Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: Diplomatanők rivaldafényben: Vira Whitehouse és Bédy-Schwimmer Róza svájci küldetése az első világháború idején
kampány sikeres befejezése után a személye elleni támadásokat akarta cáfolni. Az alkalom nem váratott sokáig magára. 1917 decemberében Whitehouse Washingtonba utazott egy választójogi gyűlésre, ahol ismét összefutott Creellel, és azonnal fel is ajánlotta szolgálatait. Creel örömmel vette, és felkínálta neki a svájci kiküldetést. Erről Whitehouse így ír memoárjában: „Amikor felkért [a svájci munkára], azt mondta, hogy azért teszi, mert emlékszik arra, hogy milyen keményen megdolgoztattam. Azt mondta, hogy a rabszolgahaj csárja voltam." A választójogi küzdelem és a háború által felzaklatott amerikai közvélemény ismeretében ez igen bátor és kockázatos döntés volt, ezért úgy állapodtak meg, hogy a kinevezést egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Amikor az információ végül mégis kiszivárgott Robert Lansing külügyminiszter nyilvánosan elítélte Creel külföldi propagandatevékenységét és Whitehouse kinevezését, ám másnap visszavonta a közleményt. Ez a kellemetlen közjáték félreérthetetlenül jelezte a várható konfliktusok irányát ezért érdemes egy rövid kitérőt tenni és felvázolni Wilson, Creel, Lansing, Whitehouse és Lansingné kapcsolatát Wilson elnök tisztában volt azzal, hogy kabinetjének tagjai nem feltétlenül a hozzájuk tartozó terület szakértői, és szokásává vált, hogy bizonyos feladatok ellátására személyes megbízottakat kérjen fel. Ez volt a helyzet a CPI alapításával is: a nemzeti propagandakampányt nem merte egyetlen minisztériumára sem rábízni. A CPI négyfős vezetőségének tagja volt ugyan Josephus Daniels tengerészeti, Newton D. Baker hadügy- és Lansing külügyminiszter, ám valójában Creel egyedül irányította a munkát. Lansing joggal volt féltékeny Creelre, különösen azután, hogy az elnök a CPI-ra bízta a diplomáciai levelezés nyilvánosságra hozatalát -ami Amerikában a külügy (általában hálás) PR-feladata. Creel „muckraker" újságíró, azaz nagyvárosi oknyomozó riporter volt és Wilson mindkét választási kampányában fontos szerepet játszott de nem volt különösebben ismert személyiség. Munkáját végig heves támadások kereszttüzében végezte: az általa bevezetett cenzúra alkotmányellenességére hivatkozva egyaránt támadták őt az egyébként féltékeny kollégái, valamint Wilson politikai ellenfelei. A Whitehouse-ügy aligha hiányzott neki, Lansinggel pedig e nélkül is elég baja volt. Tovább rontotta a helyzetet az a tény, hogy Lansing és Vira B. Whitehouse: i. m. 2-4. o. 8 Uo. 7. o.; New York Times, 1918. január 9. Whitehouse nem kap hivatalos megbízólevelet