Mozgó Világ, 2022. július-december (48. évfolyam, 7-12. szám)

2022 / 7-8. szám - DOKUDOSSZIÉ - Várady Tibor: Míg tartott a világháború ...Béke a háború alatt: lóval és tehenekkel kapcsolatban a 12104/4 és a 12148 számú aktákban rögzítve

Várady Tibor Míg tartott a világháború...* Béke a háború alatt - lóval és tehenekkel kapcsolatban, a 12104/a és 12148 számú aktákban rögzítve A Cerba-réten történtek nyomán Milivoj Vidic indított pert. Hogy ne legyenek kétségek azonossága körül, a keresetben ott áll a beceneve is: Misa. Arról volt szó, hogy 1942. április második felében (pontosabb dátum nincs a keresetben) Misa szántóföldjén áttaposott egy disznókkal kiegészített tehéncsorda. Egy kézzel írt feljegyzésben látom, hogy ezzel kapcsolatban az „invázió” szót is ki­mondták. Háborús években nagyon sokszor elhangzott ez a szó a rádióban, ott állt az újságokban is, ismertté vált, és a szentmihályiak is befogadhatták kö­zösségi használatra. Misa a „megszállás” (okkupáció) szót is bevetette a csorda behatolásával kapcsolatban. Egyszerűen magához vett egyet-kettő­t a történe­lem által elszórt szótöltények közül, hogy maga is jól odadurrantson. És ilyet nem csak szentmihályiak csinálnak. Ha manapság egy nagy ország áttapos egy kis országon, akkor útközben szétlövi a hírt, hogy most valamilyen náciz­mus ellen küzdenek, vagy azt a hírt durrantja, hogy ő­k most demokratizálják a célországot. Esetleg használni lehetne a „megdemokratizálás” szólövedéket is. Szóval egy csorda, idegen haderők felelő­tlen mozgását másolva, áttaposta (vagy megszállta, vagy megdemokratizálta) Milivoj Vidic birtokát. Azt tudom csak a javukra mondani, hogy nem maradtak a megszállt területen. Azért ta­postak át, mert így rövidebb lett az út. A tehenek és a disznók Szentmihály község tulajdonába tartoztak, és két hajcsár terelte őket: Farkas Mihály és Jovica Juon. (A Jovica keresztnév inkább szerb, a Juon vezetéknév inkább román hajcsárra utal. Farkas Mihály nevével kapcsolatban nincsenek kételye­im.) Misát Luka Mijajev ügyvéd képviselte, Szentmihály községet és a hajcsá­rokat pedig a nagyapám. A per 1942. szeptember 11-én indult. A keresetben el van magyarázva, hogy nagyon sok hó esett a télen, tavasszal át volt ázva a föld, és az átgázoló csor­da taposó tevékenysége révén gorombán kemény földbuckák alakultak, nagy kínnal lehetett csak szántani, így aztán két holdon egyáltalán nem nőtt kuko­rica, tizenhárom holdon pedig kevesebb a vártnál és szokásosnál. A szántás­nál pluszkiadások adódtak. Szó volt arról, hogy a község majd segít, de nem segített. A kereset szerint 32 000 dinár volt a teljes kár. Misa megjegyzi, hogy Szentmihály község tudomásul vette a helyzetet, kártérítést ígért, de nem fi­zetett. Ez volt a helyzet Kiss Ernő dédunokája szentmihályi vonatkozású köve­teléseivel is. 1942 áprilisában Farkas Geiza még várta, hogy Nikolics Báró ki­fizesse a vételár hátramaradt részét. De hiába várta. Egyébként Pesten volt, a német megszállás alatt nem is tért vissza Bánátba. Pesten várt a pénzre akkor * Részlet egy készülő könyvből. 141

Next