Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 7-8. szám - PÓDIUMBESZÉLGETÉS - Pikó András: Szobrok az emlékezetben - Beszélgetés Bauer Tamással, Mélyi Józseffel és Pótó Jánossal

Pócs Jó, hogy szóba került a nemzeti színűre pingált olimpiai ötkarika. Ez is szemlélteti, hogy itt nem egy pontosan, előre kidolgozott, minden elemében megértett ideoló­gia szerint haladnak. A jóváhagyott építési engedéllyel rendelkező kivite­lezési tervben, és így a nyilvánosan megismerhető látványtervben az olimpiai ötkarika az eredeti színkom­binációnak megfelelően volt elkép­zelve. Tehát már kivitelezés közben jött az ötlet, hogy ja, hát akkor ezt in­kább pingáljuk piros-fehér-zöldre. Ez egy hirtelen ötlet volt. Ez is mutatja, hogy mindig a pillanatnak megfelelő­en módosítanak rajta. Szabadság tér: elhangzott, milyen érdekes, hogy a szovjet emlékmű új értelmet nyer az­zal, hogy kap egy antitézist a német megszállási emlékművel. Ezt egyéb­ként ikonológiailag hogyan elemez­zük, ha közben a túlsó irányból meg Ronald Reagan közelít ugyanehhez az emlékműhöz? Tehát egyszer meg­próbálták átértelmezni az emlék­művet azzal, hogy odatették Ronald Reagan szobrát, aki ott sétál, majd később úgy döntöttek, hogy ez nem annyira aktuális, ezzel nem foglal­kozunk, a tér túlsó végében inkább a német megszállást értelmezzük. De a kettő együtt nem működik. Tehát vagy-vagy. Ha a végeredményt néz­zük, azt látjuk, hogy teljes a káosz, nincs egységes értelmezési lehető­ség. Csak az látszik, hogy megy előre a dolog, és ami éppen szükséges, azt éppen megcsinálom, de szerintem eb­ből egységes rendszer, egységes ideo­lógia nem jön ki. Mélyi Megjegyzem, azért nem lett végül olimpiai az ötkarika, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jog­díjat kért, és ezt nem voltak hajlan­dók kifizetni. Ezután váltak nemzeti­vé a színek. A tények semmibevétele nyilván ugyanígy igaz a Szent Ko­ronára is, hiszen az egyetlen dolog, amit tudunk a Szent Koronáról, az, hogy nem Szent Istváné volt. P. Szűcs Julianna Úgy csinálunk ebben a pillanatban, mintha ez lenne az egyetlen díszlet Budapesten. Hát van nekünk egy Halászbástyánk egy soha nem létező várszakasz megál­modásával. Van egy budai várunk, amelynek fokozataival most ne fog­lalkozzunk. Van egy Vajdahunyad­­várunk, és egyáltalán az egész mil­lenniumi Budapest. Békévé oldotta az emlékezés, de hát ezek a hazug­ság díszletei voltak, a húszas évek Magyarországában sok publicista írt erről. Mi ezt nagyon szeretjük, a külföldiek még inkább szeretik, hi­szen ezért jönnek Budapestre. Meg fog épülni a Kossuth tér úgy-ahogy, „harmonikusan” rekonstruálva egy egykori díszletet. Ha már szóba ke­rült az Alkotmány utca tengelyfer­dülése, azért van egy nagyon vicces nézet, ahogy Andrássy Gyula dél felé lovagol, Rákóczi meg észak felé, ez tökéletesen ki is fejezi körülbelül a magyar stellungot, de harmoni­kusan. Tehát visszaállítjuk harmo­nikusan, úgy-ahogy. Mi történjék? Semmi sem fog örökké tartani. Mi most itt vagyunk 2019-ben, hunyjuk le a szemünket, alszunk húsz évet. Nem létezik, hogy húsz év múlva Magyarország ebben az állapotban lesz. Mi történjen? Mi legyen a kon­cepció? Nekik van egy koncepciójuk, visszaállították a Kossuth teret. Csak a golyónyomokat jelző kis göm­böket nem csavarták ki a Földműve­lésügyi Minisztérium falából, plusz meg fogják építeni a Trianon-göd-

Next