Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 9. szám - REFLEX - Standeisky Éva: Gombár-képek - Részlet a Gombár 80. Egy emelt fejű republikánus című emlékkönyvből

és igáz le egy másik embert, hanem az államtag és párttag mivoltukban politikailag szervezett emberi közös­ségek képesek erre. [...] A politika rendszere nem egyszerűen körülöt­tünk vagy fölöttünk van, hanem ál­talunk és bennünk is. Igen, bennünk is mint tudattalan reflex, mentalitás, vonzódás vagy legyő­zhetetlen undor.” Alapmegállapítása: „A politika bizto­síthatja a rendet, biztonságot, amely minden társadalom létének, műkö­désének elemi feltétele.” Állítja, hogy „egy politikai jelenség időszerűségé­ről, aktualitásáról dönteni nem az ész, nem a tudományosság, hanem a hatalom kérdése”. Vagyis minden azon múlik, milyen az a „hatalom”. Az egyéni és a társadalmi érdek s az ezzel szorosan összefüggő­ szabadság és egyenlőség bonyolult problémájáról nem közhelyszerűen mond érvénye­set. Olyan viselkedés, meghatározó értékkövetés a mintája, „aminek a direkt politikai befolyásolása szinte lehetetlen”. Bornemisza Pétert idézi, aki ötven év híján fél évezrede fel­jebbvalói intése ellenére ragaszkodott saját meggyőződéséhez: „egyfelől fél­tem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számat föl nem tátottam volna”. Amit Papp Zsoltról ír, rá is vonat­koztatható: „Az örökös hazai tipródá­­sokban, az autokratikus rend miatt fojtott konfliktusok közepette mutat­ta föl a gazdasági feszültségeket fel­oldani képes demokratikus jogállam konstruktivitását. Túl sokat tudott ahhoz, hogy barikádharcos legyen.” Nem hivalkodó, nem önmutoga­tó. Élettapasztalatai, olvasmány­­élményei nem tették, nem teszik derűlátóvá: „A világgal semmi sincs rendben, mert nem akar megfelelni a fejünkben kialakult rend képzeté­nek. Annál inkább így van ez, minél kialakultabb valakiben, valakikben a világ helyesebbnek vélt elrende­zésének képzete.” Mégsem lett pesz­­szimista, „csupán” józan. Tiszteli és megérti a sokféleséget, s veszélyt lát az egyensúlyhiányban. „A rend utá­ni vágy (a turbulenciákkal egyetem­ben), s azok a bizonyos rendképzetek - írja - nem mondhatók eleve értel­metlennek és eredménytelennek.” * Gombár Csaba elismerő megjegy­zésekkel, bátorító noszogatásokkal nem hagyja lankadni a fényképezés iránti „megszállottságomat”. Ez a gesztusa csupán az egyik részeleme a szellemi mértékletességből, odafi­gyelésből, megértésből, bölcsesség­ből és még sok más egyébből összete­vődő gombári teljességnek. Gombár tartásos ember. Ez nem csak szálfa­egyenes járása miatt van így, hanem erkölcsisége okán is. Az tudja magát lelkileg is egyenesen tartani, aki érti és értelmezni tudja a kilengéses ál­lapotokat. A szövegben szereplő idézetek le­lőhelyei: Gombár Csaba: A politika parttalan világa. Kozmosz Köny­vek, 1986; Gombár Csaba: Egy em­beri hang. http://nol.hu/archivum/ archiv-148592-128328. Gombár Csa­ba: Mire ölünkbe hullott, anakronisz­tikussá lett. Magyarország szuvereni­tásáról. In A szuverenitás káprázata. Korridor, Politikai Kutatások Köz­pontja, 1996; Gombár Csaba: A biro­dalom kérdéséről. In Nem élhetek biro­dalom nélkül, Helikon Korridor, 2002; Gombár Csaba: Írások az államról. Palatinus, 2009; Gombár Csaba: Sze­mélyes írások. Kalligram, 2013.; Utak és démonok. Hankiss Elemér kérdez. Kossuth Kiadó, 2016.

Next