Műemlékvédelem, 2016 (60. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 1-2. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Lővei Pál: Mezősiné Kozák Éva (1939-2016)
MEGEMLÉKEZÉS MEZŐSINÉ KOZÁK ÉVA (1939-2016) Utolsó találkozásaink Vértesszentkereszt körül forogtak. Nem manapság történtek, de Kozák Éva már akkor is jó ideje nyugdíjban volt, az egykori bencés apátság romjai - pontosabban a romok megőrzésének megoldatlan problémái - azonban nem hagyták nyugodni. Mint a maradványokat feltáró régész, mint az apátság monográfusa, egyáltalán, mint munkáját szerető műemlékes szakember, mindvégig a romok gazdájának tartotta magát, és felelősséget érzett irántuk. Felelősséget érzett minden egyes kőfaragvány-leletért, és sokat dolgozott annak érdekében, hogy azok katalógusa megjelenhessen a Lapidarium Hungaricum könyvsorozatában. Hogy erőfeszítéseit végül nem koronázta siker, nemcsak rajta múlott. A Vértes vadonjában - ebből a szempontból nem sok változott Mátyás király óta - fekvő monostor a vandál erős fiúk rendszeres gyakorlóterepe volt, és a kolostorszárnyak védőteteje alatt létrehozott, akkurátusan - háziasszonyi gonddal - általa elrendezett kőtárat évi rendszerességgel dúlták fel, rombolták le. Ő minden esetben türelmesen nekilátott a rendrakásnak: konok volt, állhatatos és rendszerető. A rombolás időnként reprezentatív, vagy akár csak használható darabok eltulajdonításával járt együtt - így nagy szívfájdalma volt a déli kapu szépséges kőoroszlánjának eltűnése. Mikor a romok őrzése úgy egy évtizede magánkezdeményezésre megoldódott - egy a környékbelieknél is erősebb „fiú” rendet tett a maradványok háza táján -, a környék településeiről visszagyűjtött sok más faragványnyal együtt meglett az oroszlán is. Az állatfigura eredetileg még az Interpolhoz is bejelentett ellopása iratanyagát azonban a hatóságok sikertelenül keresték saját irattáraikba — a probléma megoldását, az ügy lezárását csak Kozák Éva hivatalnoki gondossága tette lehetővé, a másolatokat gondosan megőrző magánirattára alapján lehetett az ügyszámokat meghatározni és az eredeti iratokat végül fellelni. Az őrzés megoldását egyébként jólesően nyugtázta, a romok konzerválási gondjai, a sokasodó hibák azonban élete végéig hiába foglalkoztatták, hiszen azok megoldása a még aktív kollégák hatásköri lehetőségeit is meghaladták. De talán megnyugodva figyeli valahonnan most is, hogy végre a régi héjazat bontásával megindult a tetők rendbetétele. Ha az összes vértesi kőfaragvány publikálása meg is haladta erejét és lehetőségeit, két másik jelentős kutatási munkájának, a büki plébániatemplomnak és a jánosházai Erdődy-Choron-kastélynak, valamint két kisebb leletcsoportnak a faragott kőanyaga bekerült a Vas megyei Lapidarium Hungaricum-feldolgozásba - lényegében ez volt az a munka, amelynek szerkesztési munkálatai során éveken át együtt dolgoztam vele. A publikációt egyébként egész pályája folyamán a kutatásokat lezáró, nélkülözhetetlen munkaelemnek tekintette - ha összevetjük az általa vezetett ásatási munkák jegyzékét publikációinak bibliográfiájával, az átfedés lényegében 100 százalékos, nem sok pályatársa mondhatja ezt el magáról.