Művelt Nép, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-08-01 / 8. szám
csak kieszelnek valami pajkosságot. Mi vonzza hát őket ide a könyvtárba? Kétségtelenül a könyvek, hisz oly szépek, annyi gyönyörűséget rejtenek magukban, meg vonzza őket az is, hogy munka után, este felé a legszorgalmasabb aktívak a könyvtárosokkal együtt néhanapján piciny tábortűz mellett, a könyvtár kertjének az épülettől jó távoleső részén, szalonnát piríthatnak, csendes beszélgetés közben. De leginkább más vonzza őket, maga a szó szoros értelmében vett társadalmi munka, az emberekkel, kölcsönző pajtásaikkal való foglalkozás. A kölcsönzők nevelése, ízlésük irányítása, formálása adja a legnagyobb örömöt. A szarvasi úti fiókkönyvtárat — természetesen egy hivatásos könyvtáros irányításával — két nyolcadikos kislány vezeti: Szentesi Judit és Andoki Ilona, mindketten munkásemberek gyerekei. Békéscsabán már nagyon sokan meg i szerették a könyveket, ha egyszer rájöttek az olvasás ízére, soha abba nem hagyják. És igazuk van abban, hogyannyira pártolják a fiókkönyvtárat. A Megyei könyvtár, ha szép és könnyen megtalálható helyen is van, a város paraszt- és munkáslakta területeitől bizony messze esik. A »Jaminából« jó háromnegyed óra gyalogút, oda-vissza másfél, amire munka után már nehezen szánják el magukat az emberek. A pályaudvaron, a vasúton túl terül a »Jamina«. Ez szlovákul gödröt jelent, itt pedig egy városrészt, ahol a legszegényebbek, a tégla- és szövőgyárak dolgozói laktak, a lakosságnak mintegy ötödrésze, jobbára tanulatlan munkások. Lakóhelyük nevét a téglagyári gödröktől kapták-e, vagy arról a mélységről, melyben élni kényszerültek — nem tudom. De kétségtelen, hogy a »laminak volt a jövendőnek, a jelennek a méhe, amelyben az új élet, a tevékeny építő élet megfogamzott. A Janiméban születtek azok az emberek, akik Békéscsabán az új gyárakat, lakóházakat, boltokat építik, akik terpeszkedő házaik fülledt odvába szorították vissza a zsírosokat, hogy burján életük ne szívhassa fel mások életerejét. A Jamina lakói voltak a kovász a termelőszövetkezeti mozgalomban és a város kulturálódásában egyaránt. Ezért határozta el Lipták Pál elvtárs, a könyvtár vezetője, hogy ehhez a negyedhez viszonylag közel eső helyen, a város földrajzi középpontjában és legforgalmasabb helyén, a Sztálinúton egy újabb fiókot létesítenek. Itt nemcsak könyveket fognak kölcsönözni, hanem kulturális felvilágosító szolgálatot is teljesítenek majd, hírt adnak a város kulturális eseményeiről és jegyeket is árusítanak. Nagy szükség van egy ilyen intézményre Békéscsabán. Magam láttam egy plakátot, mely a Balassa-táncegyüttes műsorát hirdette, s melyen az állt, hogy jegyek a csoport tagjainál kaphatók. Ez bizony elég kezdetleges módja a közönségszervezésnek, jegyárusításnak Az Állami Könyvterjesztő Vállalat helybeli könyvesboltjával közösen könyvkiállítást is rendeznek a Vigadó nagytermében. A kiállítást két hétre tervezik, összekötik különböző kultúrműsorokkal, a Balassa-tánccsoport fellépésével, könyvankétokkal, helybeni könyvkölcsönzéssel és könyvárusítással. Ez a könyvkiállítás újabb tömegeket fog meghódítani a könyvtár számára, ■kik szabad idejükben sokat olvasnak, hogy kulturált, széles látókörű emberekké váljanak és munkájukat szocialista emberekhez méltóan végezhessék el. Zoltay Vilmos ARATÓÜNNEPSÉG SZTÁLINVÁROSBAN Az aratóünnepség, amellyel Sztálinváros dolgozói a jó termést ünnepelték, már szombaton megkezdődött. Hívogatók járták sorra verses köszöntőikkel a városi pártbizottságot, a tanácsot, a szomszéd községeket és Sztálinváros élenjáró dolgozóit. Meghívták őket a másnapi aratóünnepségre. A kultúragitációs brigádok ellátogattak az egyéni gazdákhoz is. Énekkel, tánccal, muzsikával köszöntötték azokat, akik jól dolgoztak és a beszolgáltatásukat is példamutatóan teljesítették. Pruck Mihály 6 holdas gazda házához is betért a csoport. Pruck néni boldogan szaladt a petróleum-lámpáért, hogy jót lássanak az udvaron. Meghatott szemmel idézte, ahogy a népviseletbe öltözött lányok körülállták az urát és egymásután énekelték neki a régi pentelei dalokat. Aztán a zenészek pattogós csárdásba kezdtek, egy színes szoknyás lány odapenderedett a gazdához, táncra hívta, a köszörítő-brigád vezetője pedig a háziasszonyt kereste. Pruck néni szabadkozott, zavarában azt sem tudta, hova tegye a lámpáját — de azért csak elkezdett csárdásozni ő is, mint a többiek. Egy könyvet hagytak ajándékba Pruck Mihálynál és meghívták őket is a másnapi aratóünnepségre. Vasárnap zenés ébresztővel kezdték a napot. Már a kora reggeli órákban elkezdődött a szigeten a készülődés. A dekorációs brigád színes füzérekkel, lampionokkal díszítette fel a szigetet, borsátrakat, lacikonyhákat, büfféket állítottak fel. A diszemelvényen hamarosan helyet foglalt az elnökség is és ezzel megkezdődött az ünnepség. Lovasküldött érkezett a diszemelvény elé, hogy engedélyt kérjen az aratócsoportok bevonulására. Az aratók kalászból font koszorúkat és az új kenyeret hozták ajándékba, amit rigmus kíséretében adtak át a városi pártbizottságnak. A Kossuth tsz egyforma kékpettyes ruhába öltözött asszonyai ezekkel a szavakkal nyújtották át búzakalászból font, virággal díszített koszorúikat: »Kossuth Lajos nevét viseli csoportunk. Ennek a nevében szép koszorút hoztunk. Fogadja szívesen pártunk és tanácsunk. Hiszen idén is lesz kenyerünk, kalácsunk.« Az üdvözlő beszédeket áldomás követte, a Vasmű építői együtt ültek asztalhoz az óváros dolgozó parasztjaival, együtt köszöntötték az új kenyeret, az új szocialista várost. Délután sportműsorral szórakoztatták az ünneplőket, röplabdamérkőzés, lovasverseny, birkózás, villámtorna váltotta egymást. Utána a Vasmű kulturcsoportjai köszöntötték a vendégeket. A hagyományos aratóból zárta le az ünnepségek sorát. Régi pentelei népdaloktól visszhangzót a sziget, a pentelei tánccsoport eljárta az öregek táncát, a fiatalok frissmozgású leányláncot adtak elő. A nóta, tánc, vigasság hajnalig tartott, amíg a sötétkék ég alja meg nem világosodott, hogy újabb dolgos nap eljövetelét hirdesse. ... A nóta, tánc, vígasság hajnalig tartott Egyéni dolgozók átadják ajándékaikat