Munkásélet, 1970 (14. évfolyam, 663-713. szám)
1970-01-03 / 663. szám
2 Szakszervezeti szemle ÚJÉVI TERVEK Harci tervnek is tekinthetők a határozatok, amelyeket a nyugat-pakisztáni szakszervezetek minap zárult konferenciáján megszavaztak a delegátusok. A legégetőbb kérdésekre kerestek választ a két napos tanácskozáson: megvizsgálták a gazdasági és szociális helyzet megjavításáért, a demokratikus jogokért folytatott harc fejleményeit. Az elfogadott dokumentumokban a szakszervezetek ismét síkraszállnak az ipar legfontosabb ágainak és a bankok államosításáért, a bérek emeléséért, a szakszervezeti mozgalmat korlátozó rendelkezések hatálytalanításáért. A konferencia nagy jelentőséget tulajdonított a munkásosztály és a parasztság harca összehangolásának, valamint a munkásosztály egysége szüntelen erősítésének. E két fontos jelszó jegyében készítették el a következő időszak akciótervét is. A határozatok szerint januárban harci napot szerveznek a politikai foglyok szabadon bocsátásáért. Egy másik fontos akció időpontját február harmadikára tűzték ki. Ezen a napon általános sztrájkot szerveznek a munkások és a parasztok követeléseinek teljesítéséért. Mozgalmas évkezdet! M. I. mma az elmúlt év utolsó napjainak eseményei közül álljunk meg néhánynál, amely az új évre is átvezet . Brüsszelben egy szék ismét üres marad. Janáár 9—10-én tartja üléseit a Nyugat-Európai Unió miniszteri tanácsa. A legutóbbi párizsi hírek szerint Franciaország ismét hiányozni fog a szervezet vezető szervének, a Tanácsnak munkálatairól. Mi késztette Franciaországot arra, hogy 1969 februárja óta távol maradjon ennek a szervezetnek és vezető tanácsának ülésszakairól ? A tagállamok a szervezetnek olyan átalakítását tervezték, amelynek eredményeképpen a Nyugat-Európai Unió államok feletti jelleget kapott volna. Franciaország ezt nem volt hajlandó jóváhagyni. Párizs nem egyezett bele abba, hogy e szervezet többségi szavazás útján és ne egyöntetűen hozzon határozatokat olyan kérdésekben, amelyek a tagállamok szuverenitásának hatáskörébe tartoznak. Az utóbbi időben egyes nyugat-európai politikai körökben olyan hangok hallatszottak, hogy ezen a téren, kompromisszum jöhet létre és Franciaország visszatér Brüsszelbe. Azonban Párizs nem módosította eddigi magatartását, mivel a közvetítő tárgyalások úgy látszik nem nyújtottak elég garanciát a francia álláspont tiszteletben tartására. Franciaország további „nem"-je arra utal, hogy komoly akadályok állanak még a nyugat-európai politikai közösség útjában. ★ Delhiben a haladó szellemű gazdaságpolitika mellett döntöttek. Az utóbbi hónapokban Indiában a gazdasági kérdések különleges politikai jelentőséget nyertek. Indira Ghánai miniszterelnök több olyan gazdaságpolitikai intézkedést kezdeményezett, amelyek az ország általános haladását és a széles néptömegek érdekeit tartották szem előtt. Az indiai monopoltőke és a kormánypártnak az a szárnya, amely a monopoltőkiés és földesúri érdekeket támogatja határozottan szembeszállt ezzel a politikával és meg akarta akadályozni megvalósítását. Szakadást szerettek volna előidézni a Kongresszus Párton belül, és meg akarták buktatni Indira Ghandit. A népellenes, reakciós erők számításait áthúzta az a határozott támogatás, amelyet a népi erők a kormánynak nyújtottak. A jobboldali erők