Mozgó Képek, 1985 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
2.CSAPÓ Csapó: a beállítás azonosítására szolgáló ~ a film címét, a jelenet és a beállítás számát, a filmfelvétel idejét ismertető, egyúttal az összetartozó kép és hang kezdetének pontos összeillesztését elősegítő, lecsapható léccel felszerelt tábla A jelszó kémkedett-e csakugyan Redl, az osztrák-magyar monarchia katonai elhárításának főnöke, elárulva őfelségét? A Szabó István filmjének - Redl ezredes - címszerepét játszó Klaus Maria Brandauer mindenesetre éjszakáit bécsi otthonában töltötte, és a filmgyári autó reggelenként Sopronba szállította, a forgatás helyszínére. Turistaszezon lévén, nagy volt az autóforgalom, és bizony nemegyszer elkésett volna a népszerű színész, ha össze nem barátkoznak a filmesek a határőrökkel, így ahányszor csak a határállomásra érkeztek, kiszóltak az autóból: „Redl!” És a kémfőnöknek szabad utat nyitottak. Álmodik az állatkert a címe Kollányi Ágoston elkészült új filmjének. Szereplői: különféle állatok. Köztük fontos szerep várt egy beszélő papagájra. Kezdetét vette a papagájválogatás. Sorra érkeztek a szerepre jelöltek. Egyikük beszéde nem volt elég tiszta, a másik túlságosan csúnya szavakat mondott, akadt olyan, amelyik nem szitkozódott, hanem azt mondta: „Már megint felment a benzin ára”, de annyira hadarva, mintha nem állat volna, hanem magyar színész. Végül megszületett a papagájszintézis: három madár adta össze nyelvtudását. A film - mint tudjuk - csapatmunka. Új filmem - Hány az óra, Vekker úr? - nagy része Kőszegen, a kőszegi templomban, sekrestyében játszódik, 1944-ben. A forgatáshoz, tudtam, engedély kell, s az engedélyen túl segítség is, hiszen sem én, sem a stáb többi tagja nem ismerjük pontosan az akkori liturgiát. Először az egyházi hivatalt kerestem meg, ott azt tanácsolták, forduljak személyesen a szombathelyi püspökhöz, s tőle kérjek engedélyt, így hát kihallgatást kértünk a püspöki hivataltól. Több telefon és egyeztetés után közölték velünk, hogy egy bizonyos csütörtöki napon, délelőtt 11-re vár a püspök. Nekiindultunk hárman, Ónodi György gyártásvezető, Vayer Tamás díszlettervező és én. Nem tagadom, bizonyos szorongással készültem a találkozásra, hiszen ez ideig püspökökkel soha nem volt dolgom. Tudtam azt is: a filmesekért nem nagyon rajonganak, nagy felfordulást csinálnak mindenütt, és egyáltalán... Útközben, rutinszerűen, megkérdeztem a gyártásvezetőtől, mi is a neve a püspök úrnak? - Dr. Fábián Árpád - közölte. Abban a pillanatban megmozdult valami az agyamban. Ez a név... hallottam már valamikor ... Megérkeztünk a palotába. A püspöki hivatal igazgatója átadott minket a titkárnak, aki felvezetett a gyönyörű barokk palota márványlépcsőin. Gobelinek, freskók között vonultunk ezután - önkéntelenül arra gondoltam, milyen jó filmjelenet vagy három pompázatos termen át. Végül az utolsóban várt a püspök. Leültetett bennünket és én előadtam a kérést: forgatni szeretnénk a kőszegi templomban és tartozékaiban. Átnyújtottam a forgatókönyvet, győződjön meg róla, miről is lesz szó a filmben. A püspök arcán lelkesedésnek nyomát sem láttam, komoran ült, és ha nem is utasított el azonnal, érzékeltette