Horváth István iparművész kiállítása (Győri Műcsarnok, 1976)
NYÍLT LEVÉL Győr kiállítást látogató közönsége már több ízben találkozott közös kiállításokon, egyéni tárlatokon munkáimmal. Sokak előtt ismert, hogy építész pályán indultam, s közben festőpályán kerestem különös vágyakozással a művészi utat, kiteljesedést. Az utóbbi évek meditáló-kutató szándéka, a konkrét lehetőségek figyelembevétele egy alakuló festői utat módosított. E vizsgálódásban a kérdések halmaza vetődött fel bennem, pl.: a mai társadalmak és a művészet egymásra hatása, a technika hatása a művészetre, vagy fordítva, a művészet hatása napjaink technikájára, a szubjektivitás érzelmi világunk és a száguldó idő kölcsönhatása, a szériagyártás és a művészet kapcsolata. A kérdések halmazában, a munkában való elmélyülés elvontabb valóság megismerésére irányított. Rá kellett jönnöm, nem elég csak festeni, a táblaképnek, ipari terméknek közösséget formáló funkciója kötelez olyan tartalmak megfogalmazására, melyek napjaink környezetformálásának legfőbb gondjai. E gondok a szín fokozottabb alkalmazását teszik szükségessé — de előbb meg kellett ismerni a színek mind mélyebb összefüggéseit fizikai, fiziológiai, pszichológiai vetületben. Évekkel ezelőtt egyszerűen megállt az ecset. A szürke mellé miért került az okker, miért uralkodik a zöld, a kék, miért hiányzik a piros stb. Úgy vélem, napjainkban nem elég úgy festeni, hogy érezzük a harmóniát, a Festészetben is tudnunk kell, mi miért kerül egymás mellé, mik a harmónia összefüggései. Napjaink technikai eredményeit használva egyre több megtanulnivalónk akad, hogy élni is tudjunk a lehetőségekkel — így van ez a művészetben is. Nemcsak a táblakép, az egyedi — a megismételhetetlen alkotások lehetnek gondolathordozók, hanem a szériatermék — az ipari termék is —, hisz mi magunk hozzuk létre technikai lehetőségeinkkel, a megformálásnál ott vagyunk, betáplálhatjuk szubjektív világunk. Gondoljunk csak a népművészetre, mely éppen használati tárgyakon , tárgyakban mondja el kultúráját, hogyne tehetnénk mi ezt fejlett ipari lehetőségekkel, hisz amióta az ember formálja környezetét, mindig is a maga képére kívánta formálni. A nagyipari szériagyártás egy belső magatartással találkozva létrehozza napjaink másfajta művészetét. E munkának elengedhetetlen feltétele a klasszikus stílusok ismerete, közvetlen vagy közvetett módon a természet (anyagi világ) mind mélyebb megismerése, szeretete. A kitárulkozó lehetőségekben, a munkában a szín döntő jelentőségűvé vált. Hiszem, hogy a szín (biológiai hatása mellett) megmarad esztétikai funkciójában. A színekkel kapcsolatos közös élmények alapja lehet egy találkozásnak a gondolatok megértésében. E kiállítás mondanivalója ennek az útnak keresése, mely új összehangoltságot teremthet az önfeledt gyönyörködés mellett az érzelmi telítettséggel bíró tudatos örömben. Táblakép-ipari termék esztétikája egy közös összefogó erővel rendelkezhet, mely erő a szép, a harmónia fogalmában kifejezhető, elmondható. A munka mögött meghúzódó gondolatok ha néha a megszokottnál erősebben hatnak, abból a vágyakozásból fakad, mely hiszi, hogy a művészetnek éppen a szubjektivitás az alapja, mely művészet bekapcsolódhat a mindennapok formálásába. Győr, 1976. szeptember 16.