A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)
Volt békegalamb is... Hol fészkel a turulmadár? Ős- és újmagyar ornitológia ! Egy jelkép, amelynek mindig nehéz sorsa volt: hol lenacionalistázták, hol fölrobbantották, hol - madárhoz nem illő képzavarral élve - ebek harmincadjára juttatták. Egy szobor, amelynek szomorú és - sajnos - groteszk története példázza: semmi sem példátlan - kis, gyűlölködésben oly példás - hazánkban. Nausch Géza ötvöst megbízták, hogy végezze el egyetlen turulmadarunk rekonstrukcióját. Most azonban az önkormányzat pénzt akar megtakarítani, és mással, olcsóbban kívánja elvégeztetni a különleges felkészültséget kívánó munkát. Az aggódó és - úgy tetszik - kisemmizett szakembert Fried Erika fogta mikrofonvégre. Valamikor a millennium idején Nagy- Magyarország területén két ilyen emlékművet emeltek, két turul hirdette a honfoglalás emlékét az országban. - Ebből a hétből ez állt a legtovább. A többit már régebben eltávolították a helyéről. A történelem áldozata ! - Egyedül ez a bizonyos tatabányai turulmadár maradt meg. Vajon miért? - Ha végigkövetjük az emlékmű történetét, megállapítható, hogy az elmúlt csaknem száz év alatt mindig szerencsétlen vagy téves megítélések áldozata volt. Ez kezdődött azzal, hogy az a népcsoport tulajdonította magának, amelyet a honfoglaló magyarok legyőztek. A bánhidai csatában a szláv-morva seregek vereséget szenvedtek, a szlávok az emlékművet mégis magukénak vallják. A Tanácsköztársaság idején ennek az - úgymond - nacionalista emlékműnek a szelleme nem fért meg az internacionalista ideológiával. A szobrot mindenesetre az első világháború vagy a Tanácsköztársaság alatt felrobbantották. A magyarországi zsidóság torz megítélése idején a helyrehozott emlékművet - mivel alkotója, Donáth Gyula is zsidó volt - eszerint ítéltek meg... Az emlékmű alulnézetből egy hatalmas német sasra emlékeztetett, tehát amikor a felszabadító szovjet csapatok ezzel találták magukat szembe, természetesen célba jöttek rá. A világháború utáni időszakban mindenki a turulista mozgalomra gondolt, ezért az emlékműről még beszélni sem volt szabad. És az internacionalizmus új korszakában sem volt ildomos erről a nacionalista szoborról szót ejteni. Meg kellett magyaráznunk, hogy ennek semmi köze a turulistákhoz, ez olyan nemzeti jelkép, amely már a királyainkat megelőző időszakban a magyarság jelképe volt. - Ön már tíz éve foglalkozik azzal a gondolattal, hogy fel kellene újítani ezt az emlékművet.. - A hetvenes években merült fel először a gondolat, de már korábban tanulmányt írtam az MSZMP városi bizottságának. Ebben lényegében azt közöltem : az emlékmű állapota annak kifejezésére alkalmas, hogy a történelem ezeréves viharában pofára estünk. Ugyanis már akkor végzetesnek tartottam a szobor állapotát. Ezt az akkori pártvezetés megértette, s egy KNEB-vizsgálat hatására alakult ki az az álláspont, hogy az emlékművet fel kell újítani. „Megszelídítették” . - Az emlékmű felújítására a megbízást végül is ön kapta. Meg tudta-e állapítani, hogy eredetileg műven is lehetett ez a turul- i madár? - Abban a szerencsés, előnyös helyzetben vagyok a többi művésszel szemben, hogy itt születtem, és roncsaiban láttam még az eredeti emlékművet. Időközben ugyanis azt átalakították békegalambbá. - És nyoma is van annak, hogy megszelídítették a turulmadarat? - Tanulmányom készítése folyamán arra a megállapításra kellett jutnom, hogy az eredeti emlékmű nyolcvan százaléka megsemmisült, az ugyanis öntvény volt. De valójában az egész művet megsemmisültnek kell tekinteni. Ezért azt a nézetet vallottam, hogy teljes rekonstrukció szükséges, máskülönben nem lehet az emlékművet megmenteni. Ezen is dolgoztam mindaddig, amíg az önkormányzat keretében alakult bizottság ezzel ellentétes álláspontra nem jutott. ■ Ennek a bizottságnak azonban ön nem ■ tagja... Ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, mint az elmúlt évtizedekben: a szakmát mellőzik, és bizonyos emberek olyan feladatok elvégzését vállalják magukra, amelyek megoldására képtelenek. A friss alapító okirat szerint a bizottság dolga a művészi színvonal, a szakszerűség, a művészi hitelesség ellenőrzése. Véleményem szerint az erre hivatott szerv az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. - Az ő képviselőik nem tagjai ennek az újonnan létrejött bizottságnak? - Egyáltalán nincs művész tagja a bizottságnak, így az alapító okirat paródiája mindannak, amiért ez a testület létrejött. Mert ha ők a művészi hitelességet ellenőrzik, akkor legalább illett volna az alkotó nevét tudni. Azt javasoltam, hogy üljünk le Csőke Sándorral, a jelenlegi turulbizottság elnökével, és beszéljük meg ezt a dolgot hármasban. De ön erre nem volt hajlandó... - Valóban nem vagyok hajlandó. Először is azért, mert első látogatása alkalmával Csőke úr magánlaksértést követett el: nem voltam otthon, hát bemászott a kerítésen. Véleményem szerint ez képviselőhöz méltatlan magatartás. Ugyanez a magatartás ismétlődött az emlékmű elszállításakor. Az általuk megszabott időpontban megjelentek a szállítócég emberei, akaratom ellenére bejöttek az udvarba, és elszállították az emlékművet. A mai napig semmiféle átvételi elismervényt nem kaptam róla... " Nausch Géza: .Teljes rekonstrukció szükséges" 123