Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 9. szám - REFLEX - Standeisky Éva: Gombár-képek - Részlet a Gombár 80. Egy emelt fejű republikánus című emlékkönyvből
és igáz le egy másik embert, hanem az államtag és párttag mivoltukban politikailag szervezett emberi közösségek képesek erre. [...] A politika rendszere nem egyszerűen körülöttünk vagy fölöttünk van, hanem általunk és bennünk is. Igen, bennünk is mint tudattalan reflex, mentalitás, vonzódás vagy legyőzhetetlen undor.” Alapmegállapítása: „A politika biztosíthatja a rendet, biztonságot, amely minden társadalom létének, működésének elemi feltétele.” Állítja, hogy „egy politikai jelenség időszerűségéről, aktualitásáról dönteni nem az ész, nem a tudományosság, hanem a hatalom kérdése”. Vagyis minden azon múlik, milyen az a „hatalom”. Az egyéni és a társadalmi érdek s az ezzel szorosan összefüggő szabadság és egyenlőség bonyolult problémájáról nem közhelyszerűen mond érvényeset. Olyan viselkedés, meghatározó értékkövetés a mintája, „aminek a direkt politikai befolyásolása szinte lehetetlen”. Bornemisza Pétert idézi, aki ötven év híján fél évezrede feljebbvalói intése ellenére ragaszkodott saját meggyőződéséhez: „egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számat föl nem tátottam volna”. Amit Papp Zsoltról ír, rá is vonatkoztatható: „Az örökös hazai tipródásokban, az autokratikus rend miatt fojtott konfliktusok közepette mutatta föl a gazdasági feszültségeket feloldani képes demokratikus jogállam konstruktivitását. Túl sokat tudott ahhoz, hogy barikádharcos legyen.” Nem hivalkodó, nem önmutogató. Élettapasztalatai, olvasmányélményei nem tették, nem teszik derűlátóvá: „A világgal semmi sincs rendben, mert nem akar megfelelni a fejünkben kialakult rend képzetének. Annál inkább így van ez, minél kialakultabb valakiben, valakikben a világ helyesebbnek vélt elrendezésének képzete.” Mégsem lett peszszimista, „csupán” józan. Tiszteli és megérti a sokféleséget, s veszélyt lát az egyensúlyhiányban. „A rend utáni vágy (a turbulenciákkal egyetemben), s azok a bizonyos rendképzetek - írja - nem mondhatók eleve értelmetlennek és eredménytelennek.” * Gombár Csaba elismerő megjegyzésekkel, bátorító noszogatásokkal nem hagyja lankadni a fényképezés iránti „megszállottságomat”. Ez a gesztusa csupán az egyik részeleme a szellemi mértékletességből, odafigyelésből, megértésből, bölcsességből és még sok más egyébből összetevődő gombári teljességnek. Gombár tartásos ember. Ez nem csak szálfaegyenes járása miatt van így, hanem erkölcsisége okán is. Az tudja magát lelkileg is egyenesen tartani, aki érti és értelmezni tudja a kilengéses állapotokat. A szövegben szereplő idézetek lelőhelyei: Gombár Csaba: A politika parttalan világa. Kozmosz Könyvek, 1986; Gombár Csaba: Egy emberi hang. http://nol.hu/archivum/ archiv-148592-128328. Gombár Csaba: Mire ölünkbe hullott, anakronisztikussá lett. Magyarország szuverenitásáról. In A szuverenitás káprázata. Korridor, Politikai Kutatások Központja, 1996; Gombár Csaba: A birodalom kérdéséről. In Nem élhetek birodalom nélkül, Helikon Korridor, 2002; Gombár Csaba: Írások az államról. Palatinus, 2009; Gombár Csaba: Személyes írások. Kalligram, 2013.; Utak és démonok. Hankiss Elemér kérdez. Kossuth Kiadó, 2016.