Műhely, 1997 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 6. szám - IN MEMORIAM FODOR ANDRÁS - Fried István: Bécs mint mágnes? : Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa írói a városról
mint forma-konvenciót felrobbanthat. Létre is kell hoznia tehát saját forma-konvencióját. Ez történt minden maradandónak ítélt avantgárd művészi alkotás esetében. Az avantgárd művész alkotása tehát a mű társadalmi szintű befogadásának pillanatában vagy a klasszicizálódás irányába, vagy a közösség által soha meg nem emészthető' „non-művészet’’ irányába mozdul. A befogadó „szoktatása” az újfajta művészi kódoláshoz akkor lehet eredményes, ha megtalálható a folytonosság stílusban, külső formában, filozófiai gondolatban, érzelmi attitűdben vagy egyéb tényezőben valamilyen konvencióval. A kérdés az, hogy akár a naiv befogadó, akár a tudós elemző milyen hagyomány folyamatosságába tudja illeszteni az adott művet. G. Komoróczy Emőke könyvének számomra azok a legérdekesebb és legértékesebb részei, amelyek a versek elemzésekor kultúratörténeti asszociációval vagy más (filozófiai, esztétikai) összefüggés felvillantásával megtalálják (vagy segítenek az olvasónak megtalálni) az avantgárd mű kapcsolatait a konvencióval. Ilyenkor az történik logikailag, hogy az adott (elemzett) művet a könyv szerzője abból a szempontból veszi számba, amely szempont által a mű saját világának felderítésekor az olvasó átemelődhet” egy szűk, rossz, embertelen világ korlátolt viszonyainak konvencióit képviselő világrendből egy tág, jó, emberi, szabad világ konvencióit valló morális rendbe. Mindkettő az egész emberi közösséget érinti általában akkor is, ha speciálisan magyar problémákkal küzd az alkotó (mint pl. a könyvben sokat idézett Kassák). Az elemzések által sejthető, hogy ahhoz a (valószínűleg) mindannyiunkban egységesen működő morális óraműhöz igazítódik ilyenkor a gondolati és/vagy formai újítás által létrehozott műben a világrend, amely nélkül nem létezhetne ez a fogalom: emberiség. Arról is szó lehet itt, hogy a „tradicionális értékrendből kiszakadt emberi világot csakis az ellene lázadó művészet vezetheti vissza az ősi, »tiszta forrásához: az Élet alapjaihoz”. (G. Komoróczy Emőke: Arccal a földön a XX. század. 56. o.) Az avantgárd metamorfózisai tehát, amelyeket G. Komoróczy Emőke számba vesz, valóban „egy magasabb életszintézis megvalósítható voltában” hívő embert feltételeznek akkor, amikor a szerző a fenti szempontokból vizsgálja a sokféle alkotóműhelyt, formabontást és nyelvi-logikai megújulást. A klasszikus értelemben vett rend megteremtésének vagy megtalálásának örök emberi szándéka egy a természetből vett kép metaforája segítségével kapcsolja egymáshoz az alkotókat és műveiket. A klasszikus gyökér, fatörzs, elágazás, lomb metaforarendszer azért is szerencsés, mert nem csupán az európai konvenció elemei ezek, hanem a magyar népi mitológia „világunk közepén” gyökerező „égigérő fája (vagy égigérő paszulya) is elromlik általa. Az egymást át- meg átfonó logikai szálak XX. századi történelmünk valamilyen vázlatát és közérzet-vallomások hangulatait egyaránt megrajzolják, ugyanakkor segítenek lírai gondolatmenetek, különleges formák, deviáns életművek megközelítésében. Ragyogó ötletekkel, érdekes értelmezésekkel siet a szerző a szubjektív művészi megnyilatkozások özönétől fáradt olvasó segítségére úgy, hogy mindez látszólag magától értetődik. Az olvasó immár tovább gondolhatja, vitatkozhat vele, „másképp” láthatja, ha akarja. A könyv szerkezete A