velünk: ez az ügy nehezen fog menni. Akár fel is kelhettünk volna, de én mégis arra kértem, mielőtt dönt, olvassa el a könyvet. Beleegyezett, de igen távoli határidőt szabott, s azt is úgy, hogy a válaszért majd a titkárát hívjam fel telefonon. Láthatta rajtam, hogy a közlése alaposan letört, úgy látszik, megsajnált, mert azt kérdezte, iszunk-e valamit. - Persze - mondtuk -, ha megkínál. Egy üveg bor került az asztalra, koccintottunk. És abban a pillanatban beugrott nejcem a név! Tudtam már, honnan olyan ismerős! - Püspök úr - kérdeztem hirtelen -, hány éves Ön? - Mennyire taksál? - Ötvenöt-ötvenhat lehet... Kicsit meglepődve nézett rám. - Eltalálta. - Püspök úr, nem Kassán járt Ön véletlenül gimnáziumba? Dr. Fábián Árpád egyre jobban csodálkozott. - De igen. Honnan tudja? Akkor már nagyon izgatott voltam, s gyorsan nekiszegeztem a következő kérdést: - Nem laktak annak idején Kassán a gőzfürdő mellett? A püspök meglepetése teljes volt. - De igen ... ott laktunk ... Honnan tudja? És akkor kivágtam, amit már holtbiztosan tudtam: - Püspök úr, én Kassán jártam az első és második gimnáziumba ... Ön mellettem ült a padban. Az Éder utcában laktunk ... Ott futballoztunk mindig a házunk előtt. A püspök akkor már derűsen nézett rám, s hirtelen ő tett fel egy kérdést: - Hát ha mindez így van, mondja meg, milyen épület állt a maguk házával szemben? - A városi villanytelep, - így igaz ... - Püspök úr, annak idején ... Ön kitűnően fejelt... Dr. Fábián teljesen feloldódott. Kiszólt a másik szobába, a titkárnak: - Hallja ezt, titkár úr? Nagyon jól fejeltem! És azután minden úgy zajlott tovább, mint egy Fellini-film. Kiderült, hogy jó barátok voltunk, ugyanannak a cserkészcsapatnak a tagjai. Felszakadtak az emlékeink. Kihámoztuk egymásból, több mint négy évtized távolából, az akkori gyereket... Ott hagytam a forgatókönyvet, nem kértem terminust. Másnap este a lakásomon szólt a telefon. - Itt Fábián... Elolvastam a könyvét. Volna néhány megjegyzésem ... Golyóstoll, notesz, máris jegyeztem. A liturgikus, bibliai vonatkozású dialógusokon, idézeteken kért változtatásokat, természetesen, mindet azonnal elfogadtam, hiszen ezt a területet ő aztán igazán jobban ismeri. A forgatást engedélyezte, és a kőszegi esperest bízta meg, hogy személyesen is segítsen mindenben ... Megköszöntem. - Volna még egy kérdésem - mondta a püspök a telefonba. - Úgy emlékszem, hogy mi egykor tegeződtünk, nemde?... - Nézze, püspök úr... én tízéves koromban minden osztálytársammal tegeződtem... - Nem tegeződhetnénk újra? - Szerbusz... Árpi... - mondtam némi megindultsággal. Azóta sokszor hívott, hosszú telefonbeszélgetéseket folytattunk. Ha külföldön jártam, mindenhonnan küldtem neki képeslapokat. Októberben a halálosan beteg Őze Lajossal forgattunk Kőszegen. Idegileg, lelkileg, testileg alaposan kikészültem az izgalmakban. Felhívtam telefonon a püspököt. Kértem, segítsen ... Másnap eljött Kőszegre. Jelenléte, nyugalma, bölcsessége sok erőt adott. Erre nagy szükség volt, mert azon a napon vitték el Őzét, akit többé nem láttam. A film hőse egy zsidó órás, őt játszotta volna Őze. Jordán Tamás vette át a szerepet. A film másik fontos figurája egy plébános, őt