A Bánhidai Turul (Tatabánya, 1992)
az a fent elmondottakból is látszik a szó eredete biztos, valamely török nyelvből került a magyarba. Annál bizonytalanabb a szó pontos jelentése, vagyis, hogy pontosan milyen madár is a turul. Az idők folyamán többen is megkísérelték a turult pontosan, madártanilag is meghatározni, de nem mindig jutottak azonos eredményre. A török nyelvekből származó adatok alapján annyi bizonyos volt a kérdéssel foglalkozó kutatók számára, hogy valamilyen vadászmadárról, héja vagy sólyomféléről van szó. Középkori krónikáink a turult többnyire az astur szóval fordítják latinra. Ebből kiindulva Pais Dezső középkori, latin nyelvű solymászkönyvek átvizsgálása után arra a következtetésre jutott, hogy az Anonymus és a Képes Krónika latin szövegében található astur szó a galambászhéja (Accipiter Maior) középkori latin elnevezése, tehát a turul galambászhéja.14 Róheim Géza a Turul-mondáról írott tanulmányában a turult, sasnak mondja.15 Az igazsághoz legközelebb talán Vönöczky Schenk Jakab áll, aki történeti forrásokra támaszkodva, madárföldrajzi kritériumok alapján próbálta meghatározni a turult.6 Elméletének egyik kiindulópontja egy perzsa nyelvű solymászkönyv, a Baznama-i Nasiri, Phillott ezredes által kiadott angol fordításának egyik passzusa volt, melyben a vadászatra használt madarak között szerepel a turul is. A szerző saját bevallása szerint a világon sokfelé járt, ilyen madarat azonban még nem látott, de megemlít egy hagyományt, amely szerint Cin tartományból hozták egykor a vadászatairól híres, legendás perzsa király, Bahram Gur (azonos V. Bahram szaszanida uralkodóval, aki i.sz. 420-438 között uralkodott) számára egy ilyen madarat. Schenk Jakab értelmezése szerint a szövegben szereplő Qin tartomány a mai Turkesztánnal azonos, tehát a turult azon madárfajok között kell keresni, melyek ezen a vidéken őshonosak. Schenk következtetését alátámasztani látszanak a már idézett perzsa szótárak, melyekben a szó turkesztáni török (turki-i Mogulistáni) szóként szerepel, valamint a Firdausi Šahnamajában szereplő Bahram Gür történet is. Az egész, mintegy ötvenezer párvers terjedelmű műben egyedül ebben a történetben, egy királyi vadászat leírásában fordul elő Iugrál vagy jugn alakban egy sólyomféle madár, melyet a török (turáni ) uralkodó (hagán) küldött a perzsa királynak.17 Schenk elméletének másik sarokkövéül azok a perzsa történeti munkák szolgáltak, melyekben szerepel a tugral nevű madárral történő vadászatok leírása. Ezek szerint ezt a madárfajt hattyúvadászatra is használták. Az egyetlen olyan madárfaj pedig, mely Turkesztánban őshonos, és hattyúvadászatra is alkalmas a havasi sólyom (Falco rusticolus altaicus). Ezt a fajt csak viszonylag későn, a múlt század végén írta le egy orosz ornitológus Turkesztánban, ami magyarázatot adhat a madárnév pontos jelentése körüli bizonytalanságokra. A turulhoz kapcsolódó másik fontos kérdés a madárnak a Turul-mondában betöltött szerepe. A magyar őstörténet-kutatás 19 bebizonyította, hogy a Turul-monda totó- 14. Pais Dezső: Turul. In: MNy. 45., 37-43 15. Róheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda. In: A bűvös tükör. Budapest, 1984., 127-253. 16. Schenk Jakab: Magyar solymászmadárnevek. In: Aquila 1935-38,267-348 17. Pas andar yeki mur£ budi siyáh Siyáhas durang u be mingár zárd Harni i)Andandisjugri be-nám Ki Ijágán be-Jjuszau firistáda búd Volt közöttük egy fekete madár Karmai feketék, a csőre arany A neve jugri volt Garámitar án búd dar cašmi šah Du zarri diraljsanda bar lájivard Du cašmaš be-rang din por az hun du jam Digar taht bä täji bijada bud A sah szemében a legértékesebb Mint fénylő arany az ég kékjén A két szeme színe mint két vérrel telt kupa Együtt volt a trón, s a borostyán korona A jiäqän küldte azt a királynak Firdausi: Sähnäma. ed. Jules Mohi. Tehran, 1370. vol. 3., 1667. 18. Schenk: Turul 19. elsőként Gombocz Zoltán a Magyar Nyelv 10. évfolyamában közölt cikkében. (Árpád-kori török személyneveink. In: MNY. 10.)