Munka, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám
Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese A közösség ügyéért munkálkodó szervezetek, vezetőik és aktivistáik mindig a dolgozók, társaik életének jobbrafordulásáért fáradoztak, vállalták az ezzel járó gondokat, a nehézségeket. Az elmúlt esztendő is dolgos, munkás év volt, amelyben számos nehéz feladatot kellett megoldanunk. Az előttünk álló esztendőben is sok feladat vár ránk. A párt, a szakszervezeti kongresszusok előkészítése, az országgyűlési és tanácsválasztások megszervezése, a jövő évi népgazdasági terv növekvő követelményeinek teljesítése, a VI. ötéves terv megalapozása és kimunkálása — hogy csak a legfontosabbakat említsem —, mindezek előttünk álló feladatok. E feladatok megoldása eddigi munkánk gondos elemzését, felelősségteljes kritikai értékelését és hatékony szervezőmunkát követel szervezeteinktől. Munkánk értékét az adja meg, hogy mennyire vagyunk képesek hatást gyakorolni az eseményekre, környezetünkre, az emberek gondolkodására, magatartásának alakítására. Egész munkánkat minden szinten és területen meg kell újítani, hatékonyabbá tenni. A mögöttünk álló öt esztendő tapasztalatai jelzik, hogy a különböző külső körülményekhez, a világgazdaságban végbement változáshoz való rugalmasabb alkalmazkodáshoz, a fejlett szocializmus építése növekvő követelményeinek teljesítéséhez nem elegendő a régi módon dolgozni. A munkánkkal szembeni magasabb igények nem időlegesek, nem a pillanatnyi helyzet nehézségeiből fakadnak. Az igényesebb, hatékonyabb munka szocialista építőmunkánk hosszú távra szóló követelménye. Csak ilyen módon tudjuk a szocialista társadalom előnyeit kiaknázni, magasabbrendűségét bizonyítani, egész további fejlődésünket megalapozni. Nem arról van tehát szó, hogy most egy kicsit jobban kell dolgoznunk, aztán majd lazíthatunk. A szocializmus a fejlett technikára épülő magas színvonalban szervezett munka társadalma, amely építőitől hozzáértő, öntudatos, fegyelmezett munkát követel. A fejlett szocializmus építésének célja, feladatai ismertek. Világosan meghatározza ezeket pártunknak a XI. kongresszuson elfogadott programja, amelynek valóraváltásán sikeresen munkálkodtunk eddig is. Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára a két kongresszus közötti időszak tapasztalatait figyelembe véve határozták meg szocialista építőmunkánk jelenlegi szakaszának feladatait. Ezek megoldásának szolgálatába kell állítanunk a szakszervezeti mozgalom erőit. Nem elégedhetünk meg az irányelvek általános elveinek megismertetésével, tartalmának tudatosításával. Az általános elvek ismételgetéseivel semmire sem megyünk. A konkrét feladatok meghatározása a döntő. Az adott szakmánál, vállalatnál, üzemnél, intézménynél mit és hogyan kell tenni a megvalósítás érdekében — ezt kell előtérbe helyezni, mert ez az, ami előrevisz bennünket.elyek azok a fő feladatok, amelyek konkretizálását és megoldását szorgalmaznunk kell ebben az esztendőben ? A fő figyelmet az 1980-as terv megvalósítására kell fordítanunk. Az elmúlt esztendőben a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában kedvező folyamatok bontakoztak ki. Sok ígéretes kezdeményezés történt, a termelés hatékonyságának fokozása, az export növelése, a takarékosabb gazdálkodás, a munka- és üzemszervezés javítása érdekében. Azonban őszintén meg kell állapítanunk, hogy az egyensúlyi helyzet javításában döntő szerepe a nemzeti jövedelem belső felhasználása mérséklésének volt, s a vállalati intézkedések még kevésbé éreztették hatásukat. Ezért ebben az esztendőben az a feladat, hogy a gazdálkodás elmúlt évben megindult kedvező tendenciáit kibontakoztassuk és megszilárdítsuk és ezen az alapon megőrizzük a jelenlegi életszínvonalat. Ez nem lesz könnyű, hiszen a gazdálkodás feltételei ez évben sem lesznek könnyebbek; a világpiaci cserearányok számunkra továbbra is kedvezőtlen alakulása, a gazdasági szabályozó rendszer tökéletesítése, a termelői árak változásai, a beruházási alapok csökkenése és egyéb okok miatt is. Egyes vállalatokat tehát nehezebb feltételek elé állítanak a változások. S lesznek olyanok, amelyek különböző központi támogatások és hitelek elérése és nem belső erőforrásaik és tartalékaik, a hatékonyság fokozása, a minőség javítása, a kedvezőbb gyártmányszerkezetek kialakítása, a takarékosság fokozása, az ésszerűbb létszámgazdálkodás, a munkaszervezés korszerűsítése útján kívánnak kijutni nehéz helyzetükből. A szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő tevékenységében támogassák a cselekvőkészség kibontakoztatását, a tettrekészség útjába álló akadályok elhárítását és ne vállalkozzanak a kijárók szerepére. Vegyenek részt a vállalati tervek kidolgozásában, ügyelve arra, hogy azok a népgazdasági tervekkel és célokkal összhangban legyenek. A magas mércét állító feladatok megoldása megköveteli a vállalati gazdasági vezetőktől, hogy önállóan döntsenek a gazdálkodás kérdéseiben. A jó döntéseknek azonban fontos feltétele, hogy támaszkodjanak a hozzáértő dolgozók támogatására, s a végrehajtásban pedig cselekvő részvételükre. Ebben pedig döntő szerepe van a szakszervezetek tevékenységének. Most a nehezebb gazdálkodási feltételek között különösen nagy jelentősége van a dolgozók millióit átfogó és mozgósító szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak, a műszaki technikai fejlődés fontos tömegbázisát képező újítómozgalomnak, valamint a dolgozók kezdeményezéseinek az energia és anyagtakarékosság területén. A szakszervezetek támogassák a gazdasági vezetőket a munka- és üzemszervezés magasabb színvonalra emelésében, a korszerű gyártmánystruktúra kialakítását, a veszteséges termelés felszámolását, az ésszerű munkaerő-gazdálkodást és munkaerő-átcsoportosítást célzó törekvéseik megvalósításában. Mint már annyiszor, most is bizonyítják, hogy osztoznak a népgazdaság, a gazdasági vezetés gondjaiban, nem közömbösek a gazdálkodás hatékonyságát szolgáló erőfeszítések iránt, hanem felelős gazdaként vesznek részt a munkában. A népgazdaság jelenlegi helyzete megkívánja a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének tökéletesítését. tekintetben számos hibás nézetet és torz gyakorlatot tapasztalunk. Akadnak olyanok, akik — ha ilyen élesen megfogalmazva nem is, de gyakorlati tevékenységükben annál inkább — úgy vélik, hogy a szakszervezet ne foglalkozzék a munkaverseny, az újító mozgalom termelést segítő munka gyakorlati kérdéseivel, avagy munka- és üzemszervezési kérdésekkel, mert az a gazdasági vezetők feladata. Elegendő, ha a szakszervezetek ezek munkavállalói érdeket érintő kérdéseire fordítanak figyelmet és legfeljebb a termelést . Hatékonyabban, igényesebben .