Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)
1881-09-11 / 26. szám
MŰSZAKI HETILAP (1881. szeptember 11.) .■ J 1 í . a pápaság világi hatalmának megszilárdításával és a pártharczok által feldúlt köztársaságok romjain keletkezett egyeduralmak alakulásával, melyek élén a tudományt és művészetet kedvelő fejedelmi családok álltak — bámulatos fejlődésnek indult s kulturális tekintetben csakhamar messze elhagyja éjszaki szomszédait. Külső körülmények is hozzájárulnak ezen nagy szellemi mozgalom élesztéséhez, így Bizáncz elbukása és bevétele a törökök által 1453-ban számos görög tudóst és művészt kényszerített új hazát keresni, kiknek legtöbbje ezt az ő enyhe éghajlatuknak leginkább megfelelő szép Itália földjén találták, hol fogékony talajra akadva, buzgalommal hozzáfogtak az antik hellén irodalom terjesztéséhez, melynek elsajátásában a pápák és egyháznagyok udvarai a kis fejedelmek és gazdag patricziusokkal vetélkedtek. A XV. század közepe táján Németországban feltalált könyvnyomtatás ismerete csakhamar ide is eljutott és a búvárkodás, tanulmány, tudás és alapos ismeret utáni vágy kielégítésére a szellem termékeit mindinkább közkincsévé tette és nagyban előmozdította a humanizmus győzelmét, a felizgatott kedélyeket már ki nem elégitő hit és a középkor elavult hagyományai felett. Végre Amerika felfedezése a XV-ik század végével az emberiség honának ismeretét csodálatos módon tágította s nem csak a búvárkodó szellemnek, hanem a legmerészebb képzeletnek is tág teret nyitott. Ha tehát ezen nagy események s szellemi mozgalmak összehatása eléggé magyarázzák a középkori általános világnézet gyökeres megváltoztatását és egy új szabadabb irány keletkezését, úgy az építészet terén a klasszikus irányzat újraébredésére döntő befolyással volt azon körülmény, hogy már a XV. század elején az olasz művészek, kik mint már említeni szerencsém volt, csak kedvetlenül fogadták el a mindig idegennek tartott, s a miatt általuk először „barbár“ vagy „goth“nak elnevezett stylust — műalkotásaikban, öntudatosan kezdték a klasszikus maidomokat és arányokat alkalmazni. Brunelesco építész és Donatello szobrász — jeles florenczi mesterekről tudjuk, hogy már 1407-ben Rómába és Dél-Olaszországba mentek, s ott az akkor még jelentékeny számban és kiterjedésben levő római műemlékeket felásták, megmérték és lerajzolták. Brunelesco különösen a római boltozatok szerkezetét tanulmányozta azoknak legnagyszerűbb példányán az Agrippa által épített Pantheonon, mely szép arányai és rendkívüli magasztos űrhatásával, mai napig csodálattal tölti el a szemlélőt — tanulmányait az 1420- ban foganatba vett Horenczi dóm nagyszerű kupolájának szerkesztésénél legelőször értékesítette, úgy, hogy e csodálatos építményt bátran a „renaissance“építészeti styl kiindulási pontjának tekinthetjük. Brunelesco e remekműve bámulatra ragadta kortársait, kik vetélkedve és lelkesedéssel igyekeztek a kijelölt után haladni. Mű történelmi múltúnk szerencsés mozzanatának, a magyar nemzeti genius különös kedvezésének kell tekintenünk, hogy e korral — az olasz renaissance fejlődésének fénykorával esik össze dicső emlékezetű Corvin Mátyás nagy királyunk uralkodása, kiről tudjuk, hogy családi összeköttetéseinél, valamint a tudományt és művészetet kedvelő voltánál fogva — kivált olasz tudósokat és művészeket tartott álladóan fényes udvarán. Egyébiránt még Corvin Mátyás ideje előtt is már sűrűn érintkeztek magyar királyaink és országnagyaink olasz művészekkel, így Róbert Károlyról tudjuk, hogy Szénás Péter aranyművesnek a királyi pecsét művészi véséséért, valamint a háborúban kitűnt vitézségéért 1331-ben a Szepességben fekvő Jamnik helységet adományozta. A híres bécsi képes krónikát Nagy Lajos ideje alatt Florenczben készítették, végre Zsigmond alatt az olasz születésű Pipo Scolar temesi főispán Marolino festészt Olaszországból hazánkba hívta, hol az a XV. század elején több ideig tartózkodott. Mindezekből bátran következtethetjük, hogy a renaissance-stylt közvetlenül olasz művészek, mégpedig a styl fejlődés hajnalkorában hozták be hazánkba. Sajnos, hogy ezen dicső korszak „renaissance “-emlékei ép állapotban nem maradtak mi ránk, csak egyes rendkívüli érdekes építészeti műrészletekből meríthetünk biztos meggyőződést azok