Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1-2. szám - KIÁLLÍTÁS - Papp Tímea: Megelevenedő terek - "a szalontól az angolkertig"
KIÁLLÍTÁS Megelevenedő terek „a szalontól az angolkertig’’ Ha azt mondom: Festetics-kastély, először valószínűleg mindenkinek Keszthely jut eszébe. Tény, hogy a Festeticsek keszthelyi ága ismertebb, gróf Festetics György (1755-1819) kastélya és Georgikonja meszsze földön híresek voltak. Volt azonban a családnak egy másik ága, a toponárinak, majd déginek nevezett ág; ők Dégen vásároltak birtokot, ide kastélyt György unokatestvére, Festetics Antal (1764-1853) emeltetett. Bevallom őszintén, hogy bár művészettörténészként tanultunk az épületről az egyetemen, s tudtam, hogy néz ki a kastély, ki építette és mikor, no meg azt is, hogy hatalmas kertjében ott rejlik a jellegzetes kis téglaépület, a Hollandi-ház; sohasem jártam ott. Életemben először tavaly szeptemberben, az Örökségvédelmi Hivatal munkatársai számára szervezett kirándulás alkalmával jutottam el Dégre, ahol csoportunkat a kiállítást rendező Alföldy Gábor és kolléganője, Tihanyiné Tóth Mária vezették (mindketten a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága munkatársai, a kastély létesítményfelelősei). A szakmai kirándulás apropója a 2008. június 14-én „A szalontól az angolkertig - két évszázad a dégi Festetics-kastélyban” címmel megnyílt kiállítás megtekintése volt. Sokat hallottam a kiállítás előkészítéséről, hallomásból „végigkísértem” a grafikai tervezés folyamatát, mely során a cél a kutatások eredményeinek magas színvonalú, minél nagyobb egybefüggő felületeken történő bemutatása volt. Kíváncsian vártam, hogyan sikerült a sokszor több méteres tablók felhelyezése - amit persze oly módon kellett megvalósítani, hogy az minél kevésbé rongálja a műemlék épületet. Kora délután érkeztünk meg, s a kastély fogadóhomlokzata az afelé nyílegyenesen vezető egykori postaút vonalába állva tárult fel előttünk. Pollack Mihály fiatalkori műve (1810-15), legnagyobb ma is álló kastélyépülete 2001-ben került a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának kezelésébe. Előtte évtizedekig nevelőintézet, időszakos kiállítótér volt, 1995 óta üresen állt. 2005-ben a teljes komplexum (kastélyegyüttes) egységesen védett műemlékké vált. A legszükségesebb állagmegóvó munkák, valamint a levéltári és helyszíni kutatások (Sisa József, Alföldy Gábor, Maracskó Izabella, Bányai Balázs, Fekete J. Csaba) elvégzése után tavaly készült el a földszinti fő teremsor összenyitása (a korábbi évtizedek átalakításainak eredményeitől megszabadítva), itt kapott helyet a tárlat. A kiállítás 10 termen át kalauzol bennünket, tematikus rendje a helyiségek eredeti rendeltetéséhez vagy korához kötődik, ahol a helyiségek maguk is „kiállítási objektumok”. Az impozáns épületbe lépve az előcsarnokon keresztül jutunk az ebédlőbe, innen indul a tárlat. Már az első tabló mérete fantasztikus, 7 méter (!) hosszú, rajta egy madártávlati kép szemlélteti a klasszicista kastély és a kiegészítő épületek elhelyezkedését, a hozzájuk tartozó mintegy 300 hektárnyi terület szinte felfoghatatlan méreteit. Régi leírásokban úgy meséltek erről a kertről, mint ahol „Nagyszerűek voltak a parkban való kocsizások is, amikor négy-öt fogat előállott, és a nagy parkban [.. ] fél óráig tartott a tekervényes utazás" (Splényi Béla A berendezett „Kék szalon” a feltárt kék színű díszítőfestéssel a falon 91