Munkás, 1900 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1900-01-07 / 1. szám
2 „Munkás“ Egyesülésben rejlik erő sek meg a létezésében fenyegetett társadalmat! Nincs hatalom, amely bírni tudna a nemzetközi izgatókkal, csak ha azokkal a fegyverekkel állunk eléjük, amelyekkel ők törnek mi reánk. Az igazi tudomány erejével kell megdönteni az ő hamis tanaikat (?!) És, ha önök akarják, ha ezt elvállalják , nincs hatalom, mely önöknek ellenállani tudna. Külföldön, hol a néptömegeknek nyújtott politikai jogok már korábban gondolkodóvá tették a társadalom vezetőit a felső népnevelés nagy feladatát a egyetemek vállalták magukra, azt teljesen lefoglalták, sőt monopolizálják. Ott az a merőben téves felfogás terjedt el, hogy a felsőbb népneveléssel csak az egyetem foglalkozhatik sikeresen, amely kijelentésben az akadémiák és középiskolák bizonyos mértékű kizárásának gondolata lappang. Önöktől, Magyarország fő- és középiskoláinak tanári karától függ most, a „világszerte elterjedt téves felfogást (?) megcáfolni (!) és mint korszakalkotó tényt megmutatni , hogy Magyarországon a felsőbb népnevelés országszerte való szervezése, s ez által a tömegeknek hazafias szellemben való irányítása és állampolgári köteleségeikben való kioktatása az akadémiáknak és a középiskolának sikerül. Ne csak rendőri intézkedéssel akarjuk ezeket a káros befolyásoktól megóvni, de szabad felfogással keljünk versenyre a „lázitókkal“ (huh ! szerk.) és az ő tanaikkal, melyekből eddig a nép lelke táplálkozott, ismereteket közöljünk a munkással, s akkor a társadalmat, az állami és a gazdasági rendet nem kell többé féltenünk tőle. Ezt a nagy dicsőséges, páratlan feladatot, Uraim ! vegyék önök a vállaikra. Megvalósításának nincsenek nagy akadályai, mert az ország tele van olyan társulásokkal, melyekben csak meg kell jelenniük a tudomány és hazaszeretet fáklyáival kezükben és kész követőkre találnak. Vegyék kezükbe e dicsőséges feladatot Uraim, melyhez foghatót e nemzedék életében nem találnak. És ha megoldották , az ország hálás lesz önökhöz és unokáink áldani fogják az önök nevét, kik egy új századba a megmentés biztató reményével vezérlik át a szorongatott társadalmat.“ Már most, legyen szabad megkockáztatnunk azt a kérdést intézni a fentebb említett „felhívás“ kibocsátóihoz . Miként lehetséges összeegyeztetni a felhívásukban egyoldalúlag elmondottakat, a Mármaros megyében dúló éhínséggel ? És micsoda véleménnyel vannak az ily éhínségeknek megszüntetésére vonatkozólag ? Mert, hogy népies felolvasások és a „nagyok“ által nyújtott „magasabb“ művelődés, a népnek, a nyomor karjaiból való kiragadására még nem elég, azt minden elfogulatlanul ítélő ember tudni fogja. De hát arról a „felhívásban“ szó sincs. Itt csak az mondatik , hogy a tanári kartól függ a felsőbb népnevelés országszerte való szervezése és a népnek a magasabb művelődésre való szervezése és a népnek a magasabb művelődésre való kioktatása, s ezáltal a »nemzetközi izgatok hamis tanaik« alóli elvonása. Ennek a felhívásnak kibocsájtásával az is be lett bizonyítva, hogy a most uralgó társdalmi és közgazdasági rendszer támogatói igazságos alapon nyugvó szocziáldemokratas áramlattal szemben tehetetlenek. Pedig eddig is sok mindenfélét megmozgatták már, hogy ennek terjedését meggátolják. Mi szocziáldemokraták legjobban fáradozunk azon, hogy a népet szellemileg műveljük, csakhogy természetesen, nem azon a frázisod alapon, melyen a mi elleneink azt cselekszik. Azt mi is tudjuk, hogy a szellemi művelődés, az emberi életnek egyik fő kelléke, de azt is tudjuk, hogy e szellemi művelődés nem abban keresendő, hogy őseink milyen czifra és drága öltözékekben díszelegtek, milyen ünnepélyeket rendeztek, háborúkban az ellenfélből mennyit vágtak le és tettek örökre nyomorultakká; meg aztán, hogy a nemesség fennállása alatt a régi rendszer szerint, a jobbágyság milyen meghunyászkodásnak, megaláztatásnak volt kitéve földesurai részéről stb. Nem, mi erre nem tanítjuk a népet, hanem tanítjuk arra, hogy életének miként szerezhet könnyebbséget és biztosabb megélhetést annélkül, hogy ezáltal embertársainak vagy felebarátainak rovására cselekedne. És oktatjuk továbbá arra is, hogy megismerje önmagát, felismerje helyzetét, mert csakis annak felismerése által fog törekedhetni azok jobbá tételére. Ma már nem folyhat le időszak, hogy az ország egyik vagy másik részében az éhínség fel ne üsse a fejét, és mit cselekszenek e rendszer támogatói, ha ezen jelenség itt vagy ott kitör? Koldulva fordulnak kormányhoz, társadalomhoz, hogy kukoriczával és krumplival enyhítsenek nyomorukon. Hivatkoznak a »felhívásban« arra is, hogy a külföldi akadémiákon és egyetemeken ma