A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)
Egy madár viszontagságai Magyarországon (1.) Ki turul a végén? A Turul állattanilag pontosan nem rendszerezhető. Lehet héja, karvaly, sas és sólyom — alfabetikus sorrendben. Két dolog mindenesetre bizonyos: ragadozó fajta és szimbólum. Mi most ez utóbbi vonatkozást kívánjuk boncolgatni. De mindenekelőtt arról, hogyan került egy többtonnás fémmadár az M1-es fölé, Tatabányára, és hogyan röppent az érdeklődés homlokterébe mostanság. Nevezett madár egy Anonymusfeljegyzésben bukkan fel először. A névtelen történetíró tesz említést arról, hogy ..Emese álmában isteni látomás jelent meg a turulmadár képében, s mintegy rászállva, teherbe ejtette őt." Ipolyi Arnold Magyar Mythológiája (1951) írásos emlékekre hivatkozva arról számol be, hogy ..már Attila győzelmes hadizászlóin a Turul karmos sasmadár alakja lengett, mely jelkép és cím alatt a magyar nemzet Geiza idejéig hadakozott és kormányoztatott." Innen már csak egy ugrás a bánhidai csata, ahol a honfoglalás utolsó nagy győzelmét aratta Árpád Szvatopluk felett. Bánhida pedig Tatabánya mellett van, akárcsak Környe. Ez inspirálhatta Kisfaludy Mihály környei jegyzőt, hogy a Komáromi Lapok 1895. októberi számában „Bánhida és az ezredéves ország" címmel cikket írjon. Ebben tett javaslatot egy Turul-emlékmű felállítására. Akkoriban jellegzetes attitűdnek számított a múltba nézéssel vegyített előretekintés kilenc Turul készült a Milleneum alkalmából —, így Kisfaludy javaslata is kedvező fogadtatást talált az 1895 decemberi megyei közgyűlésen. Ahol is nyomban nyolctagú Turul Bizottság alakult a javaslatot megvalósítandó. Érdemes név szerint is megemlíteni őket: Sárközy Aurél, császári-királyi kamarás, megyei főispán (elnök): Göycv Dénes alispán, Erdélyi Gáspár főjegyző, Inka János és Horváth Géza országgyűlési képviselő, Ruditus Alajos bánhidai katolikus lelkész, esperes plébános, Feszty Árpád festő, Lesztv Lajos építész. A bizottság ugyan megalakult, de pénz nélkül már akkor sem lehetett a múltnak adózni Hiába kért levélben Sarkozy Aurél császári-királyi kamarás, megyei főispán anyagi támogatást dr Bánffy Dezső miniszterelnöktől — csak erkölcsit kapott. Ám a hajdani Komárom vármegye lakossága, élén a bánhidaiakkal, végül összeadták a pénzt, s így nem volt már akadálya, hogy Donáth György országosan ismert szobrász munkához lásson. Miért pont ő? Állítólag Donáthra maga Jókai (a nagy mesemondó) tett javaslatot, aki másrészről Feszty Árpád apósa volt, aki pedig a Turul-bizottság tagja. Az 1897-re elkészült monumentális alkotásnak, Európa legnagyobb madár , és a világ második legnagyobb fémszobrának (az első a New Yorki Szabadság szobor ) 15.5 tonna a súlya. 14 méter magas (posztamenssel együtt), és szárnyainak fesztávolsága 14.75 méter legalábbis a Komárom Megyei Népi Ellenőrző Bizottság 1989) februári jelentése szerint Méltatlan fordulat, hogy a magyar mitológia madara, a Turul, a Népi Ellenőzési Bizottság vizsgálatának tárgyává lett. Dehát történtek méltatlanabb dolgok is Tatabánya egyetlen történelmi vonatkozású műemlékével. Volt tüzérségi megfigyelőhely , akartak belőle békegalambot faragni, kis híján begyűjtötték adalékanyagnak a vas- és acéltermelés bűvöletében, egyszóval