Munkásélet, 1970 (14. évfolyam, 663-713. szám)

1970-01-03 / 663. szám

2 Szakszervezeti szemle ÚJÉVI TERVEK Harci tervnek is tekinthetők a határozatok, amelye­ket a nyugat-pakisztáni szakszervezetek minap zárult konferenciáján megszavaztak a delegátusok. A legége­tőbb kérdésekre kerestek választ a két napos tanácsko­záson: megvizsgálták a gazdasági és szociális helyzet megjavításáért, a demokratikus jogokért folytatott harc fejleményeit. Az elfogadott dokumentumokban a szak­­szervezetek ismét síkraszállnak az ipar legfontosabb ágainak és a bankok államosításáért, a bérek emelésé­ért, a szakszervezeti mozgalmat korlátozó rendelkezések hatálytalanításáért. A konferencia nagy jelentőséget tu­lajdonított a munkásosztály és a parasztság harca összehangolásának, valamint a munkásosztály egysége szüntelen erősítésének. E két fontos jelszó jegyéb­en ké­szítették el a következő időszak akciótervét is. A határo­zatok szerint januárban harci napot szerveznek a politi­kai foglyok szabadon bocsátásáért. Egy másik fontos ak­ció időpontját február harmadikára tűzték ki. Ezen a napon általános sztrájkot szerveznek a munkások és a parasztok követeléseinek teljesítéséért. Mozgalmas évkezdet! M. I. mma az elmúlt év utolsó nap­jainak eseményei közül áll­junk meg néhánynál, amely az új évre is átvezet . Brüsszelben egy szék ismét üres marad. Janáár 9—10-én tartja üléseit a Nyugat-Európai Unió miniszteri tanácsa. A leg­utóbbi párizsi hírek szerint Franciaország ismét hiányozni fog a szervezet vezető szervé­nek, a Tanácsnak munkálatai­ról. Mi késztette Franciaországot arra, hogy 1969 februárja óta távol maradjon ennek a szer­vezetnek és vezető tanácsának ülésszakairól ? A tagállamok a szervezetnek olyan átalakí­tását tervezték, amelynek ered­ményeképpen a Nyugat-Eu­rópai Unió államok feletti jel­leget kapott volna. Franciaor­szág ezt nem volt hajlandó jóváhagyni. Párizs nem egye­zett bele abba, hogy e szerve­zet többségi szavazás útján és ne egyöntetűen hozzon hatá­rozatokat olyan kérdésekben, amelyek a tagállamok szuvere­nitásának hatáskörébe tartoz­nak. Az utóbbi időben egyes nyu­gat-európai politikai körökben olyan hango­k hallatszottak, hogy ezen a téren, kompro­misszum jöhet létre és Francia­­ország visszatér Brüsszelbe. Azonban Párizs nem módosí­totta eddigi magatartását, mi­vel a közvetítő tárgyalások úgy látszik nem nyújtottak elég garanciát a francia álláspont tiszteletben tartására. Francia­­ország további „nem"-je arra utal, hogy komoly akadályok állanak még a nyugat-európai politikai közösség útjában. ★ Delhiben a haladó szellemű gazdaságpolitika mellett dön­töttek. Az utóbbi hónapokban Indiában a gazdasági kérdé­sek különleges politikai jelen­tőséget nyertek. Indira Ghánai miniszterelnök több olyan gaz­daságpolitikai intézkedést kez­deményezett, amelyek az or­szág általános haladását és a széles néptömegek érdekeit tartották szem előtt. Az indiai monopoltőke és a kormány­pártnak az a szárnya, amely a monopoltőkiés és földesúri ér­dekeket támogatja határozot­tan szembeszállt ezzel a poli­tikával és meg akarta akadá­lyozni megvalósítását. Szaka­dást szerettek volna előidézni a Kongresszus Párton belül, és meg akarták buktatni Indira Ghandit. A népellenes, reakciós erők számításait áthúzta az a hatá­rozott támogatás, amelyet a népi erők a kormánynak nyúj­tottak. A jobboldali erők ki­sebbségben