Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 6. szám - A védetté nyilvánított műtárgyállomány
példány provenienciája indokolja a védetté nyilvánítást. Egyedi dokumentumoknál védési szempont a forrásérték, az ereklyeérték, a kiemelkedő esztétikai érték. Minden egyes védettséget helyszíni szemle előz meg, árverések esetén a műkereskedőnél, antikváriusnál, egyébként a tulajdonosnál. Kőszeghy-Puska Ildikó A TERMÉSZETTUDOMÁNYI EMLÉKEK -Mennyiség: 19 db gyűjtemény, 7 db egyedileg védett műtárgy. Műfaji megoszlás: 55% ásvány-, 10% növény-, 10% trófea-, 10% földtani, őslénytani, ősmaradvány-, a fennmaradó rész madár-, lepke- és biológiai gyűjtemény; az egyedi tárgyak ásványok, valamint egy darab egyéb tárgy. - Közgyűjteményi átadás időpontja: 2001 folyamán. - KÖH-IR nyilvántartás jelenlegi feldolgozottsági aránya: 100% (gyűjteményi tárgyjegyzékek nélkül). - Tudományos-közgyűjteményi „törzsanyag-válogatás”, megtörtént. A gyűjtemények jellemzően közintézmények (általános iskola, egyetem) tulajdonát képezik, ahol oktatási célok, illetve a tudományos kutatások alapjául is szolgálnak. Ezen gyűjtemények példányai részben kiegészítik a Magyar Természettudományi Múzeum anyagát, vagy ha ott nem találhatók hasonló példányok, hiánypótló a szerepük. A védetté nyilvánítások szempontjai között meghatározó volt az adott anyag taxonómiai rangsorban elfoglalt helye, vagyis hogy a vizsgált ásvány, növény vagy állatpéldány ún. típuspéldány (holotypus), vagy a lelőhelyről származó referenciapéldány-e (paratypus). (Ilyen a 2009-ben védettséget kapott a Hreblay-féle lepkegyűjtemény.) Figyelembe vették az életföldrajzi és ökológiai előfordulást, ásvány-kőzettani, őslénytani kifejlődés tekintetében a különlegességet, de a ritkaság és az esztétikai megjelenés is szerepet játszott. Fontos volt még a lelőhely szempontjából, hogy Magyarországról került-e elő az adott példány. A gyűjteményeknél a tudományos alapokon összeállított egységek képzése igen jelentős szempontként szerepelt. Tudománytörténeti értékkel is számolhatunk azon 100-150 éves együttesek esetében, amelyek a muzeológia és a természettudományok fejlődését is bemutatják. (Utóbbira példa a közelmúltban védetté nyilvánított Eszterházy Károly Főiskola herbáriuma Egerben.) Ezen tárgyak esetében lassú gyarapodással találkozunk. Tekintettel arra, hogy a kulturális szempontból is értékes természettudományi emlékek gyűjtése komolyabb tudományos felkészültséget igényel, ezért az ilyen gyűjtemények száma alacsonyabb (és természetesen a szakma előtt ismertek is), és újabb gyűjtemények kialakulása is lassabb, akár több évtizedes folyamat eredménye. Tomanicz Anikó (Fotók: KÖH közhiteles nyilvántartás archívuma) Kazinczy Ferenc autográf levele Eszterházy Károly egri püspökhöz, 1787 (Védett magántulajdon)