Révész Napsugár grafikusművész kiállítása (Dürer Terem, Budapest, 1986)
EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK KOLLEKTÍV KIÁLLÍTÁSOK „Nagy gonddal szerkesztett, ugyanakkor könnyed hatású, sokalakos kompozícióit csoportokba verődve is magányos, búsongó vagy bohém, harmonikus és groteszk figurák népesítik be, valami, gyakran viharfelhőként gomolygó sárkány alakjában lappangó veszélytől kísérten. Rokonszenvező ciklust rajzol Ikaroszról, azaz a gáttalan merészség tragikus pompájú bukásáról. Ady költészetéből a Minden egész eltörött fájdalmas, higgadt felismerése és a Ködváros-Debrecen tornyait tördelő Délibáb-Ős rettenthetetlen alakja ragadja magával." „Van még Révész Napsugár műveinek egy igen értékes, gazdagító lírai vonása, az alkotás öröme. Az, hogy munkáinak szinte minden milliméterét nagy gonddal, szeretettel dolgozza ki, anélkül, hogy ezzel fölöslegesen aprólékossá, fárasztóvá válnék. Ellenkezőleg, ezt az örömöt át tudja sugározni nézőibe is, nem szólva arról, hogy ez a gondosság, művészi alázat már meglehetősen ritka tulajdonság a mai művészet berkeiben.” KERNACS GABRIELLA Cifka Péter 1970. TATABÁNYA, NÉPHÁZ 1973. BUDAPEST, MŰCSARNOK 1973. TISZAVASVÁRI MÚZEUM 1974. BALASSAGYARMAT, HORVÁTH E. GALÉRIA 1975. NYÍREGYHÁZA, VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT 1977. KECSKEMÉT, MŰVÉSZKLUB 1977. KARCAG, NAGYKUN MÚZEUM 1978. BUDAPEST, PAÁL LÁSZLÓ TEREM 1981. KECSKEMÉT, MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT 1982. TATABANYA, KERNSTOCK K. TEREM 1983. GYŐR, VÁROSI KÖNYVTÁR 1985. BÁBOLNA, MŰVELŐDÉSI HÁZ 1965. SZÉKESFEHÉRVÁR, JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT 1986. VOROSILOVGRAD MÚZEUM 1969. MOSZKVA 1971. NÁPOLY 1971. STOCKHOLM 1971. LUBLIN 1972. TOKIÖ 1973. NAGYVÁRAD 1976. SZIMFEROPOL 1976. NAGYVÁRAD 1979. LUBLIN „Révész Napsugár megdöbbentően érett, szinte a műfaj törvényeit is tagadó, finom litográfiával bizonyít, bizonyítván azt is, hogy őszinte grafikai fájdalommal, színbeli tartózkodással, komponáló költészettel még mindig lehet újat és szívhez szólót mondani. . .” „. . . némely lapja előtt annak a manapság oly ritka jelenségnek lehetünk tanúi, hogy a realisztikus stílus kemény súlyos realizmussá válik, hiszen ... virágainak léte drámai és feszült, mint az élet, termékeny és kegyetlen, mint a valóság.” RÓZSA GYULA „Nem azért fordul témáért az irodalomhoz, mert műveinek szellemi mankóra van szüksége. Kötődése sokkal bonyolultabb. Lapjai nem másolják, nem megjelenítik, hanem értelmezik a kiválasztott művet. S ebben az is benne foglaltatik, hogy nem szakadnak el tőle. Válaszolnak rá.” HORVÁTH GYÖRGY PÉNTEK IMRE TÓTH BÉLA „Biztos kezű, jószemű művész, virágképein süt át talán legjobban asszonyiságának lírája, az a kifogyhatatlannak tűnő kutatóösztön, mellyel a valóságból a legkisebb és másoknak talán legjelentéktelenebb dolgokat meglátni képes, és tükrözi nekünk.” SASS ERVIN „Idegen tőle a hízelkedő felszínesség, az igazság olykor keserű tanulságait elrejteni igyekvő szándék, vagy éppen az önmagát kellető formai öncélúság." VIKTOR KLÁRA „Programját, a miniátorok mesterségbeli tudásával, kézműves