Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 3. szám - KÖSZÖNTÉS - Kovalovszki Júlia - Czeglédy Ilona - Buzás Gergely: A LXXX éves Éri István köszöntése
KÖSZÖNTÉS A LXXX ÉVES ÉRI ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE Nehéz elhinni, hogy kollégánk-barátunk Éri István ebben az esztendőben már a nyolcadik x-et tapossa... A műemlékes-régész szakma doyenjének mindenekelőtt azt kívánjuk: Isten tartsa meg még sokáig erőben, egészségben ilyennek, amilyennek megismertük. Az életrajzi lexikon kopogós mondatai, adatai: Éri István régész, muzeológus. Pécs, 1929. március 5. Tanulmányai: ELTE BTK 1947-52, 1949-52 a Budapesti Kénsavgyár vegyipari szakmunkása, 1952—58 a Nemzeti Múzeum középkori régésze, 1959-60 az OMF régésze, 1961-73 a Bakonyi Múzeum, majd a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója, 1974-80 a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ igazgatója, 1981-89 a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese, 1989-2001 decemberéig a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület ügyvezető elnöke. 2002-től (elvben) nyugdíjas. Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának elnökségi tagja, a történelmi szakbizottság elnöke 1972-1996 között. A Magyar Múzeumok főszerkesztője 1995-98. A Pulszky Társaság elnöke 1996-98. Számos szakmai és társadalmi elismerés birtokosa,melyeket főként 1987-2001 között kapott.) Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 2005-ben megjelent az vele készült interjúkötet (Kaiser László: Éri István/egy apróhirdetésen vett régész emlékezései), melyben maga mondja el a történész-régész, műemlékes, múzeumigazgató, TKM-organizátor „összmúzeumi főorganizátor”-sors változatos fordulóit. A kötet őszinte vallomás, gazdagon illusztrálva, telis-tele az elmúlt fél évszázad szép és sokszor nehéz emberi, szakmai, történelmi eseményeinek krónikájával. E műemlékes szakfolyóirat lehetőségein belül csak arra vállalkozhatunk itt hárman a hiteles tanúk közül, akik rövidebb-hosszabb ideig együtt dolgoztunk vele, hogy pár apró kiegészítést tegyünk. Kovalovszki Júlia, az MNM nyugdíjas régésze így nyilatkozik: Utolsó éves egyetemistaként 1954-55-ben az MNM (akkor még Országos Történeti Múzeum) Középkori Osztályán töltöttem a gyakorlóévemet. Az alig 3 évvel korábban megalakult osztály munkatársainak többsége igen fiatal volt, nagyrészt 20-as éveiben járt. Mestereink, László Gyula és Méri István alig töltötték be a 40. életévüket, bár mögöttük már ekkor meghatározó értékű, iránymutató tudományos munkák sorakoztak. Az osztály előtt hatalmas feladatok álltak, súlyukat szinte fel sem lehetett még akkor mérni. A friss szellemű fiatal közösség azonban mindenre erőt érzett magában: „ide nekem az oroszlánt is!” Folytatni kellett a szép múltra visszatekintő honfoglalás kori kutatásokat. Árpádkori és késő középkori teljes faluásatások, város-, vár- stb. kutatások vártak ránk. Már ekkor körvonalazódott a később országos méretűvé növekvő régészeti topográfia, amely egy-egy tájegység részletes terepbe -