Műemlékvédelem, 1973 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám - Polónyi Károly: A műemlékvédelem és a városrendezés: eredmények és feladatok
2 A MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS A VÁROSRENDEZÉS (Eredmények és feladatok) Az utóbbi években Magyarországon is egyre érzékelhetőbb, hogy a kommunikációs eszközök fejlődése, a szabadidő és a jövedelem növekedése hogyan alakítja át a társadalom struktúráját, és hogyan olvasztja össze urbanizált régiókká a nagyvárosokat a velük gyors ütemben összenövő környékbeli településekkel. A koncentráció növekedése, a társadalom igényességének fokozódása további terheket ró a városok egyébként is elhasználódott, idejétmúlt, régóta túlterhelt technikai berendezéseire. Egyre nehezebb feladat a város életét lehetővé tevő vizet, élelmiszert, energiát a városba bevinni és talán ennél is nehezebb mindettől megszabadulni, amikor az szennyvízzé, levegőszenynyeződéssé és zajártalommá alakul. A városrendezésnek világszerte fontos ága lett a környezetvédelem, mely tisztán definiált, pontosan mérhető minőségi mutatók formájában igyekszik rögzíteni, hogy milyen fokú lehet a víz, a levegő szennyezettsége és mennyi zajt tudunk elviselni. De vannak műszerekkel nem mérhető követelmények is a városi élet minőségével szemben. Ilyen például a kellemes változatos környezet, melyben a konglomerációt alkotó részeknek megvan az őket identifikáló jellege. Ha a térben egyre jobban kiterjedő város szerkezete nem fejeződik ki vizuálisan, az ember könnyen elveszti tájékozódó képességét, jelzőtábla és írásos útmutatások nélkül könnyen eltévedhetünk. Az újabban keletkezett városképek gyakran zavart keltők. Sok bennük az öszszefüggéstelenség, gyakran rejtve maradnak bennük a városi élet jellemző elemei, a történelmi és a természetes fejlődés nyomai elmosódnak. A várostervezőnek igyekeznie kell a város növekedését, kiterjedését, a táj és a település, a beépített és a szabad területek kapcsolatát, és további növekedését — sőt az egyéni igények kielégítését is — lehetővé tevő nyílt városszerkezet létrehozásával irányítani. Ha sikerül megőriznie a történelmi értékű műemlék épületeket, együtteseket, a múlt néhány szimbólumszerű emlékét, és azok köré szervezni a mai élet fókuszait, azok a kontinuitás stabil pontjaivá, a városszerkezetnek épp oly fontos elemeivé válnak, mint az új lakónegyedek centrumai, az oktatási, vagy üdülési központok. Természetesen csak a vári védett együttesnél kell ragaszkodni a régi településszerkezet megtartásához. Ott ahol az eredeti funkciót nem lehet fenntartani, bátran fel kell cserélni azt mással, megfelelővel. Lényeg, hogy a múlt értékei részeseivé váljanak az élet mindennapi ütemének. Épp a magyar műemlékvédelem produkálta erre az egyik legnagyszerűbb példát, a budai Vár tiszteletreméltó szakértelemmel, céltudatossággal és organizációs készséggel végzett újjáépítésével. A Várnegyed Budapest legrangosabb lakónegyedévé, a szórakozás és idegenforgalom fókuszává rehabilitálódott. Ugyanakkor a Palota kulturális központtá épül át. Az 1967 májusában megnyílott Budapesti Történeti Múzeum-szárnyban a középkori és reneszánsz rétegek feltárt töredékeit egy minden elismerésre méltó tervezőgárda — majdnem mindig kifogástalan „száraz” tárgyilagossággal — a leghatásosabb drámai színpadképekkel vetélkedő módon helyezte egy múltjára büszke város központjába. Szerencsénk, hogy ez a rengeteg pénzt és áldozatot felemésztő mű a városnak épp azon a pontján jött létre, ahol a városért leginkább érdemes áldozatot hozni. Itt érzékelhető talán a legjobban a város és a táj közti nagyvonalú kapcsolat, innen áttekinthető a 2 milliós város imponáló struktúrája. És az innen feltáruló sokszínű, sokféle tevékenységet összesűrítő látkép az, ami a város lakóiban és a várost látogató idegenekben azonosul az egész város értékével. Komoly, folyamatos erőfeszítések történnek Budapest római rétegének a városszerkezetben való megjelenítésére is. Legutóbb a Március 15. téri castrum falmaradványainak bemutatása kitűnően gazdagítja a városnak azt a pontját, amely Budapesten a városnak és a tájnak, a történelemnek és az életnek a legmegkapóbb koncentrációja. A „műemlékesek” segítségét várja a vá