Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Egészségvédelem - Tóth Gábor - Tóth Kálmán: A múzeumi látlelet munkacsoport vizsgálatának eredményei

A MÚZEUMI LÁTLELET MUNKACSOPORT VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI Tóth Gábor - Tóth Kálmán Összefoglalás: A munkacsoport azért alakult meg, hogy felmérje a magyar restaurátortársadalom egészségügyi állapotát. Az adatgyűjtéshez a kérdőíves módszert választották, melyet a Múzeumi Hírlevél 1995. márciusi számához csatolva eljuttattak minden múzeumba. A reprezentatív felmérés eredményeit és tanulságait közli a cikk. Bevezetés A spanyol Villanovanus és a német Agricola, a reneszánsz kor orvosai figyelték meg elő­ször, hogy bizonyos foglalkozási ágak művelőinél egyes kórképek gyakrabban fordulnak elő. Ramazzini olasz orvos 1700-ban foglalta először össze az ipari ártalmakat De mor­tis artificum diatriba című könyvében. Az 1872 és 1957 között élt magyar származású Ludwig von Zselekyben merült fel először a megelőzés gondolata. (4.) Az a tény, hogy különböző daganatos megbetegedések foglalkozási ártalomként is létrejöhetnek, már 1775 óta ismert. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint az emberi rákot előidéző tényezők 85-90%-a a környezetünkből származó ké­miai anyag. (1.) Ezért a munkájuk során napi rendszerességgel vegyszereket használó múzeumi restaurátorok, természettudományos muzeológusok és preparátorok egész­sége különösen veszélyeztetett. Személyes tapasztalatból és a kollégákkal folytatott be­szélgetések alapján tudjuk, hogy sok helyen anyagi okok miatt nehéz a biztonságos mun­kakörülmények megteremtése. Ennek ellenére alacsony a szakma erkölcsi és anyagi meg­becsültsége. Célkitűzések Mint ismeretes, a dolgozó embert munkavégzése közben számos kémiai, fizikai és bio­lógiai hatás éri. A bizonyos határig a szervezetre az intenzitástól függően közömbösnek is minősíthető hatások egyike-másika felerősödve, vagy tartósan a határszint fölé emel­kedve foglalkozási betegségeket okoz. (4.) Gyakran nehéz megállapítani, hogy mi a ve­szélyesebb, egy kis mennyiségben is rendkívül ártalmas vegyszert ritkán és rövid ideig­­ vagy pedig egy kevésbé ártalmasat nap mint nap rendszeresen használni. Az egyes ve­szélyes koncentrációk meghatározása a MAK-értékek segítségével is lehetséges. (4.) Baader 1931-es meghatározása szerint foglalkozási betegség alatt olyan betegséget kell érteni, amely bizonyos foglalkozási ágakban feltűnő gyakorisággal és szabálysze­rűséggel fordul elő. Egy betegségről kijelenteni, hogy az foglalkozási ártalomként ala­kult ki, nagyon nehéz. Annak jogi és szakmai háttere erősen determinált. (2.) A Közegészségtan 1982-es kiadása szerint 63 bejelentésre kötelezett foglalkozási betegség van (4.) Ezek alapján sok szempontból időszerűnek tekinthető az érintett múzeumi dolgozók egészségi állapotának lehető legteljesebb körű szemrevételezése. Ezzel a céllal hozták létre a Múzeumi Látlelet Munkacsoportok A munkacsoport tagjai: Tóth Kálmán muzeológus (Savaria Múzeum, Szombathely), dr. T. Biró Katalin osztályvezető (MNM, Informatikai Főosztály, Budapest), Km E.

Next