létezéséről. Ilyenek: a visegrádi vár úgynevezett Mátyás pavillonában lévő nagy ablaknyilások, melyek már határozottan renaissance-stylüek. Továbbá a vajdahunyadi várnak Mátyás-féle Arany háza, melyen szintén remek renaissance-stylű műrészletek fordulnak elő. Úgy szintén a budai királyi várnak Mátyás által épült részei, kora renaisancestylben épültek, mint ezt nemcsak az egykorú feljegyzések és történeti adatok, hanem azon felette becses és művészi kivitelű műrészletek is bizonyítják, melyek nemzeti múzeumunkban őriztetnek. Mátyás királynak szép példája a művészet pártolásában utánzásra serkentette nemcsak főpapjainkat, de országnagyjainkat is. Vitéz János esztergomi érsek és az ország prímása nagyszerű renaissance-stylű palotát építtetett, melynek azonban, sajnos, még nyoma sem maradt miránk. Annál örvendetesebb, hogy az esztergomi Bakács-féle kápolnában egy minden részében ép és tökéletes kora renaissance-beli műremeket bírunk. Ezen kápolnát Bakács Tamás esztergomi érsek és prímás 1506-ban Olaszországból visszatérve, a magával hozott Andrea di Pietro Ferucci tierolei mester által építtette. Végre ezen kora renaissance stilü irányra utalnak azon érdekes díszrészletek, melyeket dr. Henszlmann Imre a bácsi erődben ásatott ki. Igen, egyetemes szakülés! Mig a csúcsíves styl, amint már említeni szerencsém volt, égbe törő alakításával legjobban felel meg az egyházi építészetnek és hitem szerint ez irányban minden időkre ki is vívta és biztosította magának felsőbbségét minden más stílus felett — addig a renaissance stil játszi diszitése, kellemes arányai és üde tér hatásával a gyakorlati czélu profán építészetben, különösen ott, hol az aeszthetika is követeli jogait, bámulatos gyorsasággal lett uralkodóvá. A profán építészet nemesebb értelemben hazánkban is ott fejlődött ki leginkább, hol a városi felvilágosodott polgárság a történelmi nemességgel vetélkedve törekszik nem csak mindennapi szükségleteit, hanem előrehaladottabb műigényét is kielégíteni. Ezen nemes törekvést leginkább hazánk szép felvidékén látjuk, hol Bártfán, Kassán, Lőcsén, Eperjesen és Késmárkon nem csak az az időben épült nyilvános profán épületeiken, különösen városházain, hanem számtalan magánházain is fellelhetjük a renaissancestyl virágzását. Mennyire volt képes itt egy speciális magyar renaissance kifejlődni ezen érdekes kérdés eldöntését csak a legutóbbi időben megindult búvárkodások és összehasonlítások elégtelen voltánál fogva csak a jövőtől várhatjuk ! És most igen tisztelt egyetemes szakülés, fogadja hálás köszönetemet a szíves figyelemért, amelylyel kissé hosszúra nyúlt felolvasásomat meghallgatni kegyeskedett. New-York ipara. Hogy New-York ép oly fontos kézműipari központ, mint amilyen kereskedői főváros, azzal keveset gondolnak, hanem azért mégis ez a „termelő ipar“ fő oka annak a megdöbbentő szaporodásnak, melyet New-York népessége felmutat, s fentartója az itt lakók életének. A nagy kereskedelem sok munkás kezet követel s óriás oly osztályt tart fenn, mely alig, vagy csak keveset dolgozik, csupán előbbi gyűjtéseinek kamatjaiból élvén. De a termelő ipar, a mások munkájának gyümölcsével való puszta kereskedés mellett, az élet fentartásának tényezőit nyújtja, belenyúl a családba és az egyén életébe és előidézője annak a sok közlekedési eszközöknek, melyek New-York utczáit, közúti vasutak, hidak, függő utak stb. képében ellepik. Az utolsó naptári évben New-York városának összes ki- és beviteli forgalma 896.198.814 dollár volt — az északamerikai egyesült államok ki- és bevitelének felénél valamivel több — de a műhelyek s kézműipartelepek termelésével, az oda feldolgozás végett behozott nyers, vagy félig kész anyagokkal való kereskedés a kivitel és behozatal összegének felére rúg. A kézműipar terjedtségéről szóló statistikai adatokat a washingtoni Census Bureau (statistikai hivatal) meghagyásából Hill E. Károly az iparosztály főnöke gyűjtötte össze legközelebb. Műve 1879. júniustól 1880. júniusig hozza az adatokat és nem veszi fel azokat az iparágakat, melyeket New-Yorkban csak külföldi ágensek képviselnek. A specifikált 189 különböző kereskedelmi ág alaptőkéje 157.581,749 dollár volt, a telepek száma 11,068, ezekben 262,459 ember működött, 1312 kazán, 1124 darab, összesen 41,951 198 I. ÉVFOLYAM.