maradtak mind a Kongresszus Párt vezetőségé­ben mind a parlamentben. A napokban pedig a Kongresszus Párt 73. kongresszusa jóvá­hagyta a kormány gazdaság­politikáját és követelte, hogy a legrövidebb időn belül léptes­sék életbe a tervbe vett refor­mokat (többek között vonják meg a nyugdíjat és a támoga­tást a volt maharadzsáktól és hercegektől, korlátozzák a földtulajdont, vegyék állami kezelésbe a gabona kereske­delmet). Az indiai események egyik legfőbb tanulsága, hogy a gaz­daságilag fejlődő országokban, egyedül csak a néptömegek bizalmát élvező kormánypoli­tika biztosíthatja a fejlődést.­­ ★ Nem várható lényegesebb változás Japán bel- és külpoli­tikájában. Elsősorban is ez a következtetés vonható le a december végén megtartott parlamenti választások ered­ményeiből. A kormánypárt, a liberális demokrata párt meg­szerezte az abszolút többséget. A hírügynökségek jelentése szerint ez az eredmény többek között annak tulajdonítható, hogy a párt operatívan hasz­nálta ki azt a visszhangot, ame­lyet a legutóbbi japán-ameri­kai tárgyalások váltottak ki a választók soraiban. A tárgya­lásokon az USA megígérte, hogy 1972-ben visszaadja Ja­pánnak Okinawát. A kormány a saját érdemének tulajdonítot­ta ezt az ígéretet. A választások egy másik je­lentős eredménye a Japán Kommunista Párt előretörése. Az USA-val kötött militarista biztonsági szerződés ellen, Oki­nawa feltétel nélküli vissza­szolgáltatásáért, a dolgozók jogainak megvédéséért, az ár­növekedések megakadályozá­sáért harcoló japán kommunis­ták 14 parlamenti helyet sze­reztek, 10-et többet mint a megelőző parlamentben. LÁNYI GÁBOR MIÉRT VAN CSEND A CONCORDE KÖRÜL 1909-ben nem volt nagy hírverés a Concorde körül és való­színűleg 19970-ben sem lesz. Pedig dolgoznak rajta. De keserű szájízzel. Sokba kerültek a francia és angol prototípusok és a rentabilitásuk sincs biztosítva. Hosszútávú volt a tervezés (az 1962-ben elfogadott terv szériagyártását 1974-ben akarták meg­kezdeni) és az idő meg a technika forradalma beleszóltak a számításokba. Az Amerikát és Európát összekötő transzatlanti légiforgalomba bármelyik pillanatban berobbanhat egy na­gyobb befogadóképességű amerikai szuperszonikus utasszállí­tógép. Ezt — az esetleges versenytársak megjelenését — ke­mény munkával igyekeznek megelőzni és a szériagyártást még 1972-ben megkezdeni. Ezért van most csend a képünkön éppen próbarepülést végző Concorde körül. MUNKÁSÉLET KÉRÉS KRÓNIKA 1970-ben ünnepeli meg a haladó emberiség V. I. Em­i­­n a nemzetközi mun­­kásosztály lánglelkű tanító­­mestere, a Szovjetunió kommunista pártja meg­alapítója, a győzedelmes Októberi Szocialista Forra­dalom szervezője és vezető­je születésének századik évfordulóját. Lenin születésének cen­tenáriuma alkalmából a Román Kommunista Párt és hazánk egész dolgozó népe az ünnepi megnyilvá­nulások egész sorozatával emlékezik meg a szocialista forradalom géniuszáról és halhatatlan művéről. A KENNEDY-MÍTOSZ ALKONYA Mary Jo Kopechne halála óta az Edward Kennedy társasá­gában történt autóbaleset során, halványulni kezdett a Ken­nedy család tragédiákkal átszőtt mítosza. Ma m­ár mind ke­vesebben hiszik az Egyesült Államokban, hogy a legfiatalabb Kennedynek esélye lesz egyszer elhódítani az elnöki tisztséget, és beváltani a megpróbáltatásoknak kitett család reményeit. Képünkön Edward Kennedy és neje Mary Jo Kopechne