Művelődés, 2015 (68. évfolyam, 1-12. szám)
2015-05-01 / 5. szám
A játékot súlyosan zavaró esetben a bíró a nézőket az adott fordulóról, vagy a verseny hátralévő teljes időszakáról a versenyteremből kitilthatja. A látszólag békés sportág sokszor rendkívüli indulatokat szül, és komoly konfliktusok is keletkeznek. Az olyan egyszerű esetek, mint az asztal alatti rugdalózás, vagy a sakkasztalnak az ellenfélre való rátolása mellett előfordulnak súlyosabb sportszerűtlenségek is. Az igazság az, hogy a több órás feszültségben, idegileg, szellemileg fáradt sakkozók könnyen elvesztik a türelmüket, de az is igaz, hogy a sakk az emberekből nemcsak a jó tulajdonságokat hozza felszínre. Gyakran olyan apróbb problémák szülnek heves vitát, sőt, reklamációkat, hogy nyitva legyen-e vagy zárva az ablak. Máskor a csalás gyanúja borzolja a kedélyeket. Az utóbbi időben ez a mobiltelefonokhoz kötődően vetődött fel, hiszen ezek ma már a legjobb sakkprogramokat is le tudják futtatni, így olyan mintha egy nagymester sakkozóhoz fordulnának tanácsért a versenyzők. Emiatt kötelezővé vált a mobiltelefonok lezárása, ha pedig játszma közben megszólaltak, az a parti azonnali elvesztését vonta maga után. A legutóbbi szabálykönyv még drasztikusabb a kérdésben: „Szigorúan tilos mobiltelefonokat, vagy más elektronikus kommunikációs eszközöket a játék helyszínére vinni a versenybíró hozzájárulása nélkül”. Ez azt jelenti, hogy akinél van ilyen, azt a bíró összeszedi, valahova elteszi, majd a forduló végén visszaadja. A legtöbb vita régebben a gondolkodási idővel kapcsolatban fordult elő, hiszen a mechanikus órák esetén ez nehezen volt követhető, mert az utolsó öt percben a sakkozó már nem volt köteles jegyezni a lépéseket, így ha a bíró nem volt jelen, akkor rekonstruálni kellett a partit és a szerint dönteni. A mai elektronikus órák ezt kiküszöbölik, hiszen általában lépésenként 30 másodpercet hozzáadnak, így végig kell írni a játszmát, és az idő eltelte is pontosan követhető. Ezt a fajta órát 1990 körül kuriózumként mutatták be, és Fischer-órának nevezték el, mivel az amerikai Robert Fischer sakkvilágbajnok javasolta alkalmazását. Ez az óra ma már általánosan elfogadott. Találkozásom Bobby Fischerrel nagyon excentrikus volt, de sok hasznos javaslata beépült, és ezek ma már teljesen elfogadottak. Egyébként vele véletlenül a budapesti metrón hozott össze a sors, amikor egyszer éppen velem szemben ült egy feltűnően rosszul öltözött alak, akivel egy ismert sakkozó hölgy utazott. Tőle tudtam meg, hogy valóban Bobby Fischerről van szó, aki a letartóztatástól félve, egyfajta inkognitóban élt Budapesten akkoriban, miután nyilvánosan leköpte azt az amerikai hivatalos levelet, amelyben megtiltották neki, hogy 1992-ben Jugoszláviában Borisz Szpasszkijjal mérkőzzön. Amikor megtudta, hogy honnan vagyok, Fischer meglepetésemre arról érdeklődött, hogy valóban jó hely-e Félix-fürdő, és tényleg szépek-e ott a hölgyek. Később tudtam meg, hogy pár hetet álnéven ott töltött, de Nagyváradon nem találkoztunk. Sakkbírói karrierem mérföldkövei Bíráskodni 1980-ban kezdtem, mivel láttam, hogy mint sakkjátékos csak mesterjelölti normáig jutottam, gondoltam, ott többet tudok teljesíteni. Az 1980- as években valódi történészi munkára nem volt lehetőség, számomra eleinte a sakk pótcselekvésnek indult. A bíráskodásban váratlanul igen jól haladtam, és egy évtized alatt a nemzetközi élvonalba küzdöttem fel magam, 1991-ben nemzetközi sakkbíró lettem. Az első fontosabb országos versenyeken 1981- ben Félix-fürdőn az általam kezdeményezett Félix Kupán, majd 1984- ben a máig felkapott sakk-központban, Calimanestien debütáltam. Nyílt versenyek voltak, svájci rendszerben, bárki jelentkezhetett, mivel itt nincs létszámhatár. Az évek során számos magas színvonalú versenyen működtem sikeresen, ilyenek az országos első osztályú férfi és női csapatversenyek, a férfi és a női országos döntők, a nemzetközi nyílt és meghívásos versenyek. Bíráskodtam öt ifjúsági Európa- és öt világbajnokságon, Budapesten az Első Szombat versenyen stb. Ezeken a következő sakkozókat is bíráskodtam: Garri Kaszparov, Vladimir Kramnyik, Vaszil Mihajlovics Ivancsuk, Aleksejs Sirovs, Veszelin Topalov, Nigel Short, Ruszlan Olehovics Ponomarjov, Lékó Péter, Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Almási Zoltán, Mihail Marin, Mihai Ruba, Liviu-Dieter Nisipeanu, Constantin Lupulescu. A nők közül pedig: Antoaneta Sztefanova, Pia Cramling, Almira Szkripcsenko, Natalija Zsukova, Jelena Dembo, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Vajda Szidónia, Corina Peptan, Cristina Foisor és sokan mások. Visszatérve a kezdetekhez: eleinte gyakran bíráskodtam ifjúsági és gyermekversenyeken, ott is a 10-12 évesek csoportjában, ahol alacsonyabb a színvonal, a fő probléma az alapszabályok betartása, például az érintett figura lép szabály respektálása. A terembe senki sem mehet be a súgásveszély miatt. Később már fontosabb versenyek következtek, ahol a rend fenntartása és a gyors lélekjelenlét a fontos. A sakkbírónak nincs olyan meghatározó szerepe, mint amilyen mondjuk a pontozásos sportágak esetében, de olyan sincs, mint a kézilabdában vagy a labdarúgásban, ahol büntetőkkel vagy kiállításokkal döntő módon befolyásolhatja a végeredményt. A sakkbíró csak kivételes esetekben befolyásolhatja az eredményt, ha nem intézkedik helyesen egy időtúllépés alkalmával, hibás eredményt ír be, vagy vitás esetekben szándékosan részrehajlóan dönt. Az első nagy feladat 1988-ban adódott, amikor a világon először Temesváron szervezték meg az ifjúsági és gyermek-sakkvilágbajnokságot. Ez merész vállalkozás volt, a Ceausescu-diktatúra egyre mélyülő válsága idején. Magam a 16 éven aluliaknál bíráskodtam, ahol már világszinten jegyzett, és később kiemelkedő sakkozók voltak, mint: Aleksejs Sirovs, Matthew Sadler, Joel Lautier. Jelen volt a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke, Florencio Campomanes is. A verseny sportszerű volt, de itt történt velem az első bizarr kaland. Fleisz János indítja Vaszilij Ivancsuk ukrán Európa-bajnok nagymester óráját a debreceni csapat EB-n. Bíró Sándor felvétele LXVIII. évfolyam 2015. májusá "ig