fejezetek főcímei, az egyes tanulmányok címei és a mottók segítik az olvasót a labirintusszerű „anyag” tagolásában, megértésében. Sokszor az az érzése az olvasónak, hogy nem is lehetne másképp címet adni, csak így. A könyv - amennyire ez lehetséges - időrendet is tart. A főcímeket és az érintett alkotókat érdemes felsorolni azok számára, akik most döntik el, hogy elolvassák-e ezt a művet. I. A KEZDETEK főképp Kassákról és a kassáki örökségről szól. Az érintett szerzők: Barta Sándor, Újvári Erzsébet, Kocsis Rózsa, Nagy Lajos, Szécsi Margit. (Kocsis Rózsa Igen és Nem c. kötetével kapcsolatban fogalmazza meg a szerző álláspontját az avantgárd magatartásról: „Az avantgárd magatartás lényege: egy valóságos szellemi-emberi értékeket védő pozícióból támadni a kiürült, mechanikussá vált, álságos és az Élet tiszta csíráit megfojtó, az embert gépalkatrésszé lefokozó, uniformizáló életkeretet.” II. A BÖRTÖN-LABIRINTUS FOGLYAI három részre tagolt fejezet, mely először (főként a recski) rabság „élményekről” szól, majd a szellemi ellenállás néhány műhelyéről, kiadványáról (pl. a Füveskert antológiáról és a Pünkösdi Füveskertről). Az alkotók (emlékezők): Faludy György, Kecskési Tollas Tibor, Csizmadia Zoltán, Tóth Bálint, Szathmáry György, Kárpáti Kamil, az 1979 karácsonyán öngyilkos lett Béri Géza, 1956 mártírja: Gérecz Attila. A második rész a szellemi ellenállás egy fontos fórumát, a csepeli Olvasó Munkás Klub markáns egyéniségeinek életművét ismerteti-méltatja: Tamási Lajosét, Csillag Tiborét, Benke Lászlóét, Molnár M. Eszterét. A harmadik rész címe pontos, problémafelvető: Van-e a labirintusnak kijáratai Nagy László Menyegzőjének elemzése után Niklai Ádám, majd Szikra János költészetéről van szó. Villányi László két fontos könyvének (Alázat, Az alma íze), Czilczer Olga köteteinek és Szakács Eszter költeményeinek elemző ismertetése után Kárpáti Kamil kötetének (Az ibolyántúli ember) bemutatása zárja ezt a fejezetrészt. , III. A MŰVÉSZET „FELDERÍTŐ ÚTJA” - Útban a III. évezred felé. - Ez a könyv záró fejezete. Szintén három részre tagolt. Először a párizsi Magyar Műhely három és fél évtizedével foglalkozik a szerző, majd a Műhely-triász három alkotójának munkásságával; a címek: Bujdosó Alpár költészetéről; Nagy Pál intellektuális művészetéről; A 60 éves Papp Tibor. A Magyar Műhely vonzáskörében” cím a harmadik részét jelzi a könyv záró fejezetének. Az érintett alkotók: Bakucz József, Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szombathy Bálint, Ladik Katalin, Székely Ákos, Kukorelly Endre, Kelényi Béla, Petőcz András. Ajánlás A könyv elemzései segítenek feldolgozni az olvasónak a programmá emelt MÁS-ság”, a „tradicionális kifejezésmódtól való eltérés” költői kalandjait, és lehetővé teszik, hogy saját létünk és gondolkodásunk nagy kalandjával a költészet apropóján újra szembesüljünk. A többi pedig, mint tudjuk, Izsák irodalom”. (Hét Krajcár Kiadó, 1996) Wenczel Imre Bécs mint mágnes? (Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa írói a városról) Az Osztrák Tudományos Akadémia Kiadója 1996-ban ezzel a fő- és alcímmel jelentetett meg tanulmánygyűjteményt, amelyben osztrák, orosz, horvát, görög és albán (valamint Szerbiában született, Ausztriában élő szerb-osztrák) szerzők foglalkoznak az orosz, az ukrán (ruszin), a lengyel, a cseh, a szlovák, (két tanulmány erejéig) a magyar, a jiddis, a szlovén, a horvát, a szerb, a bolgár, a román, az albán és az (új)görög irodalom Bécs-, illetőleg Ausztria-képével. A feltétlenül üd- 69