teme­tésén talán erre gondol. (Folytatás az 1. oldalról) — A törvény nevebten ! Nyissák ki a kaput ! A felnyíló kapun fegyveres rendőrök tódultak be az épü­letbe. A Moncado fivérek és ,,őrangyalaik“ csak későn vet­ték észre, hogy az előttük ál­ló „rendőrök“ valójában a „cementmaffia“ megbízottai voltak. Az első meglepetés után Moncadóék felvették a küz­delmet, fel is voltak rá ké­szülve. A nem túl nagy iro­dában több fegyver volt, mint iratcsomó és több állig fel­­fegyverzett őr, mint írógép. A vizsgálat során utóbb meg­állapították, hogy a tűzharc folyamán több mint kétszáz lövést adtak le és a küzdő fe­lek nemcsak pisztolyokat és karabélyokat, hanem gép­fegyvereket is használtak. Alig hangzott el az utolsó lövés és már az igazi rendőr­ség is megjelent a küzdelem színterén. Az őrség három tagja ha­lott volt. Angelo Moeado-t súlyosan sebesülten, eszmé­letlenül kórházba szállították. Filippo könnyű fejsebet ka­pott és a kezén is megsebe­sült, de be tudott számolni az eseményekről. A hatóságok azonnal kihallgatták. A lo­pott egyenruhákat viselő ban­diták nyilván azt hitték, hogy „becsülettel“ teljesítet­ték megbízatásukat, mert még a rendőrök érkezése előtt kereket oldottak egy ha­talmas fehér „giuglia“ gépko­csin. Egy emberük szintén a helyszínen maradt, holtan. Angelo és Filippo „gorillái“ végeztek vele, amikor még rángatni tudták fegyverük ra­vaszát. Moncadóék emberei súlyosan megsebesítettek még egy támadót, de ezt társai magukkal vitték. A vizsgálat vezetői úgy vélekednek, hogy a maffia egyik fontos tagjá­ról lehet szó, akinek holtan sem szabadott a rendőség ke­zére jutnia. Jóllehet a vizsgálat még­ csak a kezdetén tart, jogos nagyvilág az a feltevés, hogy a paler­mói tömeggyilkosság az úgy­nevezett „cementmaffia“ ke­belében folyó, késhegyre me­nő versengés következménye. A „cementmaffia“ fontos ága a szicíliai maffiának, amely­nek útján a szigeten folyó építkezési tevékenységet el­lenőrzi. Tőle függ, hogy egy telektulajdonos kire bízza a tervbe vett építkezést, vagy hogy egy újonnan érkezett vállalkozó megkezdheti-e te­vékenységét, vagy sem. A ce­mentmaffia azonban nem egységes szervezet. Az ún. „régi maffia“ hívei a „köz­­tiszteletnek“ örvendő „maffia­­társadalom“ tagjai, míg az új maffia egyre inkább ki­fejleszti kapcsolatait az ame­rikai bűnszövetkezetekkel. A Moncado-cég, Palermo egyik legjelentősebb építke­zési vállalata, szoros kapcso­latot tartott fenn a „tisztelet­reméltó szervezet“ tagjaival és tartózkodóan viselkedett a maffia fiatal gensztereivel szemben. Nem volt hajlandó az utóbbiakkal „együttmű­ködni“ ami arra enged követ­keztetni, hogy a vállalat va­lójában a „régi maffia“ vál­lalkozása volt. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy a „régi maffia“ vezetői maguk gon­doskodtak a vállalat-tulajdo­nosok biztonságáról, hiszen Moncadóék „gorillái valóban a maffia emberei voltak, a rendőrség és a bíróságok le­véltáraiban terjedelmes „irat­­csomókkal“ rendelkeztek és a kezük benne volt a maffia csaknem valamennyi piszkos ügyletében. A Moncado-vállalat szék­házában nemrég lezajlott fegyveres összetűzés nyilván­valóan a maffia tevékenysé­gének újabb megélénkülését jelzi. Ugyanakkor azonban a terrorista szervezet kebelében jelentkező széthúzás a maf­fiában kezdődő bizonyos bomlási folyamatra enged kö­vetkeztetni. UK. N. Újabb tömeggyilkosság Szicíliában

Next