Múlt és Jövő, 2010 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3. szám
• Haraszti György • A SZÁZKILENCVEN ÉVES ÓBUDAI ZSINAGÓGA Haraszti György A százkilencven éved óbudai (Bp. III. Lajos u. 163.) és hívei Mint ismeretes a mai Magyarország területén a római táborok, városok környékén már a polgári időszámítás 3-4. évszázadban is éltek zsidók, így többek között Pannónia provincia központjában — mint ezt egy a budapesti Zsidó Múzeumban látható latin-görög nyelvű, három menóra rajzolattal díszített családi sírkő igazolja — a mai Óbuda területén elterülő Aquincumban is. Feltehetőleg hosszabb ideig kisebb-nagyobb szervezett zsidó közösség is működhetett itt. A népvándorlás hullámai a Kárpát-medencében élő zsidókat is elsöpörték, s a zsidóság új és folyamatos magyarországi megtelepedéséről csak a 1l. század második felétől tanúskodnak dokumentumok. Az első hiteles egyház elzálogosítására, illetve adás-vételére vonatkozó — oklevél Óbuda és a zsidók kapcsolatáról 1349. június 30-án kelt. A 15 században egy kútfő szerint már egy zsidó közösség állt fenn Óbudán, de erről közelebbi adatokkal — eltekintve egyes óbudai zsidó lakosok említésétől (például 1506- ból) — nem rendelkezünk. A mohácsi vész (1526) után már biztosan nincsenek zsidók Óbudán, és a török hódoltság másfél évszázada alatt sem települtek vissza. Az újkori gyülekezetek — mivel a zsidók nem lakhattak a (szabad) királyi városokban — a földesurak fennhatósága és védelme alatt születtek és fejlődtek. Mindkét fél részére gyümölcsöző volt ez az együttműködés: a zsidók miután a privilégiumlevélben megszabott oltalompénzt (Schutzgeß) megfizették, az adott terület földesurának védelme alatt álltak, s így a hatóságok nem zaklatták őket, cserébe pedig a zsidó község bekapcsolta a földesúri uradalmat a (nemzetközi) kereskedelmi hálózatba. Így történt ez Óbudán (németül: Alt-Ofen, héberül: Oven Javen, Ofen Jávári) is, amely a 18 század első felében a Zichycsalád birtoka volt. A Zichyek a védelmük alá kerülő zsidóság letelepedéséhez és kereskedelmi tevékenységéhez előnyös feltételeket biztosítottak, amelynek eredményeként idővel tekintélyes, nagy lélekszámú, kiváltságos hitközség jött létre Óbudán. Az első zsidó telepesek a 18. század első évtizedeiben jelennek meg a helységben. Az 1725-ös megyei dicalis összeírás 1725-ből 10 zsidó családfőt említ, míg az 1727. augusztus 11-i conscriptio szerint 24 család él a településen a Zichy-család védelme alatt. (A családfők közül egy sem született a helységben, túlnyomórészt Cseh- és Morvaországból származnak. Az összeírás szerint a település első zsidó lakója - Jákov (Jakab) Löw — 1712-ben érkezett, kettő 1713, négy 1715 óta lakik ott, a többiek a húszas években telepedtek le Óbudán.) Házzal nem bírhattak, a helyi lakosoknál fogadtak lakást. Az 1737. január 22-i összeírás tanúbizonysága szerint az óbudai gyülekezet nagyság tekintetében már felülmúlta a közeli budait. Ekkor 43 család (199 lélek) él a településen özvegy Zichy Péterné grófnő, született Bercsényi Zsuzsanna (Bercsényi Miklós kuruc generális leánya) védelmében, közülük nyolc magyarországi származású, a többiek javarésze továbbra is Morva- (24 család) és Csehországból (5 család) érkezett, de akadt 4 lengyelországi betelepülő, s egy-egy csa lád Ausztriából, illetve Olaszországból. (1746- ban, amikor Mária Terézia kiűzte a budai zsidókat korábbi lakhelyükről, közülük számosan Óbudán telepedtek le, ami ismét jelentősen növelte az ottani gyülekezet lélekszámát. 1752-ben már 59 családot tartanak nyilván.) Az 1737-es összeírás szerint már biztosan rendezett községet 10 alkotnak, imaházuk, bírájuk, tanítójuk, sakterük, előimádkozójuk 11 van. Ekkor létesíthették (első) temetőjüket 12 (a mai Laktanya utca — Kő utca saroknál) is, amely a 18. század első felében még kívül esett a beépített területen. Első nagyobb méretű zsinagógájuk (lényegileg a mai helyén, az úgynevezett bognárház [ Wagenmeisterischer Haiurt]-telken) az 1732/33 fordulóján tartott Canonial Vantatio szerint már 1732- ben állt, s 1746-ban Zichy grófnő már megnagyobbítását is engedélyezte. (Ez a zsinagóga, annak a korábbi imaháznak az utóda, amelyet