Mozgó Világ, 1989. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1989 / 11. szám - INTERJÚ - Vezér Erzsébet: "...én nem hamisítom meg a történelmet" - Beszélgetés Varannai Auréllal
azonnal véget kell vetni. De azért nagyon jóban maradtunk, főképpen Danieleau-val. De Monzie több ízben volt tájékoztatási miniszter, majd földművelésügyi miniszter lett. Danieleau tájékoztatási miniszteri tárcát kapott. Az ő segítségével kaptam megbízást arra, hogy készítsek tervezetet a magyar-francia kulturális kapcsolatok előmozdítására, hogy ne csak a németekkel legyen meg a jó viszony. Pesten aztán el is mentem Monsieur Fouchet-hoz, aki a francia követ volt, és aki nagyon örült annak, hogy én itt micsoda grandiózus munkát fogok végezni a sajtó meg a könyvkiadás terén. Ellenben a francia követségnek - arra már nem emlékszem, hogy már követség volt-e vagy csak misszió - a sajtóelőadója volt a budapesti egyetem francia lektora, Mistier d’Auriol. Ő egyúttal a pesti egyetemen adott elő, és nagyon népszerűek voltak az előadásai. Az egész Lipótváros megjelent az előadásain. Ő persze féltékeny volt, és miután nekem semmi anyagi érdekem nem fűződött ehhez, csak a nagy francia barátság tüzelt, és a lelkesedés a francia kultúra iránt, inkább otthagytam az egészet. - Akkor maga többet tett a békeszerződés érdekében, mint Apponyi. - Apponyi nem sokat tehetett, szegény, vele is sokat beszélgettem. Akkor viszont még a békeszerződés előtt kijött Párizsba Halmos Károly. Ez a Halmos Károly kassai ügyvéd volt és földbirtokos. Francia nőt vett feleségül, mégpedig annak a Loucheurnek az unokahúgát, aki a Clemenceau kormányban még a háború után az újjáépítési miniszter volt, üzleti szempontból a legnagyobb hatalom birtokosa, Halmos Károly egy fezér volt. Ő először kiment a saját szakállára - azt hiszem, az első magyar volt, aki kikerült ide a háború után - és tárgyalni próbált a franciákkal a MÁV bérbeadásáról. A Schneider-Creuzot volt a legnagyobb fegyvergyár, velük egyezkedett. Krajcáros párizsi újságírókkal íratott Magyarországról egypár sort, amiben szó volt a MÁV bérbeadásáról is, amire persze nem volt megbízása. Ezeket az újságcikkeket elküldte Pestre azzal a gondolattal, hogy amint Párizsban ilyesmi szóba kerül, rögtön javul a hangulat Magyarország iránt. Aztán persze idehaza gyorsan leállították, mert a magyar kormány ilyen megbízást nem adott neki. Ellenben Halmos Károlynak kitűnő kapcsolatai voltak különböző francia politikusokkal. A kormány - akkor Gratz Gusztáv volt a külügyminiszter - mint teljes jogú meghatalmazottat megbízta őt Magyarország képviseletével. Mondom, ez még a békeszerződés előtt volt. Halmos Károlyt gyerekkorom óta nagyon jól ismertem, mert fia, Halmos György az osztálytársam és nagyon jó barátom volt. Én minden délelőtt ott voltam Halmosnál, ahol Praznovszky Iván, a közös külügyminisztérium főtitkára is ott volt, aki aztán a magyar misszió vezetője, később követ lett. Kiváló, nagyon derék ember volt. Minden délelőtt Halmosnál ültünk össze megbeszélni a politikai helyzetet, és hogy mit lehet csinálni, így aztán én olyan érdekes eseményeknek voltam tanúja, amelyek mindmáig ismeretlenek. Például egy reggel izgatottan futott be Praznovszky. Abban az órában vette át a nagykövetek tanácsának jegyzékét, mely felszólította a magyar kormányt, hogy Sopront és környékét ürítse ki és adja át az osztrákoknak. Praznovszky kétségbe volt esve, csak Halmos nem. Nyugodtan lediktálta a válaszjegyzéket, mely körülbelül így hangzott: a magyar kormány nem vállalhat felelősséget egy ilyen igazságtalan, történelmi és néprajzi szempontból egyaránt indokolatlan döntés elfogadásáért. Ha a négyek tanácsa ragaszkodik elhatározásához, a magyar kormány lemond, és a kétségbeesett magyarságon újra hatalomra jut a bolsevizmus. Praznovszky kijelentette, hogy ilyen hangú szöveget nem adhat át a Quai d’Orsay-n. Végül abban maradtunk, hogy a szöveget megküldik a külügyminiszternek, és várunk holnap délelőttig, mert tizenkettőkor Praznovszkynak már át kellett adni a jegyzék tudomásulvételét. Másnap délelőtt 10-kor, mikor Halmoshoz mentem, a portás át akarta adni egy paksaméta sürgönyt. Nem vállaltam, mert gondoltam, ez lesz a kormány válasza. Így is lett, már együtt volt a társaság, mikor a portás felhozta a sürgönyöket. Halmos ránézett, és zsebre vágta. „Családi ügyek” - e szavakkal vágta zsebre a sürgönyöket. A társaság tehát hiába várta a választ, Praznovszkynak 12 előtt indulnia kellett. Halmos csak délután vette elő a sürgönyöket, melyekből kiderült, hogy a kormány válasza elutasító volt. Harmadnap a négyek tanácsa ismét összeült, és Praznovszky ragyogó arccal közölte a választ. Bár a magyar jegyzék hangját elutasítja, de méltányolja a magyar kormány nehéz helyzetét, ezért hozzájárul ahhoz, hogy Sopronban és környékén népszavazást tartsanak. És Sopron magyar maradt. Önéletrajzomban ezt részletesen elmondom, de sajnos a könyvet eddig senki sem merte kiadni, sem a Magvető, sem a Szépirodalmi. - De a Széchényi könyvtárban csak letett egy példányt. - Igen, ott van egy példány őrzésre, de fenntartva a kiadás jogát. - Akkor talán térjünk vissza a hazatérésére.