Hornyák Tamás festőművész (Értelmiségi Klub Egyesület "Közéleti Mozgalom" helyiségei, Budapest, 2002)

A két teljesen különböző világ nem átjárhatatlan, mindkettőben hallatlanul otthonosan mozog. Hét éve él már Budapesten, belakta és szereti. Rengeteg kötelékkel kapcsoló­dik hozzá. Egy titkot viszont el kell áruljak. Sosem fest itt! Végiggon­dolja, érleli a témát, de csak ott­hon, a Felvidéken, szinte bezár­kózva, háborítatlan csendtől övezve fog ecsetet. Témája gyakran a metafizi­kai magasságba emelt termé­szet, ahol mintha Chirico melankolikus elmozdítha­­tatlansága uralkodna. Nem véletlenül említem a festé­szet e nagy alakját. Hornyák Tamás széles körű művészet­­történeti ismereteivel tisz­teleg még Ingres, Botticelli, Leonardo és Picasso néhány kitűnő motívuma előtt. A természeti környezet la­kói nála mindig az esendősé­­gének meztelenségében megragadott férfi és nő. Olyannyira gyakori művei­ben a kapcsolatok értelmének keresése, a szenvedés értelmet­lenségének bemutatása, a másik rabságba taszításának vagy éppen megóvásának ellentétes képzetei, hogy nyugodtan mond­hatjuk, rálelt a nagy motívumra. Hornyák Tamás az első kiállítására készülő fiatal festőművész. Egy olyan úton indult el, amelyről azt mondják, nem választja az ember, hanem eleve elren­deltetett. A festő az, aki vállalja. Bial Pál ELTE BTK végzős művészettörténész Olaj, farost, 110x56 cm

Next