Múltunk – politikatörténeti folyóirat 47. (Budapest, 2002)
3–4. szám - TANULMÁNYOK - Barta Róbert: A brit Konzervatív Párt 1918 és 1945 között
szerű megerősödése, amely együtt járt a liberálisok gyors szétzilálódásával, teljesen átrendezte a belpolitikai erőviszonyokat. Mi sem jellemzőbb a Munkáspárt gyors előretörésére, mint az a tény, hogy míg 1913-ban a brit szakszervezetek nagyjából egymillió tagot tömörítettek, 1927-re ez a szám három és félmillióra nőtt s potenciálisan a Munkáspárt szavazóbázisát jelentette. Ezek a változások a Konzervatív Párt politikájának jelentős mértékű átalakulását eredményezték, melyről később még lesz szó. 1918 után a pártvezetés szerepe megnőtt a párt arculata pedig egyre inkább középosztály jelleget mutatott tükrözve az ehhez a társadalmi csoporthoz tartozó szavazók megnövekedett súlyát és jelentőségét A pártvezetés stratégiája az volt hogy fokozatosan el kell távolodni a liberálisoktól, ki kell alakítani egy újfajta kétpártrendszert (Munkáspárt-konzervatívok), és erőteljes offenzívát kell indítani a helyi pártszervezetek megerősítése és kibővítése terén. Helyesen látták a regionalizmus jelentőségét a brit belpolitikában. Ezt az angolszász történettudomány csak a legutóbbi évtizedekben ismerte fel és értékelte jelentőségének megfelelően.10 Ha át akarjuk tekinteni a párt első világháború utáni belső hatalmi struktúráját elsősorban a pártvezérrel és a pártvezetéssel kell foglalkoznunk. A T. McKenzie alapműnek számító munkájában kimutatja, hogy a Konzervatív Párt vezetője az elmélet az általános politikai kérdések és döntések terén sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett mint a párt belső ügyeiben; ugyanez a Munkáspárt esetében nagyjából fordítva működött.1 Jelentős változás volt hogy míg 1921-ig gyakorlatilag kettős vezetés érvényesült vagyis a Konzervatív Párt Lordok Házában ülő vezetője (akkor Lord Curzon) egyenrangú volt a képviselőházi konzervatív vezérrel, Austen Chamberlainnel. 1922 után ez a helyzet megváltozott Bonar Law és később Stanley Baldwin egyedüli vezetőjévé vált pártjának, és attól fogva a Lordok Házában ülő pártve 9 Uo. 260. o. 10 Erre nézve néhány fontosabb munka: John Lawrence: Class and Gender in the Making of Úrban Torism, 1880-1914. English Historical Review, 1993. július. 629-652. o.; Dávid A. Jarvis: Mrs. Maggs and Betty. The Conservative Appeal to Women Voters in the 1920s. Manuscript. Oxford 1993.; Keith W. D. Rolf: Tories, Tariffs and Elections: The West Midlands in English Poliücs 1918-1935. University of Cambridge, Ph. D„ 1975.; Peter R. Shorter: Electoral Politics and Political Change in the East Midlands of England 1918-1935. University of Cambridge, Ph. D„ 1975. 11 Róbert T. McKenzie: British Political Parties - The Distribution of Power within The Conservative and Labour Parties. Heinemann, London, 1955. 615. o.