A kerámia története az őskortól napjainkig (Kunszentmárton, 1970)
A kiállítás a régészeti leletek és a néprajzi tárgyak tükrében mutatja be az edényművesség kialakulását és fejlődéstörténetét az őskortól napjainkig. A kerámiaművesség fejlődése, a változatos alapanyagok és technikai eljárások feltalálása,valamint a különböző stílusirányzatok kialakulása kapcsolatban áll az alkotók termelési és társadalmi viszonyaival. A kerámiaművesség fejlődése a termékek sokféle funkciójának következményeként szerves része a művészetek fejlődésének. Az emberiség története több mint félmillió évvel ezelőtt kezdődött. A paleolitikum és mezolitikum /ősi és átmeneti kőkorszak, i.e. 600 000- i.e. 4ooo/ embere még nem ismerte az agyagból formált edényeket. Körülbelül 96 noo évnek kellett eltelni ahhoz, hogy megszülessen az agyagművesség. Eredetére a régészet rokontudománya, a természeti népekkel foglalkozó néprajz vet fényt. A természeti népek fából, állatcsontból, szarvból faragott, sásból, vékony gallyakból font, bőrből varrott vagy tűzött, különböző növényi termékekből készített edényeket használtak. Sokszor a sásból font edény belsejét agyaggal kenték ki és utána a napon kiszárították vagy kiégették. - 1 -