Munka, 1933 (5. évfolyam, 27-32. szám)
1933-04-01 / 27. szám
és morális romjain adva voltak a forradalom objektív előföltételei, 763 de majdnem a maguk egészében hiányoztak a győzelmes harc szubjektív, emberi föltételei. A háború viharában nemcsak a burzsoázia, hanem a proletariátus tábora is dezorganizálódott és demoralizálódott. Az egyik oldalon adva voltak a kétségbeesett gazdagok, a másikon pedig i a nekikeseredett szegények. S a proletariátus, amely kezében fegyverrel tódult haza a frontokról, lázadozva izzott a körülvevő káoszban, de föllobbant indulatait nem tudta forradalmi öntudattá fokozni. A tragikus fordulat akkor vette kezdetét, mikor a munkásmozgalom kettészakadt. Ettől a pillanattól kezdve a forradalom stratégiai vonala is ketté szakadt s a ketté szakadt vonal, mint két mérges kígyó egymásnak esett, teljesen megfeledkezvén a másik oldalról, a birtokon belül maradt, tudatosan szervezkedő reakcióról. Nem az a baj, hogy a szociáldemokrata párt kettészakadt, ennek a proletárosztályon belül lévő gazdasági és szellemi rétegeződés miatt be kellett következnie s valljuk be, a magunk részéről egyszer és mindenkorra megvalósíthatatlannak tartjuk a két párt egyesülésének szép álmát. A proletariátus osztályon belül éppen úgy megvannak az ellentétek, a különféle súrlódási felületek, mint ahogyan a polgári osztályon belül meg vannak. De amíg a polgári osztályon belüli ellentétek harca nem egymás ellen, hanem, ha máskép nem megy, egymás ellenére is a profit megszerzéséért folyik, addig a proletárosztályon belüli ellentétek teljes erővel és elvadultsággal egymás ellen éleződtek ki. Mindkettő marxista pártnak vallotta magát s ahogyan szétszakították a szervezeti egységet, ugyanúgy a marxi ideológiát is ketté szakították. Éveken át az egyik csak az evolúció, a másik csak a revolució elméletét hangsúlyozta ki. Holott a marxi szocialista koncepció úgy az evolúció, mint a revolució elemeit magában foglalja. Marx sohasem beszélt a demokráciáról máskép, mint közbeeső periódusról, melyet a munkásság föltörekvő erejének kell kiharcolnia, hogy aztán a demokrácia kereteiben fölkészülhessen a diktatúra szakaszára, mely az osztálytársadalom megszüntetésének s a szocialista közösség felépítésének előföltétele. A két párt egymás elleni harcának lendülete az egyiket elszántan jobbra, a másikat elszántan balra tolta. Elvakultságukban az eszközt célnak látták. A szociáldemokraták a demokráciára, a kommunisták a diktatúrára esküdtek ahelyett, hogy a kettőt egymás szükséges kiegészítőjének fogták volna föl a cél érdekében. A pártok gócpontjában a megsértődöttség és féltékenység jellemezte ezt a harcot s az átgondolatlanul kiadott jelszavak összezavarták a proletariátus tisztánlátását. Különben érthetetlen lenne a két tábor közkatonáinak egymás elleni támadása, a szervezett munkásság jobbszárnya úgy harcolt a kommunisták ellen, mint politikai bérencek, bolsevik ügynökök ellen s a balszárny tűzzel és vassal támadt föl a szociálmunka