Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta: Műtárgyvédelem: eredmények és kudarcok: egy év műtárgyvédelmi tapasztalatai a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán
MŰTÁRGYVÉDELEM - EREDMÉNYEK ÉS KUDARCOK Egy év műtárgyvédelmi tapasztalatai a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán Járó Márta Összefoglalás: A Magyar Nemzeti Múzeum új, állandó történeti kiállításán az illetékesek igen nagy hangsúlyt helyeztek az ún. passzív műtárgyvédelemre, vagyis a műtárgyak környezetének megfelelő kialakítására. A tárgyak nagy többsége „műtárgybarát” anyagokból készült, szigetelt tárlókba került, ami önmagában is védelmet biztosít nemcsak a rongálás, lopás ellen, hanem a légszennyezők, a légnedvesség-ingadozás káros hatásai ellen is. A nagyon érzékeny, szerves anyagból készült műtárgyak környezetében párásító berendezéssel, kis klímaberendezéssel vagy szilikagéllel biztosították a tárlón belül a megfelelő, stabil relatív légnedvességet. A termek, műtárgyak megvilágítására szolgáló fényforrásokat ultraibolya sugárzásszűrőkkel látták el, a fényérzékeny anyagok esetében a megvilágítás mértéke alacsony szintű. Műtárgy közvetlen környezetébe nem helyeztek fényforrást, a tárlóvilágítást szolgáló fénycsövek külön, szellőző légtérben vannak, hogy ne melegítsék a műtárgyat körülvevő levegőt. A nyitás óta eltelt év tapasztalatai alapján a mintegy ötven, légnedvesség-szabályozott tárlóban néhány kivételtől eltekintve, nem csökkent a kritikus 40% alá a relatív légnedvesség, ezzel szemben a kiállítótermekben a fűtési időszak második felében nagyon kiszáradt a levegő. Porosodást, egyéb, a káros légszennyezőknek tulajdonítható elváltozást a szigetelt tárlókban nem lehetett tapasztalni. A Magyar Nemzeti Múzeum új, állandó történeti kiállításának 1996. augusztus 19-i megnyitását hosszas, sokrétű előkészítő munka előzte meg: a muzeológusok a forgatókönyvön, a belsőépítészek a látványterven, míg a restaurátorok a kiállításra kerülő anyag előkészítésén dolgoztak. A rekonstrukciós munkák megkezdése előtt lebontott korábbi, állandó történeti kiállításból a raktárakba visszakerült műtárgyak állapota mutatta, mennyire megsínylették, különösen a szerves anyagokból készült tárgyak a több, mint tíz esztendős kiállítást, a napfényben úszó kiállítótermeket, a télen száraz, nyáron nagyon meleg környezetet. Volt olyan, nagy jelentőséggel bíró műtárgy, amely annyira tönkrement, hogy nem volt mód a restaurálására. Annak érdekében, hogy ez ne ismétlődjön meg, illetve hogy a rengeteg energiát, pénzt felemésztő restaurálás, konzerválás eredménye ne vesszen kárba az elkövetkezendő tíz-tizenöt év alatt, már a kiállítás tervezése során igyekeztek az illetékesek - a lehetőségek adta keretek között - maximális erőfeszítéseket tenni a megfelelő műtárgykörnyezet kialakítására. Az aktív restaurálás mellett tehát nagy hangsúlyt kapott a passzív, a restaurálást követő műtárgyvédelem is. Az alábbiakban a kiállítás nyitását megelőző időszakban végzett előkészületekről és az eltelt több, mint egy év tapasztalatairól, az eredményekről és a kudarcokról számolunk be. Kísérletek a megfelelő műtárgykörnyezet kialakítására - a kiállítás nyitása előtt végzett munka A műtárgy környezetében sokféle veszélyforrás van. Ezek közül a hőmérséklet túl magas vagy túl alacsony volta, a levegő relatív légnedvességének nem megfelelő értéke, illetve ingadozása, a szilárd és gáz halmazállapotú légszennyezők, valamint a fényforrásokból jövő energia (fény és egyéb elektromágneses sugárzás) okozzák a legtöbb pusztítást, leszámítva