Csontos László szobrászművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1970)

ben fekvő alakjának játékos, rit­­musos körvonaláig jut el. A Sza­badsághegyi Partizánemlékmű lel­kes harcosának mozdulatát az egri munkásmozgalmi monumentben statikus, tömbös formálás váltja fel, a lendület erővé alakul át. Csontos László ragaszkodik az ősi anyagokhoz, segítségükkel bonyo­lult dolgokról is képes szólni, de a harmóniát keresi az összetett jelen­ségek formai megjelenítésében. A szépség, a bőség, az emberi test szellemmel telítődik szobrai­ban, de a himnikus hangulatba mindig kerül egy csepp elégia, a megismerés bánata, amely a min­tázás barbár örömét az elmúlás ké­peivel felhőzi. D. FEHÉR ZSUZSA PIHENŐ I 3

Next