Rezes Molnár Lajos kiállítása (Dési Huber Terem, Veszprém, 1981)
WmeV- Rezes Molnár Lajos, az orosházi szegényparasztok fia, akinek ifjúkora nem különbözött hasonszőrű társaitól, most gazdag anyaggal mutatkozik be Veszprémben. Ifjúkorának nehézségei sok százezer társánál ismertek a századunk első évtizedeiben. Szegény szülők, taníttatásra alig kerül, a négy polgári elvégzése után szobafestő inasnak megy, majd kitanulván a mesterséget, segédként dolgozik. Akarata azonban igen erős volt, ez késztette arra, hogy a napi munka után tanuljon, megszerezze az érettségit. Két évig hivatalnokoskodik, majd az összegyűjtött kis tőkéjével felmegy akkori álmai központjába, az Iparművészeti Főiskolára. Hamarosan az elsők közé kerül szorgalmával, végül mint az iskola legjobb tanulója, ösztöndíjat kapott Németországba, egy nagyhírű iparművészeti főiskolára. Majd következett minden közép-európai festő álma, München, és az ottani Festőművészeti Akadémia, amelynek igazgatója Carl von Marr növendékeként tanult. Hét évig tanul ott, majd hazajön és még folytatja tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Karlovszky Bertalan és a még híresebb Glatz Oszkár növendékeként fejezi be tanulmányait. A Műcsarnok kiállításain egyre-másra tűnnek fel képei és a kritikusok is kezdik számbavenni. Nem szerette azonban a nagy várost, paraszti vére is vidékre vonzotta. A falusi képek, a változó tájak, az egyszerű emberek élete érdekelte. Járt az országban, kereste azt a helyet, ahol mindent megtalálhat, amit képeihez keresett és amelynek láttán kibontakozhat művészi tehetsége, a belső ösztönző erők hatására. Mint sok más és híres művészünk, ő is a Balaton mellett találta meg azt. Szigligeten kötött ki, a Tihany után legszebb balatoni tájakat egybefoglaló, gyönyörű, ligetes, hegyes, dombos, patakokkal átszabdalt, síksággal váltakozó vidéken. Ez a gyönyörű táj, amely valóban a Balatonnak de a mögötte elterülő tapolcai medencének is káprázatosan szép bazalthegyeivel hazánknak is talán legszebb területe ihlette meg képzeletét. Itt megtalált mindent, amit keresett, csak körül kellett néznie, és az ecsetjére kívánkozó témák már sorakoztak körülötte. Itt érezte, milyen igaza volt Eötvös Károlynak, amikor azt írta, hogy ezt a tájat csak magyar festők ecsetje tudja megörökíteni, mert ennek élvezetéhez magyar szív és érzés kell. Paraszti témájú képei, mint a szüretelők, burgonyaszedők, kukoricát törők, és a háttérben mindig felsejlő Balaton, valamint csak a vizet, mind a téli, mind más időszakbeli tavat ábrázoló képek alkotják művészi termésének nagyobbik részét. Klasszikus művész, képei beszélnek helyette is, nem kell azokat magyarázni, a néző azonnal érti, mit akart a művész kifejezni, és gyönyörködik a tájak, színek, a jól ábrázolt alakok természetességében. Most már Balatonfüreden él, a Balatont, a nagy ilhetőt nem hagyta el, nem vált el tőle, hiszen e víz és környékének szépségei ihlették őt remek képeinek megfestésére.