Felekiné Gáspár Anni festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1974)
hosszú hallgatás és a művészeti nyilvánosságtól való isszavonulás után ismét szemtől szemben Felekiné Gásár Anni festményeivel, örömteljes ez a találkozás, mertekből a képekből optimizmus mosolyog ránk, az élet senvedélyes szeretete. Az érzékelhető, tapintható valóágé, mely ezernyi formát, színt és változatot kínál, szinte ávezetve a művész kezét az őszinteségre, az igazmonásra, a realista világszemléletre. Felekiné Gáspár Anni m mindig szívesen ábrázolta az alkotó ember világát és külnösen a dolgozó nőket. De a keletkező új és új formai romlatok beárnyékolták a realista törekvéseket és azuralkodó tendenciák miatt képes viták pergőtüzébe keltek. Ez magyarázza, hogy hosszú évekig alig, vagy gyáltalán nem jelentkezett. Most, betöltve hetvenedik letévét szükségét érzi annak, hogy műveivel kiállításon megmutatkozzék. E kiállítás bizonyítja, hogy az elmúlt iőszak nem volt terméketlen. A kényszerű, vagy önként állatt szünet — nagyon nehéz itt a distinkció — lehetvé tette, hogy a művész végigjárja Európa legjelentkenyebb múzeumait és tanulmányútjain magáévá tegye képzőművészet klasszikus tanulságait. Formáló ereje, színkultúrája, képkonstrukciója lehiggadt, kitisztult. Aolgok, jelenségek felszíne alatt a lényeget keresi. A most bemutatott művek nagy része az utolsó évek termékei. Sajnos, a terem kis mérete nem teszi lehetővé, egy teljes munkásságáról számot adhasson életrajza néhány sorban összefoglalható. Az Iparrajzisolát fiatalon végezte el. Itt többek között Benkhardt most volt a mestere. Tanult a portréfestő Szenes Fülöpnél, majd különböző szabadiskolákban Bernáth Aurél, Novotny Emil és Börzsönyi Ferenc irányította. Felszabadulás után Aradon, mint portréfestő működött és az ott készült arcképekből ezerkilencszáznegyvenhatban kiállítást rendezett. Ezerkilencszáznegyvenkilencben, az épülő MÉMOSZ-székház freskóterv-pályázatán díjat nyert. Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon Munkácsy-díjjal tüntették ki. Ezen a kiállításon három képpel szerepelt, melyek közül a Füttyös kalauznő című festménye kapta a közönség legtöbb szavazatát. Ezt, valamint a Készülődés május elsejére című képét kiállították Moszkvában, Berlinben, Varsóban és Bukarestben. A IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon bemutatott Család című nagyméretű képét a Külkereskedelmi Minisztérium vette meg és az a moszkvai kirendeltségén látható. Ezerkilencszázötvennégyben, üzemi szerződéssel az Óbudai Hajógyárban festett, ahol az üzem vezetőiről, munkásairól sok portré és az üzem életére jellemző kép készült. Ezerkilencszázötvenötben a Csók Galériában volt önálló kiállítása. Ezerkilencszázhetvenháromban, a Nagytétényi Kastélymúzeum Pest—Buda a képzőművészetben című kiállításán, tizenkét ott festett intérieur képpel szerepelt. Ha egyetlen mondatban próbálnám összefoglalni a kiállítás lényegét, ez valahogy így hangzana: Felekiné Gáspár Anni erőteljes realizmusa nem stílus csupán, jóval több ennél, egy munkásélet sommája, igaz meggyőződése. * GÁL GYÖRGY SÁNDOR