MúzeumCafé, 2010 (4. évfolyam, 15-20. szám)
2010/1. február-március / 15. szám • Mozium - Filmszínháza van, múzeuma nincs a magyar filmnek
Életünk filmjei l pereg a film. Rövid, kijelentő mondás. Egyetlen másodperc alatt kimondható, sőt, annyi sem kell hozzá. Egy átlagidősben, amely pereg a vetítőben - típustól függően tizenhat, tizennyolc, huszonnégy, huszonöt kocka villan fel egyetlen másodperc alatt, miközben a tilni egyetlen kockájáról (órákon át lehet beszélni. Az első fennmaradt forgatott hímnek tartott, celluloidra rögzített alkotásban (Youndhay-i kerti jelenet, 1888) mindössze tizenkét kocka pergett egyetlen másodperc alatt. Egy ülni hossza változó: a pár perctől kezdve több óra is lehet, a film forgatásának ideje pedig, beruházástól, a helyszínektől, kellékektől változóan pár hét hónap, akár több év is az előkészületekkel és az utómunkálatokkal együtt viszont mindenképpen években mérhető. A filmek hatása, az emléke viszont évtizedekben. Idővel századokban is, talán. A számok tükrében úgy tűnik, mintha az időben rejtőzne a tilm titka. Ez persze nem igaz, de tény,a filmek sorsát nagyban meghatározza a rájuk fordított idő, és olykor idő kérdése az is, melyik alkotás válik maradandóvá, s melyik nem. Egyvalami azonban bizonyos: a dobozba zárt alkotások dobozzá válnak. Mert bármennyire jó is egy alkotás, bármennyire kiválóan játszik egy színész, forgat az operatőr, rak össze részeiből egésszé egy filmet a rendező, csak akkor emlékeznek rájuk évek, évtizedek múltán, ha olyan történetet mesélnek el, olyan képi világot teremtetnek, amely megkülönbözteti őket a többiektől. Amely hozzátesz valamit az egyetemes gondolkodáshoz, a kultúra egyetemes történetéhez. Mindig lesznek korok, alkotók, akik hírnévre tesznek szert, másokat elfelejtenek, hogy aztán felfedezzék őket újból - akárcsak a művészet más területein tesszük ezt festőkkel, zeneszerzőkkel, írókkal, költőkkel, művészeti korszakokkal. A filmművészet helyzete azonban talán mégis más. Merthogy a tiln nem akasztható ki a múzeum falára, szalagját nem érdemes végighúzni a tárlók folyosóján, kivéve, ha díszítő elemként használják. A filmművészet ráadásul az egyik legkomplexebb művészeti ág: írók, képírók, látványfestők, világosítók, színészek, díszletesek, vágók, hangmérnökök, zeneszerzők dolgoznak egy-egy alkotáson. Azért, hogy a nekünk, nézőknek ne kelljen más lennünk, mint eltűnődni azon a világon, amit a tlni elénk tár, és ámulni magunkon, amilyennek ez a rosszművészeti műfaj bennünket, embereket ábrázol. Mi pedig némán ültunk a teremben, és várjuk, hogy láthassuk, mert kíváncsiak vagyunk arra, milyen a mi világunk, huszonnégv kockába sűrítve másodiereg az élet. I.l.