Hornyák Tamás festőművész (Értelmiségi Klub Egyesület "Közéleti Mozgalom" helyiségei, Budapest, 2002)
A két teljesen különböző világ nem átjárhatatlan, mindkettőben hallatlanul otthonosan mozog. Hét éve él már Budapesten, belakta és szereti. Rengeteg kötelékkel kapcsolódik hozzá. Egy titkot viszont el kell áruljak. Sosem fest itt! Végiggondolja, érleli a témát, de csak otthon, a Felvidéken, szinte bezárkózva, háborítatlan csendtől övezve fog ecsetet. Témája gyakran a metafizikai magasságba emelt természet, ahol mintha Chirico melankolikus elmozdíthatatlansága uralkodna. Nem véletlenül említem a festészet e nagy alakját. Hornyák Tamás széles körű művészettörténeti ismereteivel tiszteleg még Ingres, Botticelli, Leonardo és Picasso néhány kitűnő motívuma előtt. A természeti környezet lakói nála mindig az esendőségének meztelenségében megragadott férfi és nő. Olyannyira gyakori műveiben a kapcsolatok értelmének keresése, a szenvedés értelmetlenségének bemutatása, a másik rabságba taszításának vagy éppen megóvásának ellentétes képzetei, hogy nyugodtan mondhatjuk, rálelt a nagy motívumra. Hornyák Tamás az első kiállítására készülő fiatal festőművész. Egy olyan úton indult el, amelyről azt mondják, nem választja az ember, hanem eleve elrendeltetett. A festő az, aki vállalja. Bial Pál ELTE BTK végzős művészettörténész Olaj, farost, 110x56 cm