Műemlékvédelem, 2010 (54. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 5. szám - Kontsek Ildikó: "Nagy időkben hű pásztor": Csernoch János hercegprímás síremléke az esztergomi bazilikában
niumi emlékmű utolsó relieftáblái, melyeken az 1920-as évek végén dolgozhatott a mester. A méreteket nem tüntették fel, és dátummal sem látták el a fénykép hátoldalát. Az átadási jegyzőkönyv mellékleteként említenek ugyan egy fotót a műről, mely jelenleg nem található az aktában. Nem zárhatjuk ki, hogy ez a reprodukció szemléltette az okmány szövegében foglaltakat, majd utóbb kiemelték az irattárból. 1931. november 28-án kelt levelében a művészeti és muzeológia ügyek intézésével megbízott kanonok, Lépőid Antal tett javaslatot Serédi Jusztinián érseknek az akkoriban még a Szent István-kápolnában őrzött és a húsvéti liturgiában használt, XV. századi garamszentbenedeki Úrkoporsó áthelyezésére. A becses középkori faragvány addigi helyére, vagyis az északi fal ablakai közé került ugyanis az új síremlék. Szintén Lépőkd Antal terjesztette fel a főpásztornak 1932. január 2-án Klebelsberg Kunó utódának, Karafiáth Jenő miniszternek a kérését, miszerint Zala György felállította a síremléket, és „szükséges volna most a síremlék hivatalos átadása. A miniszter úr a mai szomorú időkben kerülni óhajt minden nagyobb ünnepséget s az átadás egyszerű módjának meghatározását teljesen Eminenciád kegyes döntésétől teszi függővé.” A levél hátoldalán Serédi sajátkezű írásával többek között ez olvasható: „1932. január 11-én Karafiath kultuszminiszter úrral a következő átadási módban állapodtam meg: Csupán ügyleti átadás legyen [...] úgy hogy a prímás illetve a káptalan átveszi az emléket megőrzésre. Az aktus egész privát formában történik. Újságban közzétehető, de az emlék költségeinek összegét megemlíteni nem szabad [...] az ünnepies átadás jobb időkre halasztatik.” Az átadási jegyzőkönyv négy eredeti példányban készült el Kertész K. Róbert helyettes államtitkár mint átadó, Fehér Gyula nagyprépost mint átvevő, valamint Zala György szobrászművész aláírásával. A hivatalos okirat bevezetője megfogalmazza azt a célt és programot, melyet a műalkotásnak ki kellett fejezni: „Istenben boldogult Csemoch János bíboros, esztergomi érsek, négy folyó és hármas bérc hazájának, az ősi határok között elterülő Magyarországnak a trianoni békekötéssel bekövetkezett tragikus történelem-fordulatig utolsó hercegprímása volt. Méltó utóda nagy főpásztoroknak, bölcs államférfiaknak. Az anyaszentegyház és a magyar haza egyformán sokat köszönhetett lankadatlan munkásságának [...] A keservesen megcsonkított hazát a szeretet teljességével szolgálta, utolsó leheletéig legforróbb fohásza volt, hogy a Mindenható atyai jósága adja vissza a nemzetnek mindazt, amit a súlyos megpróbáltatások idején a sors kiszámíthatatlan forgandósága egyelőre kivett ezer év óta hűséges magyar népének őrző kezéből.” A mű leírását, a felhasznált anyagok felsorolását, a méretadatok közlését követően a kivitelezők nevét is részletezi a jegyzőkönyv. Az építészeti részleteket Foerk Jenő rajzolta meg, a bronzöntést Rafaele Vignali végezte, a carrarai márványt Balázs István és Gyurkovics Ferenc, a fennmaradó részeket Mühlpercz János faragta. Az elhallgatásra szánt bekerülési költséget is rögzítették (115 000 pengő). 1972-ben Bartl Lőrinc őrkanonok rendelkezését követve az akkoriban a bazilika épületén külső munkálatokat végző Állami Kőfaragó Vállalat munkásai elemeire szedték szét a síremléket, és a kripta északi mellékterébe helyezték át. Ekkor állították ki mellé a halotti maszkot is. 2009-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a főpásztort és az egykori országrészek elvesztését együtt sirató emléket. Zala György kompozíciója figyelembe vette a Szent István-kápolna klasszicista teréből számára kijelölt terület méreteit, és a közelében található korábbi síremlékhez igazodva született meg. A lépcsős fehér kő alépítményre nehezedő, súlyos, magas, carrarai márvány szarkofágra helyezte az elhunyt márványból faragott, fekvő alakját. A klasszicista síremlék két kisebb angyala helyett csupán egyetlen, óriásira növelt szárnyas ifjú alakot formált meg. A fémesen szikrázó bronz alapanyag olyannyira magára vonja a figyelmet, hogy az elhunytat szinte észrevehetetlenné teszi. Hasonló, kiemelt hangsúlyt kap a növényi fonatokkal koszorúzott földre zuhanó lobogó is. A halott prímás fölé hajoló, kiterjesztett szárnyú angyal jobbjából hatalmas nemzeti lobogó omlik a szarkofágról egészen a földre. A nagy tömeg tehetetlenül zúdul le, rúdja kettős apostoli keresztben végződik. Gyűrt felületén az országcímer tűnik fel. A zászló selyme szinte teljesen elta 342