomornak, de nem is a bústálkodó gazdagságnak, hanem a kiegyenlítődésnek kell megszületnie. Az utóbbi évek nagy kérdéseinek egyike a faji kérdés. A nagy német nemzet indult el elsőnek ezen az úton s célja a fajiság erőteljes keresztülvitelével homogén nemzeti tömböt alkotni, amely minden részben, viharban egy emberként álljon az ország céljainak szolgálatára. Folytatták ezt az olaszok, de máshol is látunk ily megmozdulásokat. A magyar nemzetnek, vagy mondjuk Magyarország lakosságának igen nehéz a helyzete ebben a kérdésben, mert mint a Nyugat bástyája igen sokszor elvérzett és szüksége volt idegen fajvak betelepítésére, hogy az ország földjei megművelésre kerüljenek,hogy az élet meg ne álljon. Ebből következik, hogy nálunk, bár föltétlenül lehet beszélni még mindig teljes tisztaságában megmaradt magyar fajról, ugyanakkor azonban millió és millió azoknak a magyaroknak a száma, akik idegenből származtak, de már teljesen beolvadtak és minden tekintetben egyenrangú magyaroknak számítanak az őslakossággal. Nincs szükség egy újabb szörnyszülöttnek eljövetelére. Az igazi békét várjuk, az emberiség, az Isten békéjét, amelyre annyi idő óta vágyakozik a ma sokat szenvedett emberisége. Ennek a háborúnak meg kell ezt hoznia, mert ha nem hozná, az emberiség pusztulása következne a gyűlöletnek abból az áramlásából, amely ma befonja az emberiséget. Hanyagság, nemtörődömség és mindezek felett rossz nemzeti politika, hogy ezeket a beolvadt, munkás, szorgalmas és értékes egyedeket még mindig idegen név választja el, bár ugyanakkor a nevüknek megfelelő nemzetiség nyelvét sem beszélik a legtöbb esetben. Ha elődeink hibáit orvosolni akarjuk, ma a legutolsó óra ütött. Ha más nemzetiségek szervezkednek, akkor a magyarságnak és annak a rétegnek, amely a magyarságba teljesen beolvadottnak érzi magát, ma kötelessége a magyarság védelme s az idegen nevüeknek ezt azzal kell kifejezésre juttatni, hogy magyar nevet vesznek fel El kell indítani útjára a magyar fajiság gondolatát, de magyar és pedig szentistváni gondolat értelmében, hogy mindenki magyar, aki annak vallja magát és aki eddigi életével és munkásságával megmutatta ezt. Ugyanakkor, amikor ezt hirdetjük, a legnagyobb hangsúllyal valljuk azt is, hogy egy pillanatra sem gondolunk erőszakos magyarosításra. Nem akarunk senkit sem kényszeríteni, hogy idegen nevét magyarra cserélje fel, hanem szeretettel figyelmeztetjük azokat, akik magyaroknak vallják magukat, hogy mutassák meg ezt azzal, hogy nevüket is megmagyarosítják. A Mohácsi Hírlap már egy ízben indított ily akciót, amelynek eredménye több száz magyarosított név volt. Amikor most ismét ennek a gondolatnak szánjuk munkásságunkat az új esztendőben, akkor azt szeretnénk látni, hogy a gondolatot felkapják a város társadalmi egyesületei, intézményei és a legszélesebb körű propagandái indítják meg tagjaik névmagyarosítása érdekében. Úgyszólván versenyt szeretnénk látni az egyesületek az intézmények között, hogy ki tesz többet a magyar cél érdekében. A névmagyarosítási akcióhoz még egyet szeretnénk hozzáfűzni: Magyar neveket kérünk felvenni. A magyar név általában kifejez valamit, így például nem magyar név az Erényi, Bánkai, Csánkei, stb. mert ezekben nincs semmi sem kifejezve. Meg akarjuk könnyíteni azok gondját, akik magyar nevet keresnek s alább néhány gyönyörű magyar nevet sorolunk fel. Ezek egyike sincs védve, bátran lehet választani belőle s akik névmagyarosítási szándékkal foglalkoznak és ezekből választanak, nagyon szép magyaros, jó hangzású nevek kerülnek hamarosan a névsorokba. Íme néhány név, amelyből vissza tudunk emlékezni őseink romlatlan magyarságára: Hallgató, Bujdosó, Búvó, Vető, Vető, Látó, Feltő, Tagadó, Valló, Mentő, Lengő, Rántó, Rontó, Hivó, Gyújtó, Csetlő, Buzgó, Rántó, Néző, Nevelő, Figyelő, Halászó, Nyergelő, Élő, Éltő, Osztó, Búsuló, Festő, Hitelező. Hogy elfeledkeztünk rólatok a nagy »magyarosításban«! Vagy a szintén népies -sépézésű nevek: Botos, Cseresznyés, Forintos, Süveges, Szeredás, Ölyves, Lelkes, Ostoros, Neves, Deres, Ekés, Falvas, Hites, Híres, Tüzes, Éles, Epres, Szedres, Fésős, Figyelmes, Fogadós, Fonatos, Gerendás, Futós, Hives, stb. Vagy a tárgyak, foglalkozások nevei (ősmagyar elnevező szokás a halászt pld. Hálónak, a vadászt Nyílnak, Erdőnek, Őznek hívni): Eke, Borona, Sólyom, Telek, Rákászi kezdjük az ujesztendőt névmagyarosítás! propagandával. Acistivé egyesületék okuiltááiiintis okottjai kebelfikllétl H10rdítsák elő a névmagyarosítást — Ki akar szép magyar nevet?