Művészeti Szalon, 1927. október-december (2. évfolyam, 1-3. szám)
1927-10-01 / 1. szám
Bernini az „expresszionista” A gondolatot ennek a cikknek a megírásához Kreitmaiernek, a neves német esztétikusnak egy megjegyzése adta. Kreitmeier azt mondja, hogy a barokk mint történeti stílus a múlté, de hatásában itt él közöttünk. Hiszen pl. az expresszionizmusról is azt mondják, hogy Greco állott a bölcsőjénél. Mi az tényleg, amit manapság a modern művésznél annyira magasztalunk és dicsérünk? Nemde az a törtetés a nagy, az emberfölötti után, az után, ami érzelemmel és indulattal teli, hatásos, ami másrészt minden földitől elvont, misztikus, minden testi bilincstől szabadon, a lelkek és szellemek víziós világában jár. Ami a pattanásig megfeszült, a robbanásig „túlfűtött“, ami „az idegekre megy“, ez kell nekünk. Idegeink ma inkább szeretik a kiáltó ellentéteket, azt, ami szélsőségérzésben, gondolkozásban és tettben, a kiegyenlíthetetlen disszonanciák eredőit, mint a tiszta, leszűrődött, csendes harmóniát. Ez pedig hamisítatlan, eredeti barokk örökség. A barokk valóban itt él közöttünk, csak azok, akik örökösei, különböző módon élnek vele, száz nyelven beszélnek róla Azért szoktak barokk-expresszionizmust, gót-expresszionizmust, sőt mégőskeresztény-expresszionizmust is emlegetni. Kialakul-e mindebből egy új, vagy az új stílus? A múlt századok csatakiáltása ez volt: klasszikus vagy barokk stílus. És amelyik győzött, az letiporta a másikat. A mi időnk művészetének feladata Wölfflin szerint az, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. Akkor Michelangelo verte az aranyhidat. Akik pedig a hídra jöttek, a hídról távoztak, egy szobor lábánál pihentek meg, ahhoz néztek fel, azt ismerték el ideáljuknak, ez pedig Bernini volt. Úgyis mint építész, úgyis mint szobrász, a festő. Merem állítani, hogy amint Michelangelo a barokk stílus atyja (1. kép), Bernini a mi expresszionistáink géniusza. Legalább ami a hatáskeltést illeti „Bernini az, aki a hangulatok és érzelmek világát felfedezte és azt teljesen meghódította azzal a zsenialitással, amellyel úz az anyag fölött és abból olyan hatásokat csal ki, amelyekre előtte még gondolni sem mertek“ — írja Max von Boehn.„ Ha a barokk stílusról általánosságban azt mondjuk, hogy hatást akar kelteni, ha barokk stílus Burckhardt szerint „Anwendung des Affektes um jeden Preis“, nem szabad tisztán csak az esztétikai hatásra gondolni. A barokk stílus ellenkezőleg az erkölcsi hatásra fekteti a fősúlyt. Már a XVI. század megkezdi a művészetben az „erkölcsi tisztogatás" munkáját. Megkezdi minden vonalon. Költőket is „purifikálnak“ és az így megtisztított kiadásokat „spiritualis“ kiadásoknak nevezik. Éva Hieronimo Malipieri pl. 1536-ban kiadja a „Petrarca spirituale“-t „magának Petrarcának kérésére“, mert — amint a 8. kép. ANIMA BEATA (Palazzo di Spagna, Róma). 9. kép. ANIMA DAMNATA [(Palazzo di Spagna, Róma). 1 Stimmen der Zeit, März 1926