alázatával hajtja végre a művész.” „Szomorú, szép meséket mond, álmokat a valóságról. A rajzokon teremtett világ egyik alapélménye a kiszolgáltatottság, a fenyegetettség. Felhőként gomolygó sárkányok ijesztegetnek védteleneket, törékeny virágok hajladoznak, amelyet a civilizáció sárkányaitól, bombázók, tankok, gépek, természetet oktalanul pusztító építkezések ellen védelmez az ember ameddig lehet." Amióta Révész Napsugár 1968-ban befejezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán — Kádár György majd Ék Sándor volt ott a mestere - már számos alkalommal mutatta be műveit önálló kiállításon. De ott voltak grafikai lapjai — elsősorban litográfiák, mert ez a leginkább szívéhez nőtt műfaj — a kortárs magyar képzőművészet szinte minden jelentősebb seregszemléjén, ezen kívül megjárták Nápolyt, Moszkvát, Stockholmot, Szimferopolt, Lublint, Tokiót, Nagyváradot. Röviden: ismert művész lett belőle. Elhangzik a neve — a művészbarátok lelki szemei előtt tüstént megjelenik összetéveszthetetlenül egyéni művek sorozata és kirajzolódik belőlük egy összetéveszthetetlenül egyéni művész-jellem. Mit lehet elmondani erről a művész-jellemről? (Amit a szem világosan lát, akörül a szó csak tétován tapogatózik - de próbálkozzunk mégis). Először is: mindent megelevenít. Amit szemügyre vesz, annak a sorsát látja, azzal sorsot láttat. Nézzük például fáit és virágait: egyszer szellő cirógatta, másszor vihar tépte, egyszer aszály szikkasztotta, másszor hármat táplálta őket - életek és élnek, szépek és sebesültek, történetük nyomait viselik. Vagy egy ember történetét? Nézzük tárgyait: egy párna nem puszta vászon és toll, hanem emlékek őre, egy rajta nyugodott fej lenyomatát viseli. Egy kabátujj ráncaiba annak a mozgása íródott bele, aki hordja vagy hordta valaha. És ugyanígy mesél önmagáról és a hozzá fűződött emlékekről minden épület - különösen sok köztük a debreceni, ahol a művésznő egykor élt és a székesfehérvári, ahol most lakik minden megcsúszott tetőcserép, árnyék-folt, fényre tárt ablak. Másodszor — ez a művész-jellem mindenkit — önmagát is —megbírál és nyomban fel is oldoz. Nézzük sorra az embereket, akik grafikai lapjait benépesítik — jellemzője ez is a műveknek: aprólékos nézegetésre kínálkoznak és csábítanak, mint oly sok a hajdanvolt mestereké közül - nos, ezek az emberek ugyancsak gyarlók, tülekedők, gorombák, lapítók, nagyhangúak, sunyik, fölényeskedők, gyávák, álszentek, közönyösek. Semmibe veszik vagy éppenséggel kipellengérezik a csacsi angyalt - mert ő sem hiba nélkül valaki azt hitte, hogy majd puszta mosolyával vagy halk hegedűszavával egyszeriben jóra fordíthat mindent. De Révész Napsugár ezt a sok hibaszeplős embert valamiképpen mégiscsak szeretetreméltóvá formálja. Rosszak? Téblábolnak a sárkányos fenyegetése alatt. Megbocsájt nekik — nekünk. Vajszívű? Hisz az emberben. Harmadszor pedig...és negyedszer...? és ötödször...? és hatvanadszor...? Minden igaz hittel készült műnek számtalan rétege van, ezekbe fokról-fokra behatolni a néző föladata és a művészet barátjának legnagyobb öröme. Rajta! Ami itt a látogatót fogadja, bőven ad alkalmat ilyen örömteli fölfedezőútra.