sok vihart megélt már a madár, amikor utolérte a vizsgálat. Történetesen ez egy olyan vizsgálat, amelynek ismert a közvetlen előzménye, a bejelentő személye: Nausch úr, helyi ötvösművész, aki elviselhetetlen szakmai kínokat érzett, amikor szeme láttára tették tönkre a Kőhegy tetején beállványozott Turult rekonstrukció címén. Idéznék a vizsgálat megállapításaiból. A zömmel '87—'88-ban folyó javítások végeredményeként „a tervezői és kivitelezői munkák nem segítették elő az emlékmű hosszú távú fennmaradását. Tanácsi pénzeszközökből, illetve közösségi pénzfelajánlásokból eddig 2 millió 187 ezer 416 forintot űzetett ki a tanács. Az elért eredmény azonban rendkívül csekély." S bár ez az írás távolról sem akarja leleplezni átkos idők átkos üzelmeit, mégis érdemes eltűnődni a jelentés egy másik mondatán: „Megítélésünk szerint a Városi Tanács ugyanazon munkát kétszer rendelte meg és kétszer fizette ki." A vizsgálatot követően már '89 nyarán olyan tanácsi határozat született, hogy a Turult le kell szerelni és egy új, tartós megoldás érdekében Nausch Gézát kell felkérni az újjáalakítás megtervezésére, hogy a madár visszanyerje eredeti szépségét. Ezt követte szeptemberben a szerződés (bontás, tervezés, modellkészítés és annak jóváhagyása esetén a kivitelezés), ami sok vitát kavart, majd egy évre rá az önkormányzati választások ami nemkülönben. Ezzel viszont Csőke Sándor kap belépőt a történetbe, mint a KDNP színeiben feltűnő jogász, helyi önkormányzati képviselő, aki innentől erős kézzel igazgatja madarunk további sorsát. Csőke úrnak fiatalabb korában voltak művészettörténészi ambíciói is, lehet, hogy ezért, lehet, hogy nem a városi önkormányzati testület elé— amely már alapító okiratában is kitér a Turul emlékmű helyreállításának fontosságára néhány hónap leforgása alatt négy célbizottsági jelentés került madárügyben Csóké Sándor kiküldött bizottsági elnök aláírásával. A közgyűlés pedig ez év januárjában úgy döntött, hogy „a választható megoldások tekintetében további vizsgálódásokat kell folytatni” — s egyben bizottságot alakított a pénzfedezet és a szakmai színvonal biztosítására. Nem igazán lehetett már kétsége Nausch úrnak (egykori tanácsi megbízólevél és részszerződés birtokában) a „további vizsgálódások” végeredményéről, hisz a Turul Emlékmű Bizottság szórólapján Csőke Sándor elnök emígyen fogalmazott: „Ez a kivételes művészi értéket képviselő szobor sem tudott kitartani az új rend megszületéséig. A diktatúra utolsó hónapjaiban pusztult el... barbár módon lebontották, mondván, hogy jobbat és fényesebbet fognak csinálni helyette.” Motiválhatta a hangvételt az is, hogy a Nausch-féle variáció (jobb, fényesebb) félhivatalos becslés szerint cca. 40 millió forintba került volna, nem beszélve arról, hogy az elkészítés határideje 1995, így történhetett, hogy ez év májusában már új vállalkozási szerződést írhatott alá Csőke úr, mint a Turul Alapítvány ideiglenes képviselője és az újdonsült kivitelező-vállalkozó, az Idea-FER. Eszerint „a Turul emlékművet saját telephelyén helyreállítja (a szükséges mértékű rekonstrukciós és restaurációs munkát elvégzi), s a szobrot 1992. november 30-án az eredeti helyére visszahelyezi.” Mindezt húszmillió forintért. • • Rejtő Gábor (Folytatjuk)