Rátkay Endre festőművész gyűjteményes kiállítása (Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, Budapest, 1986)
*1928. júl. 30. születtem. A pesterzsébeti Kossuth Gimnázium elvégzése után, ahol is erős humánjellegű művelődésben részesedtünk, a Képzőművészeti Főiskolára kerültem. Később, sokáig rajztanár voltam a XX. kerületben. 1957-től a Törzsi művészettel foglalkozván „népművészeti feldolgozásokat" készítettem, majd 1962-ben kisméretű táblaképeket, melyek szelleme: az aszkétikusan religiózus és hedonisztikusan míthikus, 1965-től — tizenöt éven át — az ikonfestő időszak nagyméretű munkáinak is alapjául szolgált. 1980-tól életnagyságú alakok alkalmazásával „álfreskó" hatású pannók megvalósítására törekszem. A régi, klasszikus, „SZENT"művészet hagyományát folytatom a XX. századi „avant-garde" tragikusan parodisztikus Harlequin — jelmezében, a teljesség igényének hitével, azaz sose feledve, hogy a bohócruha néha talán megbotránkoztatóan tarka kalandossága felett, mindig ott ül elmaradhatatlan konvencióként Napóleon világhódító háromszögletű kalapja, s ha ez korunk viharvert szellemének megfelelően egy kissé talán ferdén áll, azért tekintsünk rá megértően a cinkos fél mosollyal, mint mindenre ami emberi. “ Fotó: Gadányi György: Annales III. Moldvay József: Rátkay Endre, Bach és Händel (Részlet a Calendariumból), Decameron, Ízisz és Ozirisz ANNALES III.