Művészet, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 12. szám
CSIZMADIA ZOLTÁN KERÁMIA TÁBLÁI A múzeumok kerámia tárgyait szemlélve sokszor találkozunk olyan agyagedényekkel, amelyeket láthatóan valahonnan ismert fémedények formáit másolva korongozott készítőjük. S nem is mindig a túlfejlett kultúrák produktumai ezek — amikor olyan jól ismerték a készítők a technikát, hogy szinte már mindent tudtak agyagból formálni. A fazekasok ilyen ténykedésének különböző gazdasági, történeti okai lehettek: kimerült fémbányák, primitívebb körülmények közé szorított kultúrák, vagy csak egyszerűen a szegényebb sorsiaknak készítettek ilyen edényeket a gazdagok nemesfém edényeinek formáit mímelve. Akármik is voltak az indító okok, mégsem lebecsülendő az a tény, hogy a kerámia tud olyan formát felvenni mint a fém, bár ha ilyenkor nélkülözi is saját formalehetőségének indítékait. Szegényedett és gazdagodott is a kerámia a fém edények utánzásával. A görög vázák formáiban is fellelhető a fémedény formák emléke. A fém és az agyag forma együttélésével találkozunk Csizmadia Zoltán színes kerámia tábláiban. E táblákon együtt él a két anyag formavilága, ami eredetileg fémforma volt, itt most agyagból van, és egy jóízű dekoratív hangzásban szövetkezve szinte beleszervül a köréje ágyazott, befogadó és így az igazi jelentést adó kerámia formákba. Mert ez a jóízű, az agyagot az élet örömszeivel ékesítő jelentés a fontos, a festőművész Csizmadia Zoltán színes kerámia táblaképein, melyeken a domborműves plasztikák azért is vannak, hogy a tüzes, borús, fényes színeket hordozzák. De honnan jöttek a fémformák ezekre a táblákra? Nem fémedényről, vagy valamilyen konkrét fémből készült tárgyról erednek. Azok a kerek alakú, majd hosszúkás, soklyukú testek, amik e kerámia kompozíciókban elénk jelenített alakok öltözékének díszét adják, maguk is agyagból készültek: műszaki kerámia elemek és a hódmezővásárhelyi kerámia gyár termékei, a hazai és külföldi elektromos ipar számára gyártódnak. A kerámia, az agyag legősibb anyaga az embernek, közösség kialakító és közösség megtartó. Az ember és a föld egyanyagúságának sokformájú bizonyítója. S íme a mai szuper technika világába is elkíséri az embert az agyag. A kerámia, a mai technikának is nélkülözhetetlen segítője. A műszaki felhasználású kerámiák a technika fegyelmezte fémformákhoz alkalmazkodva alakulnak, ahol egy újféle szokatlan rendeltetés parancsát teljesítik. Funkciója fontosabb ebben az új szerepében a kerámiának, s esztétikai lehetőségeire nem jut akkora figyelem, mint régebben. Pedig a kerámia már megszokta története folyamán, hogy az ember eszményeiben is részelteti őt, hogy az emberi szép eszmények részese, hordozója legyen. Az Alföldön született Csizmadia Zoltán festő jó pár éve telepedett meg Veszprémben, ahol megcsodálja a Pannon szépségeket, magába fogadja új környezete varázsát. Ám az év egy részét Hódmezővásárhelyen tölti, ahol a kerámia gyárban régi ismerősként fogadják. Csizmadia bár vérbeli festő, mégis erősen foglalkoztatja őt nemcsak a kerámia szín, hanem a kerámia formalehetősége is. A hatvanas évek elején több, Gádor István munkáinak szellemével rokon kerámia képet égetett itt Vásárhelyen. Aztán arra is figyelt, hogy a vásárhelyi új műszaki kerámia gyár hogyan is csinálja a műszaki kerámiákat. Szeme előtt zajlott le az új termékek kialakításának egész műszaki processzusa. Közelről láthatta, hogy ebben az új üzemi felhasználásában miként veszti el a kerámia hajdan kivívott embertől emberhez szóló üzenet közvetítő társadalmi funkcióját. De azt is meglátta, s ez a meglátás művészetének jó erénye, hogy a műszaki fegyelembe szorított agyag ez új szerepben is mennyi esztétikumot, szép lehetőséget rejt. Csizmadia gesztusa — mondhatjuk, hogy helyettünk és nevünkben is érvényes gesztusa — voltaképpen az, hogy felfedezte a műszaki kerámia díszítő motívum lehetőségeit, s bátran alkalmazta, beleszervezte azokat a maga alakította kerámia táblakép kompozícióiba, s így a gyár termelte műszaki fémformák a művészi alakítás eszközévé váltak. Mindez így kimondva egyszerű ötletnek látszik. A gesztus őszinteségét és mélységét művek mutatják meg, melyekben valóban humanizálódnak a technikai formák, emberi üzenetközvetítő művészi kifejező feladatot teljesítenek. A Csizmadia formálta kerámia táblaképekben ismét részese lesz az agyag az ember eszményének, részese lesz az élet kiteljesülő pillanatai nagyszerűségének ünnepélyes hirdetésének: királyfi a vőlegény, szelíd virág a menyasszony, kinyílt virág a menyecske, a vőfély is bokrétás, a jó pásztor szelíd arcú, s az aszszonyságok virágoznak. Olyan hasonlattal szólnak ezek a művek az emberi élet mindig megújuló és mindig csodálatos állapotairól, mely hasonlatok a népművészet jelentéseiből ismerősek előttünk, így talált Csizmadia a folytonosságra, talán nem is rátalált, hanem egyszerűen kifejezte azt a kapcsolatot, amely az emberiség és a kerámia anyag között évezredek alatt kialakult. Ősi jelbeszéddel szól-