Csontos László szobrászművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1970)
ben fekvő alakjának játékos, ritmusos körvonaláig jut el. A Szabadsághegyi Partizánemlékmű lelkes harcosának mozdulatát az egri munkásmozgalmi monumentben statikus, tömbös formálás váltja fel, a lendület erővé alakul át. Csontos László ragaszkodik az ősi anyagokhoz, segítségükkel bonyolult dolgokról is képes szólni, de a harmóniát keresi az összetett jelenségek formai megjelenítésében. A szépség, a bőség, az emberi test szellemmel telítődik szobraiban, de a himnikus hangulatba mindig kerül egy csepp elégia, a megismerés bánata, amely a mintázás barbár örömét az elmúlás képeivel felhőzi. D. FEHÉR ZSUZSA PIHENŐ I 3