kisebbségben maradtak mind a Kongresszus Párt vezetőségében mind a parlamentben. A napokban pedig a Kongresszus Párt 73. kongresszusa jóváhagyta a kormány gazdaságpolitikáját és követelte, hogy a legrövidebb időn belül léptessék életbe a tervbe vett reformokat (többek között vonják meg a nyugdíjat és a támogatást a volt maharadzsáktól és hercegektől, korlátozzák a földtulajdont, vegyék állami kezelésbe a gabona kereskedelmet). Az indiai események egyik legfőbb tanulsága, hogy a gazdaságilag fejlődő országokban, egyedül csak a néptömegek bizalmát élvező kormánypolitika biztosíthatja a fejlődést. ★ Nem várható lényegesebb változás Japán bel- és külpolitikájában. Elsősorban is ez a következtetés vonható le a december végén megtartott parlamenti választások eredményeiből. A kormánypárt, a liberális demokrata párt megszerezte az abszolút többséget. A hírügynökségek jelentése szerint ez az eredmény többek között annak tulajdonítható, hogy a párt operatívan használta ki azt a visszhangot, amelyet a legutóbbi japán-amerikai tárgyalások váltottak ki a választók soraiban. A tárgyalásokon az USA megígérte, hogy 1972-ben visszaadja Japánnak Okinawát. A kormány a saját érdemének tulajdonította ezt az ígéretet. A választások egy másik jelentős eredménye a Japán Kommunista Párt előretörése. Az USA-val kötött militarista biztonsági szerződés ellen, Okinawa feltétel nélküli visszaszolgáltatásáért, a dolgozók jogainak megvédéséért, az árnövekedések megakadályozásáért harcoló japán kommunisták 14 parlamenti helyet szereztek, 10-et többet mint a megelőző parlamentben. LÁNYI GÁBOR MIÉRT VAN CSEND A CONCORDE KÖRÜL 1909-ben nem volt nagy hírverés a Concorde körül és valószínűleg 19970-ben sem lesz. Pedig dolgoznak rajta. De keserű szájízzel. Sokba kerültek a francia és angol prototípusok és a rentabilitásuk sincs biztosítva. Hosszútávú volt a tervezés (az 1962-ben elfogadott terv szériagyártását 1974-ben akarták megkezdeni) és az idő meg a technika forradalma beleszóltak a számításokba. Az Amerikát és Európát összekötő transzatlanti légiforgalomba bármelyik pillanatban berobbanhat egy nagyobb befogadóképességű amerikai szuperszonikus utasszállítógép. Ezt — az esetleges versenytársak megjelenését — kemény munkával igyekeznek megelőzni és a szériagyártást még 1972-ben megkezdeni. Ezért van most csend a képünkön éppen próbarepülést végző Concorde körül. MUNKÁSÉLET KÉRÉS KRÓNIKA 1970-ben ünnepeli meg a haladó emberiség V. I. Emin a nemzetközi munkásosztály lánglelkű tanítómestere, a Szovjetunió kommunista pártja megalapítója, a győzedelmes Októberi Szocialista Forradalom szervezője és vezetője születésének századik évfordulóját. Lenin születésének centenáriuma alkalmából a Román Kommunista Párt és hazánk egész dolgozó népe az ünnepi megnyilvánulások egész sorozatával emlékezik meg a szocialista forradalom géniuszáról és halhatatlan művéről. A KENNEDY-MÍTOSZ ALKONYA Mary Jo Kopechne halála óta az Edward Kennedy társaságában történt autóbaleset során, halványulni kezdett a Kennedy család tragédiákkal átszőtt mítosza. Ma már mind kevesebben hiszik az Egyesült Államokban, hogy a legfiatalabb Kennedynek esélye lesz egyszer elhódítani az elnöki tisztséget, és beváltani a megpróbáltatásoknak kitett család reményeit. Képünkön Edward Kennedy és neje Mary Jo Kopechne