Kállai Ferenc alakítja. Vele együtt dr. Fábián meghívott vacsorára a szombathelyi püspöki palotába. A vacsora emlékezetes volt, s utána órákig beszélgettünk. Jólesően nyugtázom: találtam egy új barátot. Pontosabban: megtaláltam újra a régit. BACSÓ PÉTER Püspök úr, emlékszik? Dr. Seregély István kanonok, Dr. Fábián Árpád megyés püspök és Bacsó Péter rendező Kállai Ferenc Egy liftesnéni a művészetről Egy könyvtár teherliftjében dolgozott egész éjjel Soós Mária rendező, Városbújócska című filmjének operatőrjével, Szabó Gáborral és két színésszel. Berendelték a liftesnénit, aki egész éjszaka gombokat nyomogatva kormányozta a liftet fel és le. Reggel felé ért véget a munka. A liftesnéni ekkor megkérdezte a rendezőnőt: „Tessék mondani, a filmezés mikor lesz?” A lift leért. A kérdés a levegőben maradt. I fc ~~| Baráth Katalin, Bitay Zsuzsanna, Csala Károly, Fenyves György, Kemény Zoltán, Kun Edit, Molnár Gál Péter, Pongrácz Zsuzsa, Szémann Béla, Todero Frigyes, Vida János. Állandó külső munkatársak: Bajai Ernő, Bársony Éva, Bernáth László. Illusztrátorok: Rabóczky Ferenc, Szittya Gábor, Tábori Csaba, Tóth Zoltán. Modern mese Az öreg halász zokogva vett búcsút társától, aki eredetileg szintén halász volt, de nem öreg, hanem mindössze hároméves, és nem ember, hanem vidra. A vidra - tudhatjuk - hallal táplálkozik. Nem így ez a vidra, a Fekete István Lutra című regényéből forgatott film főszereplője, ő szakított természetes életmódjával. Abbahagyta a halevést. Hárs Mihály rendező forgatócsoportja forgatás helyett megszámlálhatta - hosszú, terméketlen napokon által - az éhségsztrájkba lépett állat hátgerincének csigolyáit. S jött a tudomány: más ételt a vidrának, ne csak halat! Vidránk attól fogva B 12-es vitamint, csokoládés palacsintát és tojásrántottát kapott. Elfogadta. Rászokott. Meggyógyult. A tojásrántotta azóta kedvenc csemegéje. Képzeljük, mit szólt ehhez utóbb a gazdája, az öreg halász ... MOZGÓ KÉPEK Csecsemő mint csecsemő Dargay Attila panaszkodik. Akivel találkozik, annak meséli, hogy szeretne egy gyönyörű nőt rajzolni, és nem tudja, hogy sikerült-e, illetve ő maga soha egyetlen változatával sincs megelégedve. - Nem tudom, mi van velem, alig tudok visszaemlékezni, milyen is egy igazán szép lány ... Hogy a Ludas Matyi, a Vak animációs változatának rendezője miért akar szép lányt rajzolni, azt legújabb feladata, harmadik egészestés rajzjátékfilmje, a Szaffi magyarázza. Dargay ugyanis kanadai-nyugatnémet-magyar közös produkcióban Jókai Mór Cigánybáró című művét viszi filmvászonra. A történet egyik főhőse a gyönyörű Szaffi, aki már csecsemőként csecsemő, és egy kisfiú személyében örök hódolót szerez, aki később álmai hercegeként tér vissza, és elveszi feleségül. Mindehhez Johann Strauss világhírű operettjének zenéje szól, amelyet - kimondottan a film céljaira - Daróczi Bárdos Tamás adaptált. A nyugtalan Dargay aggályait mindenki megértheti, aki tudja, hogy a Szaffi 8 és 80 év közötti nézőknek készül, és a főhősnek, persze, mindenkit meg kell tudni hódítania. - Azért vagyok izgatott - panaszolja Dargay -, mert van olyan kor is, amit még nem éltem át. Nyolc éves már voltam, de nyolcvannak lennem még sohasem sikerült...