Múlt és Jövő, 2000 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3-4. szám

Első beszélgetis) M. G. Mauthner Gabriella vagyok. Édesanyám, Weiss Elza volt Weiss Manfréd legidősebb lánya. Hatan voltak testvérek, hál’istennek mind a hatan túlélték a háborút. A testvérek: Anyám, Elza, aki Mauthner Alfonzné volt; Marianne Kornfeld Mó­­ritz felesége; Eugen (Jenő) és Alfonz (Ali) nagy­­bátyáim; Daisy néni — Chorin Ferenc felesége; vé­­gül Edit, a legfiatalabb, ő nem ment férjhez. Édes­­apám 1933-ban halt meg. Özvegyen maradt Édes­­anyánk nevelt. Valamennyien ahhoz a szélesebb családot felölelő csoporthoz tartoztunk, amelyet 1944-ben a nácik kiengedtek, kiszállítottak Svájcba, illetve Portugáliába. E. L. Hallottam arról a régi történetről, hogy Weiss Manfréd igencsak ellenezte Elza lánya házasságát a ke­­resztény Mauthnerral... M. G. Édesapám is zsidónak született. Vagyis a nagyapám, Mauthner Ödön és a felesége, mindket­­ten zsidók voltak. Ők alapították a jó nevű mag­­termesztő céget. Két fiuk született, Alfréd és Pál, továbbá két lányuk. Ödön nagypapa a híres ker­­tésztbe, Erfurtba küldte ki fiait, ahol egyszerű mun­­kásként dolgoztak. Hogy megtanulják a kertészke­­dés minden titkát, a cserepezéstől az ültetésig... Édesanyám mesélte, hogy már akkor, a múlt szá­­zad utolsó éveiben sem volt elő­­nyös olyan útlevéllel utazni Né­­metországba, amiből kiderülhet, hogy az illető zsidó. Nagyapám erős akaratú, minden akadályon keresztültörő ember volt. Miután eldöntötte, hogy Erfurt lesz a leg­­jobb, úgy vélte, mi sem egysze­­rűbb, megkereszteltette mindkét fiát. Nem voltak vallásosak, a ki­­térés mentes volt a traumáktól. Bejegyezték őket katolikusnak. Történt ez a századfordulót meg­­előző években. Édesanyám vala­­mikor 1904-ben ismerkedett meg Apámmal. (Akkor már mindkét Mauthner fiú képzett agrárszak­­ember volt, az apjuk cégében dol­­goztak.) A szüleim 1906-ban há­­zasodtak össze... Nem volt egy­­szerű. Weiss nagypapa azt mondta a lányának: egy ember, aki elhagyja a val­­lását, az nem egy karakter. Úgyhogy nemcsak azt kifogásolta, hogy a leendő veje nem zsidó, hanem azt is, hogy megváltoztatta a vallását. Ettől függetlenül maga Weiss Manfréd nem volt vallásos. Tartotta az ünnepeket, a zsinagógában is volt valami szerepe, de a gyermekeit nem erőltet­­te vallásos neveléssel. A felesége, Alice nagyanyám nagyon fiatalon, negyvenéves korában halt meg. Hat gyermeket hagyott maga mögött. Őket Weiss nagyapám nevelte, ebben segítségére volt az anyósa, Wahl asszony. Ő sem volt vallásos. Szerencsére Alice nagymama már régóta, még legénykorából is­­merte, sőt szerette apámat. Halála előtt gyakran említette, hogy ez a Mauthner fiú jó férje lenne az Elzának. Erre hivatkozott a Wahl dédmama, és akkor a nagyapám beleegyezett a házasságba. Az­­zal a feltétellel, hogy a fiataloknak meg kellett ígér­­niük: a gyermekeik zsidók lesznek. Polgári eskü­­vőt rendeztek, egy Charmant nevű ügyvéd kísérte őket az anyakönyvvezetőhöz__ Anyám később mesélte: majd a föld alá süllyedt szégyenében... Húszéves lány létére, tanúk meg ügyvéd jelenlété­­ben alá kellett ott írnia egy okiratot, amelyben le­­endő gyermekeinek a vallásáról nyilatkozik. Alfréd előtt, akihez ő még férjhez sem ment! ! Hát ez olyan erkölcstelen dolog. Komolyan, ez így volt. A Mauth­­ner Ödön és Elza házasságából született első négy ERDÉLYI LAJOS INTERJÚJA MAUTHNER GABRIELLÁVAL Édesanyámmal New York-i otthonunkban, 1979 (?)

Next