Múltunk - politikatörténeti folyóirat 60. (Budapest, 2015)
2015 / 3. szám - I. VILÁGHÁBORÚ: HADSZINTÉR ÉS HÁTORSZÁG - Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914-1924
Botos János - A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után... 115 folyamának megerősítése és a devizaforgalom központi ellenőrzése, szabályozása céljából 1922. augusztus 8-án felállították a Devizaközpontot, amely a Magyar Nemzeti Bank tevékenységének megkezdéséig működött.41 Az aranykorona-papírkorona számítási arány a dollárhoz hasonlóan követte a korona belső értékcsökkenését. 1922 januárjában egy aranykorona 129,62 papírkoronát ért, s mivel az infláció egyre nagyobb lendületet vett, 1923. februárban már 520,65-öt (301,67%-os értékvesztés). A papírkorona értékének csökkenése különösen 1922 júliusától gyorsult fel. Az áremelkedések felpörgésével párhuzamosan rohamosan nőtt a forgalomban lévő államjegyek névértéke is. A készpénz mennyisége az 1922. január 15-i 25 500 millió K-ról 1923. február 28-ra 74 100 millió-ra, 291%-kal bővült, miközben a létfenntartási index 516%-kal nőtt, és a háború előtti időszakhoz viszonyítva 81-szeresről 418-szorosra emelkedett. A nemzeti fizetőeszköz elértéktelenedésének felgyorsulását jól mutatta a nyolc legfontosabb mezőgazdasági termény budapesti tőzsdei árának változása is. Ezeknél a terményeknél az árnövekedés szintén 1922 nyarától gyorsult fel, noha az új termés időszakában - a békeévek gyakorlatának megfelelően - az áraknak mérséklődniük kellene. A rozs ára métermázsánként 14 hónap alatt 1510 K-ról 8600 K-ra (469,54%-os drágulás), a takarmányárpáé 1775 K-ról 8700 K-ra (390,14%-os emelkedés), a sörárpáé 1825 K-ról 9000 K-ra (393,15%-os növekedés) drágult. A zab ára 1580 K-ról 8850 K-ra (460,13%-os drágulás), a kukoricáé 2188 K-ról 8200 K-ra (274,77%), a kölesé 1500 K-ról 8750 K-ra (483,33%), a káposztarepcéé 2650 K-ról 14 250 K-ra (437,74%), a búzakorpáé 1190 K-ról 5250 K-ra (341,18%) növekedett. Az alapvető mezőgazdasági termények több száz százalékos drágulása, a papírkorona értékének a dollárhoz és az aranykoronához viszonyított hasonló arányú értékvesztése - a fogyasztói árak emelkedésétől függetlenül is - az infláció erőteljes felpörgését tükrözte, és mielőbbi hatékony stabilizációs intézkedéseket sürgetett. 41 6700/1922. ME sz. rendelet, 1922. augusztus 7.; MRT, 1922. Budapest, 1923. 175-180.