Művelődés, 1998 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
A Művelődési Minisztérium és a nonprofit szféra Románia társadalmából a kommunista diktatúra időszakában teljes egészében hiányzott a nonprofit szféra. A társadalmat ellenőrző egyeduralmi párt a civil kezdeményezésnek egyáltalán nem engedett teret. Anélkül, hogy e helyen az egykori szocialista Románia társadalmáról teljes és átfogó képet adnánk - hisz nem is ez a célunk megállapíthatjuk: közel fél évszázad után a társadalom e fölöttébb fontos szegmentumáról csak halvány fogalmaink vannak. A 89-es fordulat után gyökeresen átalakult a társadalomról való gondolkodás is, ami természetes következménye volt az új politikai és gazdasági berendezkedésnek. Megítélésem szerint a nagyon hosszúra sikerült átmenet egyik legjelentősebb eleme a harmadik szektor megszületése, amiről a társadalom egy bizonyos része a legsötétebb diktatúra éveiben jobb idők eljövetelét remélve csak titokban álmodott. Az 56-os magyarországi forradalommal kezdődően, a 68-as prágai eseményeken keresztül a 70-es és 80-as évek reformmozgalmával befejezőleg az egykori baloldali értelmiség java része feladta a társadalmi modell marxista változatát, az osztályharc elvének és a dialektikának, a társadalom egységét kimunkáló dualitását. Az 1989- es év után lehetőség nyílt rá, hogy az elméleti váltás a gyakorlatba is érvényesülni kezdjen. A társadalomnak, mint organikus egésznek a részét képező nonprofit szféra már-már követhetetlen gyorsasággal kapott életre és fejlődött, anélkül hogy az ennek optimális működését biztosító intézményes struktúra, valamint gazdasági, vállalkozói háttér kiépülhetett volna. Attól sem tekinthetünk el, hogy a nonprofit szféra fejlődését elemezve az ország különböző földrajzi régiói közötti különbséget ne vennénk figyelembe. Míg Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban csak az elfojtott hagyományt kellett életre kelteni és a 20.század végi körülményekhez igazítani, addig Moldvában és az ország déli részeiben - leszámítva a fővárost és néhány jelentősebb más poliszt -, a civil kezdeményezés és a nonprofit szféra a teljes ismeretlenségből bukkant elő, s mint ilyen, az első években rengeteg gyanakvást ébresztett az akkori politikai elit posztkommunista képviselőitől a nemzetet és az országot mindentől féltő sajtóig. Ennek egyik ismert következménye, hogy az Iliescu rezsim hét éven keresztül a civil társadalmat és a nonprofit szektort mostoha gyerekként kezelte, csak a hátsó udvarban juttatott helyet neki, ott is csak addig, amíg csendben játszadozott a homokban. Ennek ellenére a kultúrától a környezetvédelemig, a mezőgazdaságtól a kutatásig egyre több alapítvány és egyesület kezdte el működését, noha - hangsúlyozom -, nem létezett igazi hátország. Tehetős polgárság nélkül és az állam mostoha gyerekeként átvészelte az első hét évet, a tavalyi parlamenti- és elnökválasztások után a politikai hatalom és a civil társadalom viszonya megváltozott. A kormányprogramban először fogalmazódik meg az a fontos elv, mely szerint a hatalom a civil társadalmat partnernek tekinti. Hogyha az előbb mostoha gyerekről beszéltem, akkor most nyugodtan mondhatom: a civil szféra számos jeles képviselője egyik napról a másikra a hatalom dolgozószobájában találta magát, ami természetesen dilemmatikus helyzetet eredményezett. Nem csak arról van szó, hogy a politikai hatalom első és második vonalába került emberek immár egykori önmagukkal kerültek partneri viszonyba. A dolog ennél sokkal bonyolultabb, és egy hosszabb tanulmány tárgyát képezhetné. Még mielőtt a Román Művelődésügyi Minisztérium és a nonprofit szféra viszonyáról beszélnék, legyen szabad néhány szót szólnom ennek, a mi tájainkon új partneri viszonynak egy-két figyelemre méltó, sokak által nem eléggé ismert aspektusáról, nevezetesen a 69-es törvény, a helyi közigazgatási törvény módosításairól. A törvény eredeti formája nem tette lehetővé, hogy a helyi önkormányzatok, a megyei, városi és községi tanácsok saját költségvetésükből anyagi támogatást nyújtsanak egyesületeknek és alapítványoknak, a civil szféra jogi személyiséggel bíró kisebb vagy nagyobb intézményeinek. A sürgősségi kormányrendelettel létrehozott módosítás Románia jelenkori történetében először oldja fel ezt a korlátozást. Egyetlen mondatról van szó, ám ez túlzás nélkül hosszú távon, más törvények módosításával együtt, jelentős változásként könyvelhető el. A Művelődésügyi Minisztérium vezetői - ismerve a civil szféra jelentőségét és fontosságát - az 1997-es évben elkezdték annak a partneri viszonynak a kialakítását, ami a folyamatos párbeszéden túl a konkrét támogatást és a törvényelőkészítési munkába való aktív bevonást is jelenti. A kultúra különböző területein indított programjaink lebonyolítása rengeteg adminisztratív bürokratikus akadályba ütközött, amit nem mentségként említek, csupán annak érzékeltetésére, hogy a legnagyobb jóindulat és nyitottság mellett is a helyzet normalizálásához időre és türelemre van szükség. Hét év után először a minisztérium Nemzeti Kisebbségi Igazgatóságának külön költségvetése van, ami háromszor nagyobb, mint amennyi pénzt ez az igazgatóság 1996-ban, anélkül hogy önálló költségvetéssel rendelkezett volna, elkölthetett. Az igazgatóság a teljes költségvetését a nemzeti kisebbségek civilszervezetei által kezdeményezett kulturális programok támogatására fordította. Gondot jelentett és jelent a pályázatok elbírálása. Ebben az évben, mivel menetközben kellett megoldást találni, a legméltányosabbnak az bizonyult, hogy minden nemzeti kisebbség legitim szervezetétől egyéves programjavaslatot kértünk azokkal a rendezvényekkel, amelyeket a szervezet a minisztérium költségvetéséből támogatásra javasol, így sikerült