Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 3. szám - KÖSZÖNTÉS - Kovalovszki Júlia - Czeglédy Ilona - Buzás Gergely: A LXXX éves Éri István köszöntése
munkás, technikus és diplomás) a 30 év alatt 500-nál több szakembert indított el a maga pályáján, levéltárba, könyvtárakba is kerültek közülük, illetve tanárok lettek. A restaurátorok szakmai publikációit tartalmazó Műtárgyvédelem című évkönyv a tudományos munka markáns bizonyítéka. A restaurátorkonferenciák szakmai seregszemlét jelentettek, ill. jelentenek ma is. Messze földön jó hírűek voltak a Veszprémi Nemzetközi Restaurátor Szemináriumok 1976-89 között. Mintegy 500 külföldi fordult meg a hét szemináriumon, kiváló szakemberek jöttek el, igen jó hangulatúak voltak ezek az alkalmak a balatoni és környékbeli kirándulásokkal. A szemináriumok kötetei idegen nyelven is megjelentek, ez jól szolgált az MRMK könyvtárának cserekapcsolataiban, korszerű külföldi szakirodalmat sikerült így szerzeményezni. A módszertani osztályok fejlődéséhez is volt mondanivalója az MRMK-nak: sorra megindulhatott a képzés, önképzés a múzeumi fényképészek, a kiállításrendezők, majd a múzeumi népművelők számára. A raktárkezelők sem maradhattak ki ebből, szaktanfolyamok indultak, mi több, ma is képzik a múzeumi gyűjteménykezelőket. Ez sokrétű és szerteágazó nemzetközi „kapcsolati hálót font”, amelynek több hozadéka lett a „köz” számára is. Ennek kiváló példája a Dictionarium Museologicum (DM), az a 20 nyelvű muzeológiai szakszótár, amely 11 ország 35 múzeumából, ill. muzeológiai intézetéből 44 állandó munkatárs és 66 „levelező tag” munkája volt. Öszszeállítása 1977-től 1986-ig tartott az Akadémiai Kiadó kiváló szerkesztője (dr. Végh Béla) közreműködésével, 1986-ban jelent meg a Veszprémi Nyomda gépein. Ez legendás kiadványszervezői, -szerkesztői képességeiről tanúskodott a Múzeumi Hírlevél (alapítva 1979), illetve a Magyar Múzeumok (alapítva 1995) című lap megjelentetése. Kimagasló közhasznú tevékenysége továbbá a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület megalapítása 1991-ben, természetesen ez is hosszú előkészítő és szervezőmunka eredménye volt. Van még egy területe az ismeretterjesztő közművelődési munkának Eri életében, amely egy kis bekezdést itt is megérdemel. Valószínű, hogy ez az a munka, amelyet a legtöbben megismertek. Ez pedig a Tájak Korok Múzeumok Mozgalom, amelyet ugyan mások találtak ki, de 1975-ben az MKMK munkakörébe utalta át a minisztérium. A Kaiser-féle életinterjúban külön fejezet szól a TKM organizátoráról. A „nagy ötlet” a TKM Kiskönyvtár sorozat volt. A TKM füzetekből 857 jelent meg 1979-93 között 8,2 milliós példányszámban. Ez az a terület, amelyben kétszer is dolgozhattunk együtt: 1974 őszén magam is bábáskodtam a TKM születésénél, majd a már önálló TKM Egyesületnél 1993-2000 között. 2002-től valóban megszűnt Eri István számára a mindennapos robot. A TKM Egyesület szétesésével párhuzamosan a régi közösségből jött elismerés (Veszprém megye érdemrendje) 2001 decemberében jókor jött. „A jó érzésen túl, hogy nem feledkeztek meg rólam, feltámadt bennem némi lelkiismeret-furdalás is” - mondja ő maga. Természetesen Nagyvázsonyról van szó. „Nem készült el a feltárás és helyreállítás részletes monográfiája. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy most hozzáfogjak ehhez” - és Eri István „hozzáfogott”! Ez az, amiben Eri utánozhatatlan, az újrakezdésekben... Ez az, amelyben példa lehet az ifjabb régészgeneráció számára is, amelyhez Búzás Gergely, a MNM Visegrádi Mátyás Király Múzeumának munkatársa tartozik, aki itt átveszi a szót. Búzás Gergely: Eri Istvánnal pályám elején kezdő régészként ismerkedtem meg, mikor 1993-ban a főnököm elküldött hozzá, mint a Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtárának kiadójához, hogy készítsünk egy új füzetet, amelyben a visegrádi királyi palota újabb kutatási eredményei is megjelennek. Az első találkozásból aztán hosszú évekig tartó együttműködés lett, melynek legnagyobb eredménye az általa szerkesztett és a TKM által a visegrádi Herkules-kútról 2000-ben kiadott monográfia lett. Munka közben nemcsak a könyvszerkesztés szépségével, hanem a muzeológus szakma történetével is megismerkedhettem hosszú beszélgetéseink alkalmával, miközben minden szavából emberséget, szakmaszeretetet és legyőzhetetlen tenni akarást tanulhattam. Azután sem szakadt meg vele a kapcsolatom, hogy kényszerűségből meg kellett válnia a Tájak Korok Múzeumok Egyesületében végzett munkájától. Ekkor ugyanis