temetésén talán erre gondol. (Folytatás az 1. oldalról) — A törvény nevebten ! Nyissák ki a kaput ! A felnyíló kapun fegyveres rendőrök tódultak be az épületbe. A Moncado fivérek és ,,őrangyalaik“ csak későn vették észre, hogy az előttük álló „rendőrök“ valójában a „cementmaffia“ megbízottai voltak. Az első meglepetés után Moncadóék felvették a küzdelmet, fel is voltak rá készülve. A nem túl nagy irodában több fegyver volt, mint iratcsomó és több állig felfegyverzett őr, mint írógép. A vizsgálat során utóbb megállapították, hogy a tűzharc folyamán több mint kétszáz lövést adtak le és a küzdő felek nemcsak pisztolyokat és karabélyokat, hanem gépfegyvereket is használtak. Alig hangzott el az utolsó lövés és már az igazi rendőrség is megjelent a küzdelem színterén. Az őrség három tagja halott volt. Angelo Moeado-t súlyosan sebesülten, eszméletlenül kórházba szállították. Filippo könnyű fejsebet kapott és a kezén is megsebesült, de be tudott számolni az eseményekről. A hatóságok azonnal kihallgatták. A lopott egyenruhákat viselő banditák nyilván azt hitték, hogy „becsülettel“ teljesítették megbízatásukat, mert még a rendőrök érkezése előtt kereket oldottak egy hatalmas fehér „giuglia“ gépkocsin. Egy emberük szintén a helyszínen maradt, holtan. Angelo és Filippo „gorillái“ végeztek vele, amikor még rángatni tudták fegyverük ravaszát. Moncadóék emberei súlyosan megsebesítettek még egy támadót, de ezt társai magukkal vitték. A vizsgálat vezetői úgy vélekednek, hogy a maffia egyik fontos tagjáról lehet szó, akinek holtan sem szabadott a rendőség kezére jutnia. Jóllehet a vizsgálat még csak a kezdetén tart, jogos nagyvilág az a feltevés, hogy a palermói tömeggyilkosság az úgynevezett „cementmaffia“ kebelében folyó, késhegyre menő versengés következménye. A „cementmaffia“ fontos ága a szicíliai maffiának, amelynek útján a szigeten folyó építkezési tevékenységet ellenőrzi. Tőle függ, hogy egy telektulajdonos kire bízza a tervbe vett építkezést, vagy hogy egy újonnan érkezett vállalkozó megkezdheti-e tevékenységét, vagy sem. A cementmaffia azonban nem egységes szervezet. Az ún. „régi maffia“ hívei a „köztiszteletnek“ örvendő „maffiatársadalom“ tagjai, míg az új maffia egyre inkább kifejleszti kapcsolatait az amerikai bűnszövetkezetekkel. A Moncado-cég, Palermo egyik legjelentősebb építkezési vállalata, szoros kapcsolatot tartott fenn a „tiszteletreméltó szervezet“ tagjaival és tartózkodóan viselkedett a maffia fiatal gensztereivel szemben. Nem volt hajlandó az utóbbiakkal „együttműködni“ ami arra enged következtetni, hogy a vállalat valójában a „régi maffia“ vállalkozása volt. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy a „régi maffia“ vezetői maguk gondoskodtak a vállalat-tulajdonosok biztonságáról, hiszen Moncadóék „gorillái valóban a maffia emberei voltak, a rendőrség és a bíróságok levéltáraiban terjedelmes „iratcsomókkal“ rendelkeztek és a kezük benne volt a maffia csaknem valamennyi piszkos ügyletében. A Moncado-vállalat székházában nemrég lezajlott fegyveres összetűzés nyilvánvalóan a maffia tevékenységének újabb megélénkülését jelzi. Ugyanakkor azonban a terrorista szervezet kebelében jelentkező széthúzás a maffiában kezdődő bizonyos bomlási folyamatra enged következtetni. UK. N. Újabb tömeggyilkosság Szicíliában